2021 – rendhagyó karácsony. Ezt is megéltük, amit őseink, elődeink soha! Kétezer éves kereszténység alatt nem történt még olyan, hogy karácsony éjszakáján, nagy ünnepén Isten háza, a templomok bezárva – akár ha pár helyen is.
Marad az otthon! Már akinek van! Az átlagpolgárnál, családnál kidíszített lakás földszinttől az emeletig, kint és bent. Roskadozó ünnepi asztal három napon át. Mert van, ahol a Krisztus születése előtti nap sem a böjt jegyében telik. A karácsonyfa már hetek óta a szobában villog. A karácsony estéje, Jézus születése a legtöbb helyen izgalmas, de nem a Megváltó születése miatt. Inkább az ajándékozás a fő – ami talán megmaradt karácsony estéjére, ünnepére.
A születést jelző éjféli szentmise van, ahol van, de ez sem mindenkinek. Csak az oltottaknak.
Ezek a „szerencsések” vajon boldogok -e, ha nincs ott velük a megszokott közösség? Ha gyengébben hangzik a „Mennyből az angyal”, amit a dermesztő hidegben is maszkkal az arcukon énekelnek. Látni-e a születés örömét az arcokon ezen az éjszakán?
Nagykarácsony napja (így hívtunk mi mindig) a legtöbb helyen a főzés, a bőség ünnepének is nevezhető. Mi szem-szájnak ingere az asztalra kerül (ahol kerül). Ünnepi ebéd, a legfinomabb falatokkal, majd a jóllakottság okozta elernyedés. Következik a tévéműsor, gyereknek az új játékkal való ismerkedés, idegen vagy rokon se ki, se be… Hiszen nem szabad, nem tanácsos… Karácsony második napján a háziasszony mosogat, vagy jobb esetben a család kivonul a természetbe.
S elmúltak az ünnepek. S valaki, valami nem volt sehol. Meg sem született! Nem is hiányzott.
A mélyen hívő érettebb korú embernek, persze sok fiatalnak is, aki már megismerte Isten kegyelmét, ezen az ünnepen a régi karácsonyok előzetesei: a szokások, a betlehemezés, kántálás, a napról napra való fizikai és lelki felkészülések jutnak eszébe. A szentgyónás, a lelkiismeret-vizsgálat, az otthonukat már elhagyni nem tudó szépapáink, anyáink gyóntatása, a lelki üdvök, sérelmek, bántások megbánása, s az örömünnep, Krisztus születése tette teljessé az év egyik legszebb ünnepét.
Ilyenkor nem lehetett vita, veszekedés a családban, nem volt roham az üzletekben (oda nem is mentek, csak a legszükségesebbért), kifelé és befelé a csönd, a nyugalom hozta el az ünnep fényét.
S tetőzött a reggeli roráték után a karácsony esti éjféli misében, majd nagykarácsony napján a nagymisében, ahol egy közösség ajkáról az ima, az ének szállt az égig.
A templom előtt a mise utáni jókívánságok, köszöntések a legnagyobb hidegben is mind a szertartások részei és egy közösség összetartozásának jelei voltak. S lélekben valami megfogalmazhatatlan elégedettséggel, örömmel telt meg az emberek szíve: kicsinek, nagynak, hívőnek és nem hívőnek, aki legalább karácsonyt táján igényelte a templomlátogatást.
A szilveszteri hálaadás után így léptünk az új esztendőbe, új reményekkel, hittel, hogy velünk az Isten.
Velünk az Isten, ma is valljuk, mi, hívő emberek, de van, amit az otthonunk nem ad meg még annak sem, aki reggeltől estig imádkozik. Isten háza, a templom csendje, a szakrális tér lélektani hatása semmivel nem pótolható. Ezt érezzük és tudjuk.
S 2021 karácsonyán ezt veszik el tőlünk! Nem idegenek, pedig már ők is itt vannak a küszöbön. Mi magunk adjuk fel! Püspökeink, papjaink, akik ki merik hirdetni, hogy „csak kik mehetnek” templomba, az Isten házába. Ilyen még nem volt! Emberi lelkek sírnak! S ha a lélek meghal, az embert már nem lehet feltámasztani, életre kelteni!
S mindez annál drasztikusabb, hogy a körülöttünk lévő országokban ez nem így van!
„Ébredj, ember, mély álmodból,
Megszabadulsz rabságodból.
Közelít már üdvösséged,
Eltörlik már minden vétked.
Elküldé az Úr angyalát,
Hogy köszöntse Szűz Máriát,
Kinek tiszta, szűz méhébe
Alászállt az örök Ige.
A Szűzhöz így szól az angyal:
Üdvözlégy, teljes malaszttal!
A Szentlélek megárnyékoz,
S áldott méhed gyümölcsöt hoz.
Fiad Jézus néven hívod,
Ő váltja meg a világot,
Melyet oly rég tart a sátán
Fogságban a bűnnek láncán”.Magyar egyházi népének – adventi ének
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
