Szigeti László neve egybeforrott a Selye János Egyetem létrehozásáért folyó küzdelemmel. A miniszterek hosszú sorában Ő volt az egyetlen, aki a közoktatásból érkezve ült be a miniszteri bársonyszékbe, ezért tudta, miről szól ez a minisztérium és azért is, mert két választási időszakban az államtitkári feladatokat látta el ugyanitt.
Fáradhatatlanul járta a magyar iskolákat, segítette a tevékenységüket és a minisztérium részéről az egyetemalapítást is felügyelte.
A Rektori Konferencia ülésein, és az Akkreditációs Bizottságban (AB) is az egyetemalapításért harcolt.
Emlékszem az AB pozsonyi ülésére. Döntésre akartuk vinni a dolgot, ezért kemény szavak is elhangzottak ezen az „utolsó“ tárgyaláson.
Az ülés kezdetén Szigeti Laci odasúgta, hogy ajánlásról ne is álmodjunk, de legalább egy semleges állásfoglalást mindenképpen ki kell csikarni, mert enélkül a parlament nem szavazza meg az egyetemalapításról szóló törvénytervezetet.
A vita hevében az AB titkára odasomfordált és egy cédulát csúsztatott a kezembe, amit máig őrzök. Ez állt rajta: „Fogadják el, hogy főiskolaként legyen bejegyezve. Majd később egyetemmé változtatjuk“.
A cédulát megmutattam a mellettem ülő Szigeti Lacinak. Összenéztünk és az ajánlatot azonnal elutasítottuk. Az elutasítás persze kétesélyes volt, mert előfordulhatott, hogy egyáltalán nem lesz felsőoktatási intézményünk.
De jól döntöttünk! Kiállásunk meghozta a várt eredményt. Az AB egy semlegesnek mondható állásfoglalást szavazott meg, és ez megnyitotta az utat a parlamenti jóváhagyás előtt.
2003. október 23-án Szigeti László államtitkárként az erkélyen izgulta végig a végső parlamenti szavazást. Az egyetemalapítás törvénytervezetének elfogadása után az előadói pulpitusról is láttam, hogy könny csillan a szemében.
Köszönjük Szigeti László! Nyugodj békében!
A szerző a Selye János Egyetem alapító rektora.
(Albert Sándor/Felvidék.ma)
