Írásom első két részében arra helyeztem a hangsúlyt, hogy érzékeltessem: a vízgazdálkodás terén is majd felborul Szlovákia, mennyire elmaradott az ország déli része, különösen a Duna, Garam és Ipoly mente. A korábban leírtakat úgy kell értelmezni, hogy Szlovákia lakossága 57 százalékának megvan a lehetősége, hogy háztartását szennyvíz-hálózatra kösse.
Nyitra megyében sem mutat más képet az észak-déli összehasonlítás. A megyére fókuszálva, a háztartások lehetősége, hogy szennyvíz-hálózatra kapcsolódjanak, a megye egyes járásaiban ilyen arányokban lehetséges: Vágsellyei járás 85,2%, Nyitrai járás 69,2%, Aranyosmaróti járás 57,4%, Tapolcsányi járás 56,6%, Lévai járás 50,6% – itt sokkal rosszabb a helyzet a zselízi és az ipolysági körzetben, Érsekújvári járás 47,3% – itt sokkal rosszabb a helyzet a párkányi körzetben, Komáromi járás 38,7%. Mindez csupán lehetőség, hiszen ha az adott járás néhány településén megépült a szennyvíz-hálózat, sehol sem kapcsolódott rá a háztartások 100 százaléka.
A járások további, százalékpont feletti településeiben nem épült meg a közműhálózat, amely víztisztítóra kapcsolódna vagy a településeknek nincs víztisztítója. A legutóbbi járásnál álljunk meg egy pillanatra. Komárom közművesített, miközben a járás lakosságának 31 százaléka Komáromban él. Vagyis a vidéken élők csupán 7,7 százalékának van lehetősége szennyvíz-hálózatra kapcsolódni.
Mindezt vessük össze a 2021-ben lezajlott népszámláláshoz kapcsolódó adatgyűjtéssel, a házak és a lakások összeírásával és az abból összegyűjtött (az SzK Statisztikai Hivatala által) adatokból, amelyek a témánkhoz kapcsolódnak. Az SzK Statisztikai Hivatala decemberben leközölt néhány adatot, többek között a családi házak és tömbházak arányát járásonként, amelyek szennyvíz-hálózatra vannak kötve.
A mellékelt térkép szemlélteti a járási kimutatást és egyben megerősíti a fenti adatokat, melyek alapján a legnagyobb összefüggő terület, ahol a legalacsonyabb sávban (10 – 32,5 %) található a rákapcsolódás aránya, az a Duna, Garam, és az Ipoly mente.
A 2021.decemberében, Muzslán lezajlott szakmai konferencia – az MIRRI SR államtitkára és vezérigazgatói részvételével – adatai alapján a következő, 2021-2027 közötti fejlesztési időszakban a szlovák kormány hihetetlenül kevés forrást szán a fent leírt gondok orvoslására. Szennyvíz-hálózatok és víztisztítók építésére központi forrásokból egészen pontosan 270 millió eurót a 2000 lelket meghaladó települések részére és 110 millió eurót a 2000 lélek alatti települések részére. Ezen felül 15 millió eurót ivóvíz-hálózatok építésére.
Annak ellenére, hogy Szlovákia kötelezettség-szegés miatt súlyos büntetést fizet (és fog a jövőben) a brüsszeli kasszába, mivel 2015-ig nem teljesítette a 2004-ben, az EU-ba lépés idején felvállalt feladatokat, rákapcsolódási arányokat. Ennek olyan olvasata is lehet, hogy inkább megfizeti a súlyos büntetést, mintsem ösztönözné és megtérítené az égetően szükséges beruházásokat. Gondoljunk csak a környezetünk védelmére!
További források a megyei fejlesztési tanácsokon keresztül lesznek elérhetők – közvetlenül vagy a regionális vízművek által – ám azok kerete igencsak szűkre szabott. Mire lesz mindez elég? Úgy tessék ezt elképzelni, hogy egy kb. 3000 lelkes település szennyvíz-hálózatát és víztisztítóját kb. 10-12 millió euróból lehetett megépíteni, a korábbi, 2020-ig érvényes árakon. Egy kb. 2000 lelkes településnél nagyjából 6-8 millióból, míg egy 1000 lelkes településnél kb. 3-4 millióból. Régi árakon, mivel ma már máshol tart a történet.
Van egy másik korlátozó tényező. Az, hogy Szlovákia és a térségbeli további 9 ország (amelyekkel 2004-ben együtt csatlakoztunk az EU-hoz) számára az EU Kohézió Alapjához való hozzáférés 2027-ig tart. Miközben ebből az alapból támogatja az unió bőkezűen az utak, hidak, vasutak, szennyvíz-hálózatok, víztisztítók és más közületi infrastruktúra építését.
Mert brüsszeli szemszögből már gazdag, nem leszakadó országoknak számítunk. Attól függ, hogy kihez hasonlítva. A Kaukázus vagy a Balkán országaihoz, vagy netán a Lajtán túli országokhoz. Mert végképp nem mindegy. Mindenki elképzelheti, hogy 2027 után, amikor nemzeti forrásokból kell majd megépíteni a fajsúlyos, igen drága beruházásokat, a maihoz képest mennyi fog megépülni.
Az írásom következő s egyben utolsó részében arról írok majd, hogy milyen lépést tettünk a megoldás irányába 2020. szeptemberében és milyen lépéseket teszünk majd hamarosan a Szövetség berkeiben.
(Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője/Felvidék.ma)
