A hajdani Hont megye székhelyétől, Ipolyságtól északra, a Korpona-patak hangulatos völgyében, az 1552-es híres palásti csata színterének közelében települt Felsőtúr katolikus község. Dézsmáját Márton érsek már 1156-ban átengedte az esztergomi káptalannak.
Szerepelt a helység a pápai tizedszedők 1332-37. évi tizedjegyzékében is. A volt drégelyi esperességi kerület templomát a Magyar Katolikus Lexikon szerint az „1332 előtti időkben Szent Jakab apostol tiszteletére szentelték“. Ugyanitt a mai tamplommal kapcsolatos dátum téves, mert az 1693-as évet jelölik meg építésének idejeként. (Diós, főszerk, 19967:588. p.)
A szlovákiai műemlékek összefoglalójában már árnyaltabb a meghatározás: azt írják, hogy a mostani Isten háza egy 1693-ban reneszánsz stílusban emelt helyén áll. (Harminc és koll., 1967:437. p.) A plébániatörténet szintén említ egy régebbi építményt, melynek részletesebb említéséhez még visszatérünk.
A község mai római katolikus templomát az 1850-es és az 1860-as évek fordulóján építették. A Pozsony-Nagyszombati Egyházmegye Schematizmusa az 1858-as dátumot említi (Trnava, 1995:100. p.), más forrásokban 1865 az építés ideje. A pontosabb adatokra a Historia Domusból derül fény.
Itt olvashatjuk, hogy a mai templom elődje tulajdonképpen 1858-ban leégett, s annak helyén benedicáltatott Gály Lőrinc drégelypalánki plébános által 1865. november 25-én Szent Jakab tiszteletére a mai templom. (Historia Domus, 1871: 150. p.)
A Historia Domusban a község akkori papja, Salgó János (1866-1872), aki a sok-sok tragédia után az új plébániatörténet írásához is hozzáfogott, a tragikus szerencsétlenség körülményeit is összefoglalta. Többek közt az alábbiakat találjuk benne: „1858. ápr. 22-én délben Balogh Victor szerencsétlen, rendetlen viseletű úri egyén verebekre lövöldözve, a torony födele alatt levő verébfészek tüzet fogott, s nagyhamar az egész templomot lángba borította, és a falunak is nagy részét elpusztította a tűz az akkor dühöngött nagy szél miatt.“ A krónikás megemlíti még, hogy akkor leégett a plébániaépület és az iskola is, „szóval az egész sor, amely a templom előtt elnyúlik“, egészen a régi Fogarassy, majd Mezey-féle úrilakig.
Salgó János felpanaszolja, hogy elődje, Mezey József plébános (1843-1866) a „parochiális épületet“ sokáig elhanyagolta, s az éveken át „födetlen maradt“. Maga a plébános testvérei itteni kastélyába ment lakni, a leégett házat pedig „árendába kiadta, miáltal a parochiaépület tetemes sokat szenvedett, a födél hiánya miatt az esőtől és fagyoktól a falak megrepedeztek mindenfelé“.
A még a Kellio-alapítványból épült régi plébániát később Salgó hozatta rendbe. Valószínűleg ennek maradványa az a kis épületrész, mely még ma is áll a plébánia telkén. Azt is szóvá tette feljegyzéseiben Salgó János, hogy a templomépítéséhez mily nehézkesen fogtak hozzá, s mindaz pedig, hogy a plébániaközség éveken át templom nélkül maradt (a hívek ez alatt a középtúri templomba jártak istentiszteletekre), negatívan hatott a hitéletre, s „felső-thúri nép nem kevés erkölcsi romlására“ (1871:2. p.)
Scitovszky János bíbornok (1785-1866) végül 1864-ben az egyházmegyei pénztárból „egy új templom építésére 8000 forintot reservált nagylelkűleg, amelyből két év leforgása alatt a jelenleg álló elegáns templom emeltetett Feigler Gusztáv ügyes fiatal esztergomi építész által.“ (1871:2. p.) Feigler Gusztáv (1829–1907) Feigler János érseki építész fia volt, aki a bécsi Művészeti Akadémián tanult; a magyar szabadságharc idején a honvéd térképészethez osztották be, a fegyverletételt követően pedig az érsekség alkalmazta építészként, ezért számos esztergomi épület fűződik a nevéhez. A Nagyszeminárium (ma Szent Adalbert Központ) építkezésénél mint kivitelező építész dolgozott Hild József mellett. De Lippert József idejében közreműködött a Bazilika befejezésénél is.
Az új templomot a régi helyén emelték, s ezért annak romjait előbb lebontották. Ám azok, mint a falu plébánosa írta: „valóban tiszteletre méltó régiséget árultak el; gót vagy ehhez közvetlenül álló s vele sokszor összezavart román stylt.“
A krónikás még látta idejövetelekor a templom „néhány kövét, mely szép gót faragvány darabja volt“. Két kődarabon pedig „alfresco festést“ látott: „két szent fejet és arabs föliratot“. Mint írja, az utóbbi „valószínűleg az e vidéken dúlt törököktől származott, kik Thúr és Palást közt őseinkkel csatázván a magyar sereg vezérét, Szbardelátti választott váczi püspököt is elejtették“. (Historia Domus 2.p.). Tény, hogy a XVI. század második felében nagy török átvonulásokra került sor errefelé, s ennek kellemetlen következményei voltak eme település életében is. Egyesek szerint a helybéli templomot is megszentségtelenítették: lovak istállójául használták azt.
