A helytörténeti kutatók s az olvasók között gyakran képezi vita tárgyát egy-egy épület pontos megnevezése. Mert van, aki azt az első tulajdonosa, lakója, a benne lévő egykori intézmény neve alapján emlegeti. Aztán van, akinek az építménnyel kapcsolatos közvetlen emlékei dominálnak a névadásban. Megint más a mai állapot szerint adja neki a nevet. Így nevezték például Ipolyságon is a mai egyházi iskola főépületét városházának, kaszinónak vagy gimnáziumnak. Tulajdonképpen valamennyi helyes, mert a városi hivatalnak épült házban tevékenykedett már a Honti Kaszinó, és működött benne az 1913-ban alakult főgimnázium is.
Hasonló a helyzet azzal a házzal is, melyben 1944-ben az itteni gettó parancsnoksága székelt, s melyre rövidesen emléktábla kerül. Az épület ma a Moys család tulajdonában van, de a Malom utca és a Rózsa utca összeszögelésében, egy háromszög formájú telekrészben emelt építményt a helytörténészek közül többen is csak Wlkolinszky-házként emlegetik. Erről a családról s a pékmesterként ismert Wlkolinszky Gyuláról (1870–1919) már írtunk honlapunkon, mint ahogy arról is, hogy tőlük a házat a Moys család vásárolta meg 1956-ban.
Azt is emlegetik, hogy egykor kovácsműhely is lett volna ezen a helyen. Mindenesetre, ha már emléktábla is kerül a házra, annak történetéről is illik többet is tudnunk.
Építésének pontos idejére még nem sikerült fényt derítenem. Annyi azonban biztos, hogy a ház a XIX. század végén már állt, s az is köztudott, hogy nem Wlkolinszkyék építették, hanem 1899-ben vásárolta a család.
Az egyik mai tulajdonostól, Moys Józseftől kaptam egy okiratmásolatot, melynek eredetije 1899. szeptember 25-én készült az Ipolysági Magyar Királyi Adóhivatalban. Az „Adás-vevési Szerződés“ arról szól, hogy bizonyos özv. Lepil Antalné szül. Uzel Mária mint kiskorú gyermekeinek: Lepil Apollóniának, Gizellának, Ilonának, Gyulának, Erzsébetnek és Ernőnek a gyámja, valamint Medveczky Istvánné Lepil Mária, Vivazsel Jánosné Lepil Anna és Lepil Ferenc eladják a házat, valamint közös erdő- és legelőbeli illetményüket 1900 forintért Wlkolinszky Gyula és neje, Búrik Etel ipolysági lakosoknak.
A szerződést a nevezett személyek írták alá két tanú, Uzel Ferenc és Herczeg Vince jelenlétében. Mindebből arra következtethetünk, hogy a ház még a nevezett felnőtt Lepil testvérek szüleinek tulajdonában volt.
De kik is lehettek a Lepilek, illetve Uzelok? Az ipolysági plébánia halotti anyakönyveiben találkoztam már régebben Lepil Antal nevével. Ő 1899. február 25-én hunyt el szívszélhűdésben Ipolyságon. Akkor 60 éves volt csupán. Születési helyéül Brünn városa szerepel, lakhelye pedig a Rózsa utca említett épülete volt. Feleségeként Uzel Mária szerepel az anyakönyvben, foglalkozása pedig bognármester volt. Nincs kizárva, hogy a házat esetleg a Brünnből ideköltöző Lepil Antal felmenői építették. A régi ipolyságiak még hallottak arról, hogy e helyen egykor kovácsműhely is volt. A ház és hely pedig alkalmas volt arra, hogy ide lovasszekerekkel is ki- és behajtsanak.
Ha Lepil Antal apja esetleg kovácsmester volt, akkor feltételezésünk még indolkoltabb. De arra is alkalmas volt e hely és a ház, hogy az érdeklődők a bognárhoz, a szekeresmesterhez, illetve a kerékgyártóhoz is betérjenek ide. Márpedig Lepil Antal ilyen mesterséget űzött.
A ház egyébként eredetileg L alakú volt, de egy 1928-as térképen már látható a hozzáépítés, azaz az U alakú, udvart bezáró épület. (A térkép előkereséséért és rendelkezésemre bocsátásáért köszönet Rakyta Róbertnek és Moys Józsefnek.)
-
- A szóban forgó családok tagjainak aláírásai. Csáky Károly repr.
-
- A régi adásvételi szerződés. Csáky Károly repr.
Mint láttuk, Lepilék az Uzel családdal is keveredtek házasság útján. Az utóbbiakból szintén akadt iparos Ipolyságon, Uzel Ferenc például az 1893-as megyei almanachban bognárként szerepel, akárcsak az említett Lepil Antal. Ez a család különben a közeli Ipolyhídvégen is felbukkant. Uzel József például 1879-ben született ugyanitt, s később kereskedő és kocsmáros lett. Az első világháborúban különféle frontokon harcolt, a két háború között pedig tagja volt az Egyesült Magyar Pártnak. A beköltözött iparosok tehát Ipolyság környékén is hozzájárultak a helyi lakosság életkörülményeinek javításához, s alkalmazkodtak azokhoz.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
