Aki a Duna-korzóra látogat a kikapcsolódás mellett számos történelmi emlékkel is megismerkedhet, hiszen a Duna-korzó közvetlen szomszédságában található a templom, a templomkert, a harangláb, a Nepomuki szobor, a Rákóczi-emlékmű és az öregtemető is. Ezért a Felvidéki Értéktár Bizottság döntése értelmében nemcsak a templom, de a hozzátartozó templomkertet és emlékműveket is felvették a Felvidéki Értéktárba, valamint a Magyar Nemzeti Értéktárba.
A templom a 13. században, 1232-ben épült későromán stílusban. A templomnak tornya is volt, amelyet az 1712-es javításkor eltávolítottak. A török háborúk és a rendi felkelések idején a templom lepusztult, és csak 1712 táján újította fel Gyulay Ferenc gróf, majd 1936-ban ismét felújították. Az oltárt 1700 után az esztergomi szerzetesek ajándékozták a templomnak.
A templomot Szent Lőrinc tiszteletére szentelték fel, és csak a barokk felújítás után ajánlották mai védőszentjének, Boldogságos Szűz Máriának.
A II. világháború harci cselekményeiben megrongálódott, és csak a múlt század 70-es éveiben javították meg. Egyhajós, torony nélküli épület, a kimetszett oromban végződő déli homlokzatot barokk stílusban átépítették, a főbejárati kapunak kő portáléja van. Szűz Mária központi olajfestménye mellett kétoldalt Szent József, Szerafii Szent Ferenc, Szent Antal és Nepomuki Szent János plasztikája látható. Itt helyezték el Kondé Benedek József 1831-ben rózsaszín márványból készült empír sír obeliszkjét, amely eredetileg az öreg temetőben állt a templom mellett.
A legértékesebb emlék két vörös márvány sírkőtábla, a Lábathalan-család síremléke, amit 1836-ban helyeztek ide a templom átépítésekor. A síremlék piszkei vörös-márványból készült; hossza 233 cm, szélessége 115 cm, s egy átrepedésen kívül teljesen ép állapotban van. Közepén a Lábathlan-család címere pompázik.
A pajzs közepén átnyilazott szív domborodik, ami a Lábathlan család címere volt. A pajzs fölé torna-sisak van helyezve, melynek csúcsán sisakdíszül ismét az átnyilazott szívet találjuk.
Az alábbi felirat olvasható rajta: Hic est Sepultura nobilium de Lábathlan Anno Domini. Milessimo quadringentesimo (Itt van a nemes Lábathlan család nyughelye az Úr 1400. esztendejében.) A sírkőtáblát eredetileg a templom padlózatába építették bele, akárcsak a másik, befejezetlen, felirat és címer nélküli táblát.
E szerint történelmünkben egykor jelentékeny szerepet játszott Lábathlan-család síremléke fekszik előttünk, úgyszólván egyedüli maradványa gyanánt ezen kihalt nevezetes családnak.
A templom melletti kertről: Mivel a helyi római katolikus templom torony nélkül épült, az öreg temetőben a 18. században fa haranglábat emeltek. A templom előtt álló mai haragláb 1926-ban épült. Alsó része falazott, felső részét deszkából ütötték össze, gúla alakú bádogteteje kereszttel végződik. A haranglábban ma két bronzharang függ. Az egyik a karvai hívők ajándéka, és a Fischer testvérek cége öntötte Nagyszombatban 1920-ban. A másikat 1928-ban, Ambrík Imre pap tevékenysége idején Welner Lőrinc harangöntő készítette, a legnagyobb adománnyal Szota János járult hozzá. Ezek a harangok pótolták a korábbiakat, amelyeket az I. világháború idején katonai célokra (ágyúöntésre) elkoboztak.
A templomkertben található a Rákóczi szabadságharc emlékműve. Karva és környéke II. Rákóczi Ferenc felkelése idején a kurucok erős bázisa volt. Ezért Bercsényi Miklós tábornok 1705-ben feltöltette a háromszög alakú sáncot, őrizte a jelentős dunai átkelőhelyet, és megakadályozta a császári hajók szabad közlekedését a Dunán. 1706-ban Quido Stahrenberg császári tábornok bevette és lerombolta a sáncot, de (Vak) Bottyán János kuruc tábornok megjavíttatta és három mozsárágyúval felszerelt katonai egységet helyeztek el benne. 200 hajdú megtámadta Esztergom városát, megöltek 30 rácot, és visszatértek Karvára. Bercsényi tábornok arra gyanakodott, hogy ez a sánc védi Bottyán János környékbeli birtokait, ezért Rákóczi 1708 júliusában elrendelte, hogy a sáncot tegyék egyenlővé a földdel, és később már nem építették újjá. Ez a sánc a nyergesújfalui Sánchegy erődítmény védelmi komplexumának része volt.
