A fagyos és szeles este ellenére sokan jöttünk el az immár tizedik esztendeje minden hónap második keddjén megrendezésre kerülő és lassan egy évtizednyi múlttal rendelkező nagyszombati magyar szentmisére a Szent Ilona-templomba és a legszentebb áldozat bemutatása után a hagyományos baráti találkozóra.
Közeledvén március 15-éhez mi is megemlékeztünk az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseiről, illetve a nagyszombati csatáról. A mise előtt összegyűltünk az Új temetőben, az 1871-ben emelt, a nagyszombati csata áldozatai előtt tisztelgő emlékmű körül.
Ahogy a 19. századi talapzatba vésett felirat is figyelmezteti a mai embert: „Ne e kő, tetteik hirdessék dicsőségteket”.
Zilizi Tihamér, a nagyszombati magyar misék kiötlője és lelkes főszervezője beszédet mondott a csata jelentőségéről és röviden az obeliszk történetéről. Fia, Kristóf pedig tiszta szívvel és átéléssel szavalta Petőfi Sándor A nagyszombati csata című versét, amit a költő 1848 decemberében írt Debrecen városában.
-
- Fotó: Morovics László
-
- Fotó: Morovics László
-
- Fotó: Morovics László
Mint mindig, Kiss Róbert komáromi esperesplébános, nagyszombati vikárius, kanonok celebrálta a szentmisét, illetve imát mondott a temetőben.
Ezúttal nemcsak az 1848-49-es forradalom áldozataiért, hanem az ukrajnai, kárpátaljai menekültekért is és mindazokért, akik életüket adták a szabadságért és családjukért.
Az atya a prédikációjában az Isten-szereteten kívül kiemelte a haza szeretetét, a szabadság eszméjét, az áldozathozás fontosságát és a béke megőrzését. Továbbá hallhattunk idézeteket, részleteket az aradi vértanúk írásaiból, amelyek szintén a fent említett gondolatokat erősítik és ezen eszmék fontosságára tanítanak és ösztönöznek minket.
A templomban jelen volt mások mellett Duffer Erzsébet, azaz Dominika orsolyita nővér, dr.
Csámpai Ottó emeritus egyetemi tanár és Morovics László egyetemi docens is, továbbá két harmadéves diákja. Ft. Németh Rezső állandó résztvevőnk sajnos nem lehetett ez alkalommal velünk, mert nemrég egy műtéten esett át és most otthon lábadozik.
A gyönyörű orgonazenét és a templomi éneket Fodor Attila orgonán és Új Sámuel hegedűn kísérte szépséges játékával.
Sámuel édesanyja, Új Krisztina fotóival örökítette meg ezt a nagyon különleges és meghitt estét.
A mise után jó volt látni, ahogy a szomszédos pasztorációs központ emeletén tanár és diák, fiatal és idős, barát és ismerős milyen jó hangulatban és vidáman beszélget egymással.
A találkozó végén a résztvevők nagyobb része a vasútállomás felé vette az útját, mert a szép számban megjelent társaság bizony sokfelől érkezett Nagyszombatba. Voltak ott többek között Récsényből, Dunaszerdahelyről, Pozsonyból, Dercsikáról, Vágkirályfáról, Peredről és Farkasdról is.
Szeretnék köszönetet mondani Róbert vikárius atyának az imákért és a szép szavakért, a szervezőknek a nagy lelkesedésért és mindenkinek, aki eljött és együtt emlékezett és imádkozott velünk. Viszontlátásra áprilisban!
(Babiczky András/Felvidék.ma)
