Mindaz, ami nagyszombaton a sírban sem tétlenül fekvő Jézussal történt, majd az egyetemes keresztyén hitvallásban rögzített „szálla alá poklokra”, s a húsvétvasárnapra virradó hajnalok hajnala eseményeiben szent titkokként sorjázik elénk, az előtt mi is csak levett sarukkal, szótlan hódolattal állhatunk meg. Ebben a titoktakaró csendben – mint egykoron a Gyermek születése éjszakáján – ragyogott fel a világ-, és a kozmosz, leginkább páratlan üdvtörténeti hatalmas fordulat, az Úr Jézus Krisztus feltámadása. Ami új és egészen más távlatot, tartalmat és irányt adott az embervilág sorsának és történetének. Levett saruval, kellő tisztelettel lépjünk közelebb a titkokhoz, amennyire ezt Isten megengedi, s amennyire csak kitelik tőlünk…
Szálla alá poklokra
A keresztyén egyház, gondolkodás és hit világtörténetében már az első századokban megfogalmazódott a Credo, az Apostoli Hitvallás, különböző változatban. Mert a csodákról hallgatni nem lehet, nem szabad. Mindegyikben ott található ez a félmondat: „szálla alá poklokra”. Descendit ad inferos – ahogyan eredetileg a hitvalló atyák fogalmazták. A görög szöveg a „katótata” szóval a legmélyebb, emberi értelemmel követhetetlen mélységeket jelöli, amiket Dante Isteni színjátéka is csak dadogva sejtetett, de a kifejezéssel nyilvánvalóvá tették, megvallották:
Jézus Krisztus nem csak a földfelszínen zajló eseményeknek, az emberi történelemnek a Szabadítója, Jehosuája, hanem a földalatti, a látható és láthatatlan világokban zajló eseményekben is jelen van.
Feltámasztó, új életre tisztító hatalmas Úrként. Igei utalásként használták Efézus 4,10-et: „Aki leszállt, az ’fel is ment’, feljebb minden egeknél, hogy betöltse a mindenséget”. A fentit és a lentit is. A legmélyebb mélységeket és a felfoghatatlan magasságokat. Ma így fogalmazunk: a multiverzumot is. 1Péter 3,19-20 szerint pedig „így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak…”. Nyilván nem a földi büntetés-végrehajtási intézetekbe (oda is, csak másként), hanem a mélységben sínylődő, megkötözött lelkekhez. Olyan megváltó Urunk van, aki még a sírban az embervilág üdvösségén, szabadításán, hazavezetésén munkálkodott. Isten még álmában is ad övéinek eleget (Zsolt 127,1), értünk dolgozik.
Nincs a mindenségnek egy milliméternyi területe sem, ahová Ő le vagy fel ne szállna, hogy a kereszt erejét és feltámadása reményadó gyümölcseit el ne vigye! Ő descendit ad inferos ma is.
A testvérháború poklában is Szabadító Úrként van jelen, életet ment, félelmeket oszlat húsvéthajnali angyali evangéliumával: Ne féljetek! Ő a mai nagypéntekek véres háborújában is tud emberszabadító, gyógyító, megtartó győzelmet hozni.
De ezt kérni kell, ezért könyörögni kell az egész világon, ahogyan a nagypénteki római Via Crucison a kereszthordozó orosz és ukrán fiatal nő együtt fogta és emelte fel az egyetlen remény, a spes unica jelét: a keresztet.
Urunk, Jézus, mai személyes és közösségi poklainkhoz, könyörgünk, szállj alá, s fegyverezd le indulatainkat. Hozd el kérünk a világ üdvhajnalát jelentő békédet! A gyermekek hangját Te meghallod, velük éneklünk fel Hozzád: Szívembe jöjj! Szívembe jöjj! Jöjj szívembe most, Úr Jézus! Ó jöjj ma még, lakója légy, Jöjj szívembe most, Úr Jézus!
Ferenc pápa két év után ismét a Colosseumnál vezette a keresztutat
A feltámadás, az üdvhajnal boldog tanúi
Kétségtelen, annak a világüdvözítő első húsvéti hajnalnak, a hajnalok hajnalának nincsenek látványos és hangos tanúi. A boldog éjszakának, amikor a világfordító csoda, Jézus feltámadása végbement. De vannak közvetett tanúi. És az emberi logika Jézust szerető hódolattal össze is szedte ezeket a századok alatt. Az evangéliumokban kis odafigyeléssel mi magunk is ujjhegyre szedhetjük a tanúsítványokat. Néma, tárgyi tanúkként ilyeneket: első renden az elhengerített követ a sírbolt bejáratánál, ami igen nagy volt (Mát 28,2; Mk 16,4; Luk 24,2; Ján 20,1). Aztán a gyolcsok, a halotti lepel, a lepedők, a kendő, amely Jézus fejét takarta, s szépen összegöngyölve feküdt a kőpadlaton, miután Ő már nem volt ott (Ján 20,5-6-7; Luk 24,12; Mk 15,46; Mát 27,59). A történelemfordító titok néma tanúja volt Arimátiai József sírboltja, amiben még nem feküdt senki (Mát 27,60; Mk 15,46; Luk 23,53; Ján 19,41). És a kert, amelyben a sírbolt volt (Ján 19,41). Legalább nyolcféle néma tárgyi „tanú”!
S az élő tanúk: az Úr angyala, aki elhengerítette a követ és ráült, megszólítva a sírhoz érkező asszonyokat: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta (Mát 28,2-6). Az asszonyok belépve az üres sírboltba, egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak meg jobb felől (Mk 16,5). Lukács leírása szerint két fénylő ruhába öltözött férfi volt a sírboltban (24,4). Másik olvasatban: két angyal ült fehér ruhában ott, ahol Jézus holtteste feküdt, az egyik fejtől, a másik lábtól (Ján 20,12).
Ó, boldogító szent szombat, hallgatag csenddel, és te, boldogító titokzatos éjszaka, a világ üdvhajnala néma tárgyi és beszélő, élő tanúiddal köszöntünk téged, mert Isten Szentje csodálatos kikelésének, feltámadásának első hírhozói vagytok, míg ember él a földön.
Händel oratóriumának gyönyörű győzelmi zenéjére írt allelujával énekelhetjük mi is: Légyen dicsőség mindenek előtt/Néked, mert Te győztél a halál fölött./Fénylő arcú angyal őrzi sírodat,/Ő hirdeti nékünk diadalmadat./ Légyen dicsőség mindenek előtt/Néked, mert Te győztél a halál fölött.
Ezen a nagyszombaton köszönjük Neked, Úr Jézus, a hallgatag harangok, a titokzatos pokolra szállás és az üdvhozó hajnal tanúságtételét. Rád bízzuk világunkat, önmagunkat, családunkat, nemzetünket, ahogyan régen mondták: házunkat, hazánkat, egyházunkat, mert Te győztél, győzöl a halál, az elmúlás, mindenfajta emberi bűn felett. Légyen hát dicsőség mindenek előtt, mindenek fölött Néked, mert Te győztél…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