A római katolikus templom mellett fekszik az öreg temető központi, korpusz nélküli fakeresztje. 1931-ben készült. Ez a kereszt pótolta a korábbi, már régen elpusztult központi kereszteket. A templom bejáratánál a falon függött a 20. század elejéről származó fa körmeneti kereszt, amely a II. világháború idején elpusztult.
A Lourdes-i barlang Szűz Mária szobrával 1992-ben készült. A községben több nemesi család telepedett le, köztük a Hrosso család. A ma Amerikában élő Hroššo Mihály szíve a faluhoz hajlik, ezért a családi birtokot és kúriát (amit nyolcvankilenc után visszakaptak) a falunak ajándékozta. Mihály gyerekkorában nagyon beteg volt, az orvosok nem sok esélyt adtak neki.
A szülők megfogadták: ha kisebbik fiuk megmarad, lourdes-i barlangot emelnek a Szűzanyának. A falu hálából újraépítette, mert a háborúban lerombolták – de mivel Hroššo úr mindig kápolnát emlegetett, a barlang helyett kápolna épült. Végül az egyik idős lakos tisztázta, hogy az eredeti építmény ám barlang volt!
A kápolna megépítésére pályázott a község. A Smidt Tamás által tervezett kápolnát végül felépítették. A tetőszerkezetet a szőgyéni Smidt Róbert és édesapja Smidt Ferenc készítette. A Nemzeti Erőforrások Minisztériumától kapott támogatásnak köszönhetően fejezték be teljesen a kápolnát.
A benne található három domborművet szintén Smidt Róbert készítette. A belső tér kialakításánál az egyszerűségre helyezték a hangsúlyt: az oltár előtt térdeplő, a bejáratnál a csodálatos gyógyulásokat tanúsító tábla és IX. Piusz pápa, illetve II. János Pál pápa portréja fogadja a zarándokokat.
A kápolna látogatható, a kulcsát a főtér mellett lévő községháza alkalmazottaitól kell elkérni.
Az épület bekerült annak a vándorkiállításnak az anyagába is, mely a V4 országainak új és felújított szakrális helyeit mutatja be. Szlovákiából 2013-ben mindössze öt épületet soroltak be a jegyzékbe. Ezek egyike a karvai lourdes-i kápolna.
A dunai töltésnél, a templomkert közvetlen szomszédságában, a Kuzmik család kastélyával szemben áll Nepomuki Szent János kőszobra, amely 1843-ban készült, és 1902-ben felújították. A szobor márvány talapzaton áll.
„A templom és környéke számos jelentős kulturális esemény helyszíne, mivel a Duna-parton fokozatosan épült ki a Duna-korzó, kövezett térrel, kis szabadtéri színpaddal, szabadtéri edzőgépekkel, valamint egy impozáns, 16 méter magas kilátótoronnyal, ahonnan páratlan panoráma tárul elénk. Számos kisebb fesztivál, koncert, közösségi esemény és szabadidős tevékenység helyszíne, amelyek nemcsak a környékbelieket vonzzák ide. A Duna-korzó kellemes időtöltést kínál a látogatóknak, egy nyugodt állomás a megpihenni vágyó bringásoknak. Jelentős rendezvény a Lábatlan-Karva kerékpáros maraton. Az itteni szabadstrand, a sekély partszakasz kiváló lehetőség a fürdőzésre. A nyári időszakban Karva és a Duna túlpartján lévő Lábatlan között kishajó közlekedik. Bízunk abban, hogy a templomunk és a templomkert bekerül a Magyar Nemzeti Értéktárba is. Úgy gondolom, minden értéknek számít, ami a szülőföldhöz kötődik, minden, amiben érzelmileg érintett egy közösség” – mondta a Duna menti község polgármestere, Duka Gábor.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
