Benedek Lászlót a 69. életévében váratlan hirtelenséggel érte a halál balogtamási alkotóműhelyében, december 3-án reggelre. Temetésére református szertartás szerint december 9-én került sor Rimaszombatban.
A gyászistentiszteletet nt. Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese tartotta. Búcsúbeszédet B. Kovács István gömörológus, a Magyar Kultúra Lovagja mondott.
Utolsó útjára sok barát, ismerős, együttműködő szervezet képviselője elkísérte, köztük Dráfi Mátyás érdemes művész és a Vadkerti-trió. Zsapka Attila gitárral és Sipos Dávid szaxofonnal a nyitott sír fölött a Kell ott fenn egy ország című éneket adták elő. A temetésen a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat tagjai a csapatzászlóval és a felvidéki zászlóval álltak díszőrséget.
Az esperes az igét a Jelenések könyvének 2. része 25. verséből választotta: „Amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök” – szólt Jézus Krisztus.
Mint kifejtette, Benedek László sajátos személyiségén, értékmentő szolgálatán keresztül sokakat megajándékozott, s betöltötte a krisztusi útmutatást. Tudta, küldetését végeznie kell, még akkor is, ha látta Gömör atlantiszi süllyedését; egy énközpontú, értékeket semmibe vevő, öntelt korszak emelkedését.
„A reménységünk forrása az Isten irántunk való szeretetének bizonysága, hogy elküldte szent fiát a világba, s hogy nem mond le az emberekről, bármilyen gyarlók és esendőek vagyunk. Közel hozza hozzánk a szeretetét, hogy megváltson bennünket a bűneinkből, s miénk legyen az örök élet reménysége. S van egy csodálatos ígéret is, hogy Jézus visszajön a világba” – fogalmazott az esperes.
S ehhez kapcsolódva kifejtette az alapigét, melynek üzenete, hogy fennmaradásunk egyetlen lehetősége, ha megőrizzük mindazt, amit a teremtő Istenünk ránk bízott.
„Hiszem és vallom, hogy mi is, amíg itt vagyunk, magyar emberként a Felvidéken, s amíg az Isten életet ad, s a megváltónk vissza nem tér, addig nekünk fontos küldetésünk megtartani, megőrizni, továbbadni mindazt az értéket, amit ránk bízott a mindenható Isten. Amikor végiggondoltam Benedek László életútját, a hozzá kötődő emlékeimet és élményeimet, az a gondolat erősödött meg bennem, hogy ő ilyen értékeket kereső, feltáró, felmutató, értékeket őrző ember volt. Kutatott, fényképezett, iskolákban előadott, közösségeket alapított vagy jelenlétével erősített, koncerteket és más alkalmakat szervezett, de sosem az értéktelent, mindig az igaz értékeket keresve” – fogalmazott a ravatalnál nt. Nagy Ákos Róbert.
B. Kovács István a barátok, pályatársak nevében búcsúzott.
„Benedek László elsősorban fotós volt, de nem akármilyen. A Derencsényi-karszt barlangjaiban készített fotói révén kétszer nyerte el a világ legjobb barlangfotósa címet. Fotóművészként gazdag életművet hagyott maga után. Kiállításainak se szeri, se száma. Nem csupán a Kárpát-medence magyarsága ismerhette meg, hanem a helyi magyar kulturális intézet révén Berlin, Varsó, Moszkva, Párizs érdeklődő közönsége is” – emlékeztetett.
Kifejtette, szívében sok minden elfért, de volt egy csücske, amit Beretkének tartott fenn. A Murány-áttörés, mint természetvédelmi terület ügyét mindig szem előtt tartotta, gondja volt a tanösvény karbantartására, szívesen és gyakran mutatta be ezt a tájat az érkező csoportoknak. Tornallyay Margit egykori kastélyában állandó kiállítást rendezett. Beretke község díszpolgárának is választotta.
Tompa Mihály faluja, Hanva is az élete része volt. Benedek László mindvégig a legfőbb segítője maradt Juhász Istvánnak. Megannyi kiállítás és más alkalom kötődik a személyéhez. Ő rendezte be a Gólyához nevű kávéház tetőterében Igó Aladár állandó kiállítását. Termékeny kapcsolatuk záróakkordját Igó Aladár szobrának avatása jelentette.
Benedek Lászlónak az utolsó, Emese lányához intézett mondata ez volt: „Mára ennyi elég is, holnap folytatjuk”. Ez a folytatás ebben a földi világban neki nem adatott meg. Az értékmentő szolgálatot szeretteinek és mindannyiunknak kell folytatni.
Benedek László 1952-ben született Rimaszombatban. Már gyermekkorában megnyilvánult tehetsége. Érdekelte a tudomány, a művészet. Diákkorát beárnyékolta, hogy háromszori sikeres felvételi vizsga ellenére is elutasító választ kapott az orvostudományi egyetemről. Hosszú, párhuzamos évek következtek a kétkezi munkásként és a művészet terén folytatott tevékenység jegyében. 25 évig dolgozott a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban, majd Rimaszécsen és Hanván. Segítőjének, mentorának Dénes Györgyöt tartotta.
Nevéhez kötődik a Vály-völgyi kistáji monográfia. Alapítója volt A Kultúráért Gömörben és Gömörön Túl Polgári Társulásnak és Gömöri Fotóklubnak 2007-ben. Számos helyen, iskolában tett azért, hogy értékeink megmaradjanak, hogy azokat minél többen megismerjék. Méltán érte a megtiszteltetés, hogy 2019-ben a Magyar Kultúra Lovagjává választották. A Kossuth Rádió Nagyok című műsorába 2019-ben készítettek vele portrébeszélgetést. A Magyarság Háza dokumentumfilmje Fény az árnyban címmel fotóművészként mutatja be.
A kegyelettel emlékező családtagok 2022 októberére, Benedek László meg nem élt 70. születésnapja alkalmából szülővárosában, Rimaszombatban és Hanván is kiállítással egybekötött emlékkonferenciát szerveznek. Ezt megelőzően 2022 szeptemberében Aranyosapátiban a Magyar Kultúra Lovagrendje kopjafát állít.
„Benedek László azok közé tartozott, akik egész életükben hűségesek maradtak a felnevelő szülőföldhöz. Sokoldalúan szolgálta népét, mintegy követve nemzeti himnuszunk szerzőjének, Kölcsey Ferencnek az útmutatását: „Nem önmagadé vagy, hanem a közösséggé.” (…) Kedves Laci! Köszönjük a szolgálatodat, hiányozni fogsz nekünk. Nyugodj békében” – búcsúzott B. Kovács István.
Őrizzük emlékét méltóképpen!
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