Az egykori templom kapcsán plébánosunk még az alábbiakat is feljegyezte: „Hogy ezen elpusztult és elbontott templom tiszteletre méltó régiség lehetett, kitetszik abból is, mert itt is megvolt a régi szokás szerint az oldalfalban az oltári szentség számára készített üveg, miről meg a fent említett Visitatio canonica is említést tesz”. Nos, Salgó az 1779. évi május 11-iki egyházlátogatásra hivatkozik.
Fehérváry Antal volt ekkor Felsőtúr plébánosa (1758-1801), a visitáló pedig Kondé Miklós esztergomi kanonok, honti főesperes, aki az alábbi sorokat írta a templomról latinul a visitálási jegyzőkönyvbe: „Semmi történelmi adat nincs róla. Nincs nyoma, hogy melyik plébános idején ki építtette. Ha csak az nem, hogy a korábbi egyházlátogatási jegyzőkönyvek szólnak arról, hogy a régi keresztény hívek buzgásából és költségén építették.“ Majd az egyéb látnivalókat illetően ezt jegyezte fel a kanonok: „Semmiféle kripták és síremlékek nincsenek, de egyébként ahogy a régi templomokban, a jobb oldalfalon megfigyelhető egy régi építésű bemélyedés az Oltáriszentség elhelyezésére, amiben a Fájdalmas Boldogasszony képe látható“. (Hist. Domus, 1-2. p. A latin szöveget Hausel Sándor levéltáros fordította.) Kondé Miklós egyébként tájainkról, Dunaszerdahelyről indult. A művelt egyházi személyiség, a nagy mecénás és tudós főpap később nagyváradi püspök lett.
Salgó igen sajnálta, hogy a régi templomról nem volt a faluban egyetlen festmény sem, amit láthatott volna. Ezt olvassuk erről a plébániatörténetben: „Rég ohajtottam legalább némi alakját örök emlékezetre lerajzoltatni azok átal, kik azt ismerték; de nem sikerült, míg végre Esztergomba menvén, és Hulényi Péter királyi városi gyógyszerész jó barátomat meglátogatván, ez a legnagyobb meglepetésemre és örömömre előhúz egy képet, a melyen a volt régi templom Belányi iskola mester által rajzoltatva előttem termett. Elkértem, és lerajzoltam emlékül, mit az új templom sekrestyéjében fogok felfüggeszteni.“ (Hint Domus, 2. p.) Az említett Belányi tanító Középtúron oktatott egykor, Hulényi Péter pedig a kiváló magyar gyógyszerészek közé tartozott. De hogy mi lett az említett kép sorsa, azt nem tudjuk.
Bár a jelzett visitatiókor már nem voltak itt kripták és sírok, később mégis felbukkantak ilyenek, gondoljunk csak a templomkertben ma is látható sírhelyekre. Salgó pedig 1871-ben megemlíti, hogy a régi szokás szerint egykor a templom körül temető volt. Ez az új templom alapjainak ásásakor is kiderült, amikor is „kiásatott minden féle emberi csont“. Többek közt ekkor „a sanctorium alól is kivétetett Fehérváry Antal egykori túri plébános csontváza“. Salgó János bírálta az akkori templomépíttetőt, mert a közel fél évszázadig itt működött s halálakor méltó helyre temetett pap csontjai több napon át a szabad ég alatt hevertek, s azokat a többiekkel „összehányva“ ásták el a temetőben.
A mai egyhajós templom alapkövét 1864. július 13-án tették le, s jó másfél évvel később, 1865 őszén már állt is Isten új hajléka Túron. A „benedicáló“ Gály Lőrinc (1805-1879) drégelypalánki esperes később teológiai és bölcseleti doktor, egyetemi oktató, majd pozsonyi kanonok lett.
A mai templom szentélye sokszög záródású, mennyezete sima. Freskói az Utolsó vacsorát, a Kisjézus születését, Jézus Jordán folyóbeli megkeresztelését és Krisztus mennybemenetelét örökítik meg. A nyeregtetős épület csúcsíves tornya közvetlen a templom homlokzatából emelkedik ki csipkézett díszpárkányzattal, alatta félköríves hangvetővel. Előreugró, torony alatti boltíves kapuja felett egy köralak; jobb és bal oldalán két-két keskeny, félkörívben végződő ablak látható. A homlokzati falból kiemelkedő kapuzatot két kisebb áltoronnyal díszített pilaszter fogja közre. Hasonló épületelemeket láthatunk a homlokzati fal két oldalán is. A bejárat feletti falbemélyedésben régebben óra is volt. Az épület utolsó felújítására 2017-ben került sor. A templom belső terének, berendezésének és szakrális tárgyainak bemutatása egy másik írás tárgya.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
