A játékos, könnyed és színpompás fantázia csodáit – most bebizonyosodott – nemcsak a gyerekek birtokolják. Z. Németh István legújabb gyermekverskötete, a Csillag voltál álmomban a képzelőerő megtestesülése.
A szerző a gyermekirodalom elismert képviselője – olyan olvasnivalókkal gazdagította a választékot, mint a Zengőrét meséi vagy a Tigrisbukfenc –, és a játékos rímelésben szerzett tapasztalatainak hála a Csillag voltál álmomban egy kiforrott, gazdag élményt nyújtó mű. A versek közül néhány olvasható volt már különféle kiadványokban, ám kötetformában, ciklusokba szedve és gyönyörű illusztrációkkal ellátva egészen más élményt nyújtanak.
A kötet szerkezetileg három ciklusra tagolódik, mindhárom valóságos színkavalkád. Az első Tintapacák címmel, témában rendkívül szerteágazó versekkel indítja a könyvet. A költemények bővelkednek a friss humorban és a kíváncsiságot fokozó fordulatokban.
A szerző minden magyar nyelv nyújtotta lehetőséget kihasznál okosan felépített soraival, melyek – gördülékenységük miatt – csak úgy olvastatják magukat, a lapok forognak, a hátralevő oldalak pedig egyre csak fogynak anélkül, hogy észrevennénk.
A lírai én – és ezáltal a versekbe fejest ugró olvasó – képes hegyeket megmozgatni, különleges kalandokba keveredik, bájos humorral néz a világra. Z. Németh István úgy bánik a nyelv pompáiba mártott ecsettel a könyv lapjain, hogy nyelvi megoldásai egyszerre lenyűgözőek és mulatságosak – könnyed, szapora léptekkel faljuk a szójátékokat és a rímeket, a ritmus játszi módon ragadja magával az olvasót. A Térképző és a Kérdezős című versek remek példák Z. Németh bravúros nyelvi megoldásaira. A szerző nem félt egyaránt meríteni a végtelen fantázia és a modern idők – az internet és a technika – világából.
Találkozunk komolyabb, kifejezetten esztétikai élményt nyújtó költeményekkel is, amelyekben a humor háttérbe szorul ugyan, de nem hagyja el az olvasót teljesen – a kötet címadó verse is ezt a tábort erősíti:
„Éjszakánként néztelek,
küldesz-e egy fényjelet,
mely felvidít engemet,
s felszárítja könnyemet.”
A második versciklus, amely a Merre jár a nyár? címet kapta, tematikailag némileg kötöttebb, mint a Tintapacák. Már a cím sejteti az irányt, amelyhez a szerző tartotta magát: a versek szorosan kapcsolódnak az évszakokhoz, az időjáráshoz, a változó hónapokhoz és napszakokhoz. Ebből adódóan erőteljes hangulatokat ragadnak meg, ízlésesen halmozva az évszakokhoz társítható képeket és érzéseket. A szerző gyengéden kézen fogja az olvasót, és szép sorjában végigvezeti őt az év változásain – külön kitérve – amely pedagógusként minden bizonnyal szakmai ártalom – a vidám szeptemberi készülődésre, a tanévkezdés izgalmaira. A nyári hónapok szereplői pedig – Hőmérösz és Hőfehérke kifejezetten, hogy irodalmi utalásokkal éljünk – külön kedvencekké váltak. A csapongó időjárás mellett a formai sokszínűség is biztosítja a változatosságot a cikluson belül. Nyilvánvaló ugyan olvasás közben, merre haladunk a költeményekkel, de a játékos képeknek, a meglepő nyelvi és formai megoldásoknak hála mégsem érezzük kiszámíthatónak vagy fokozatosan elnehezülőnek a verseket. Épp ellenkezőleg – a magával ragadó lendület egészen a ciklust záró Ködgyarmatig kitart:
„Jártál-e már Ködgyarmaton,
láttad-e azt, amit én?
Szívfájdító szürkeségben
éldegél ott minden lény.”
A harmadik ciklushoz – amely a kreatív és beszédes Ezt jól kifogtuk! címet viseli – társuló tartalomjegyzék olyan, akár egy természettudományi enciklopédia halakra áldozott fejezete. Az egymás után betűrendben következő, halakról elnevezett versek – Amúr, Angolna, Balin, Busa, Compó… – rövid, de humoros ismertetőt adnak a költemények emlékezetes címszereplőiről. A halakra jellemző külső jegyek, táplálkozási szokások, élőhelyek és életfeltételek szinte elvesznek a gazdag rímekben, szófordulatokban és nyelvi bravúrokban – az olvasó már-már tudtán kívül tanul róluk, az egybecsengő sorok és hangzók vonzásának engedve, a ritmus csapdájába esve. Olyan észrevétlenül cserkészik be a gyanútlan olvasót a szerző elbűvölő szavai, akár a halakat a hálóval mesteri módon bánó, a víz tükrében saját arcképének is mosolyt küldő halász. Az Angolna sajnálatos sorsú főhőse külön kiemelést érdemel:
„Ne tartsd fel, mert van dolga,
ha ráérne, baj volna,
feltételes módban él
így is szegény angolna.”
A kötet fülszövege többek között „sziporkázó szójátékokkal” kecsegteti az olvasókat, és nem is okoz csalódást. A sok mókás rím és ritmus élvezetes olvasmánnyá varázsolja a kötetet, változatosságának hála bárki talál benne számára kedves verseket, amelyek megragadják olvasás közben, és a szerző olyan tájakra is elkalauzol – és ezek mind kellemes emlékekkel kecsegtetnek –, melyek addig ismeretlen terepnek bizonyultak.
Az olvasás élményén pedig csak emelnek Rácz Noémi gyönyörű illusztrációi, amelyek remekül kiegészítik a könyv verseit, finoman illeszkedve hozzájuk, bőségesen gazdagítva őket.
Az élénk színek, kreatív, játékos ábrák és finom vonalak tökéletesen tükrözik a kötet hangulatát, amely emlékezetes olvasmányélményt nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Z. Németh István: Csillag voltál álmomban, Vámbéry Polgári Társulás, 2021
(A szöveg az Előretolt Helyőrség Felvidék 2021/13. számában megjelent recenzió újraközlése.)
