Sajnos már második éve, hogy nem farsangoltunk. Csak úgy általánosan: lazítani, kicsit felszabadulni, mulatni, bulizni, szórakozni így télvíz idején mindenkinek jár, mindenkinek kell. Mindazt a feszültséget, szorongást, ami minden emberben benne van az évi hajrá idején (már mindegy milyen évszakban), ilyenkor farsang idején vagy utolján mindenki valamilyen módon ki kellene, hogy adja magából.
Mindez két éve a legtöbb helyen nem történt meg. Tudjuk: érintkezési és fizikai tilalom, távolságtartás, zárlatok, pánik, s a mindezzel járó félelem, fizikai és lelki fájdalom nagyon sok embert „padlóra tett”, illetve megbetegített. Szerencsés esetben marad a bezártságban is a kinek-kinek kedve szerinti elfoglaltság (kézimunka, olvasás, imagyakorlatok, esetleg testi-lelki nagytakarítás).
Viszont a testet, lelket felüdítő zenés szórakozás, tánc, összejövetel, közösség a legjobb gondűző terápia volt generációkon keresztül. Na és a hagyományok, apáról fiúra öröklődő vidámságok, szokások, szórakozások.
Garamkövesden Keszegh Ágnes és családja, illetve a Zöldfaliget kulturális egyesület az önkormányzattal közösen most farsang végére meghirdette a hagyományokra épülő farsangbúcsúztatót, amit télbúcsúztatás néven ismernek sokfelé.
E régi-régi szokással kiűzik a betegséget, elbúcsúztatják a telet – mondta el Keszegh Ágnes.
Hangos zene kíséretében a maskarák a kanizsabábut (az elnevezést is örökölték, eredetét nem ismerik az utódok) a községháza elől indulva kísérik a falu lakosságával a garami hídig. A „kanizsa” felgyújtására és vízbe dobására a Garam-hídnál kerül sor.
A vidám hangulatú menetben maskarába öltözött ifjak és felnőttek haladnak. Az indulásnál kicsik és nagyok énekelnek, zenélnek. A kanizsabábu égetése és vízbe hajítása után a polgármester meleg teával kínálta a felvonulókat.
Mint Ágnes elmondta, ő még a nagymamájától hallotta ezt a szokást. „Nagymama úgy mesélte, régen tutajokkal lehozták az Alacsony-Tátrából a fát a tótok, akik mindig itt töltöttek pár napot a Garam torkolatában. Bejöttek a faluba és együtt ünnepeltek, vigadoztak a kövesdiekkel. A farsang sok örömre adott okot, a bálok, a disznótorok is ekkor zajlottak. Így a férjhez nem ment lányokat kifigurázták. A kanizsát csinosan felöltöztették és kezdetben szép, majd egyre durvább kurjongatásokkal vitték ki a faluból, neki tulajdonítva minden rosszat.
1989-ben ők is felelevenítették a szokást, és azóta minden évben megszervezik. Ezen a vasárnap délutánon nagyon sokan jöttek ki, a kétéves bezártság miatt még nagyobb volt az igény a találkozásra.
Vidám hangulattól volt hangos a falu főutcája. Az előkészületekben és a menetben segített a nyugdíjasok Árvalányhaj csoportja, Tibi papa és a régi zenészek, valamint az óvodások.
Örömtől és vidámságtól volt hangos újra a két évig csendbe zárt falu.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
