Wittenbergi teológiai ösztöndíjas évemben csaknem minden hétvégét a gyülekezet felfedezésével töltöttem. Szépséges Thüringia, Eisenach, Wartburg várának környéke, aztán Szászország, Drezda, Görlitz, majd Jéna, Weimar. Berlin, el egészen az északi tengerig, Rostock. Olykor prédikáltam, máskor gyülekezetekkel, lelkészekkel találkoztam. Meglátni belülről az akkori NDK egyházainak életét, gazdag múltjukat, a napi csűrcsavaros hatalmi és politikai körülmények között élő egyház valóságát.
Ami sokban más volt, mint az itthoni élet. Az 1970-es évek közepén jöttem rá Isten Lelke vezetésével arra, milyen fontos jelenség a gyülekezetszocializáció. A protestáns, túlnyomóan evangélikus vagy egyesült protestáns hívek többszörös szocializácója. Nem csupán a horizontális, a mindennapi környezet különbségei szerint, hanem a vertikális is. Egy adott tájegység kegyességtörténeti, családtörténeti, gyülekezeti múltból hozott minták szerinti, a nevelésben kapott gyülekezeti hatások jelentősége. Rájöttem, minden egyes gyülekezetnek megvan a sajátos spirituális atmoszférája, hagyománya, élő és formálódó arculata, lelkisége is. Más lelki karaktere van az észak-német, szigorú körülmények között nevelkedett embereknek, amit kegyességük fegyelmezettségével vittek be a gyülekezetbe. Más a thüringiai, délebbi, már-már észak-mediterrán, közvetlenebb, humortelibb népek atmoszférája a gyülekezeti életben. Más volt a bányászvidékeken, az ipari területeken és a mezőgazdasági kultúrában élőké. Különös felfedező útjaim összefüggései még ma is hoznak újabb felismeréseket. Minden pillanatnak volt méltósága, kegyességi, történelmi telítettsége.
Az ősi Luther Kollégiumnak a nyikorgó falépcsőkkel a coetus hungaricustól, a magyar kollégiumi szobától kezdve. A századok során közel ezerötszáz magyar peregrinus diák koptatta a falépcsőket, ment le a pinceszinten kialakított kis alkápolna áhítatok tartására szolgáló félhomályáig. Vagy vonult a hatalmas, 24 személyes reneszánsz ebédlőasztalokkal belakott étkezőteremig.
Falépcsők vezettek a még a reformátorok által is használt előadótermek ódon falaiig. Mindenütt éreztem: ők, s az építmény is megadta a pillanatnak, a múló időnek a méltóságát, Isten távlatosságát, az isteni dimenziót. És a stílusát, az emberi minőség szerinti karakterét. Méltóság felülről – stílus belülről és a múlt-jelen személyes kereteként. Itt született meg a falak sugallta könyvgyűjtő szenvedélyem is. Máig hasznosuló hozadéka az a közel 30 kötetes sorozat, ami egy-egy Igéhez kapcsolódva, egész könyvtárnyi idézetet tartalmaz a reformátoroktól, jeles igehirdetőktől abból, ahogyan ők Isten szavát értették, prédikációikban fogalmaztak. Elképesztő ötlettár. Ablakok a kincses múltra, messze láttató idézetek segítségével. Üzenetek: keresztyén gondolkodó és igehirdető eleink miként élték meg a pillanat, az istenszolgálat, a gyülekezetépítés méltóságát, s milyen stílusban mutatták be koruknak és körüknek Jézus Krisztus és az Atya kijelentett igazságait. Tiszteletükre 20. századi peregrinusként én is elkészíttettem pecsétnyomómat, amivel minden szerzeményemet nemcsak megjelöltem, hanem ilyen láttató módon magamévá is tettem, még a felhasználás gyönyörűségét megelőzően…
Losung-falva – Isten-falva, Herrnhut
Gyülekezeti kutató és ismerkedő portyám során jutottam el Herrnhutba, felejthetetlen diákélményeim különös helyére. A nekem is kedves, idén 292. kiadását megélt Losung, bibliaolvasó kalauz szülőhelyére. Módom volt megismerni a Losung-készítés titkait és menetét, s a világhírre szert tett kisebb-nagyobb, a több méter átmérővel is rendelkező herrnhuti csillagok előállítását.
Csúcsélményem: vasárnapi, karácsonyi istentiszteletre sétálva a hófehér padú, belterű puritánul ékes templomukba, rám is bebújós, talpig érő fehér ing került, merthogy az Úr elé nem lehet utcai, még ha vasárnapi, ünnepi ruhában is odaállni. Át kell élnünk – mondták – azt a szentséget, tisztaságot, bűnbocsátó kegyelmet, amit Jézus Krisztus bűntörlő golgotai áldozati vére szerzett meg azoknak, akik hisznek Őbenne.
Megrendítő hatással van ez mindazokra, akikre a templomba lépés előtt ráterítik.
250 év Isten kegyelméről, a hitük miatt üldözöttek honalapításáról
Losung-falva, Jézus-falva, Isten-falva, ahogyan a századok során elnevezték, igazából az evangéliumi hitük miatt elüldözöttek honfoglalásaként jött létre. Szégyen, de már akkor jócskán létezett a belső keresztyénüldözés: az „akié a hatalom, azé a vallás” elve úgy működött sok európai katolikus országban, hogy a protestáns hitűeket nem tűrték meg. A reformációban megújult hitűek pedig a másként megújult hitűek talpa alatt izzították fel a parazsat. Nem lehet csodálkozni, hogy az egymás ellen olykor 30 és még több éven át vallásháborút viselő keresztyén felek és felekezetek véres praktikái exporttermékké és negatív mintává váltak más világrészek más vallásai számára. Lenne mit helyretennünk még ma is Európában!
De most csak Herrnhutról, a vallásbéke német szigetecskéjéről! A cseh, német, lengyel hármas határ közelében fekvő, lankásan szép vidék Zinzendorf gróf tulajdona volt, aki hittestvérei részére ajándékozta oda saját birtokát. A község közepén ma is áll és irányt mutat a Zinzendorf téren a testvérgyülekezet gyönyörű temploma, a szász népi barokk méltóságot sugárzó építménye. Négy emelet magasan, elegánsan, de mértékletesen. Körötte egyező hitben ölelkeznek egymásba az épületek: a zarándokház, a gyülekezeti elöljáróság háza, az özvegyek háza, a Comenius Amos János diakóniai iskola, a Zinzendorf-ház. És a Comenius könyvesbolt, ahol mindig csodadolgokra lelhet a betérő, betű- és könyvszerető vándor. Majd a parókia tűnik fel, s a Komensky vendégház, a cseh teológus és pedagógus nevével. Messzebb a temető, ami igencsak különleges és jellemző a gyülekezet szocializációjára.
Temető az Isten-mezőn! Ott a megboldogult lelkek földi maradványait egyszerű kőlap takarja, mind egyforma, minthogy Isten nem személyválogató, s mindannyian egyenlők vagyunk Előtte: gróf és templomszolga, zeneszerző és pap, földműves és komputermérnök.
Ma Herrnhutban hatezren élnek, csaknem annyian, mint amikor Nikolaus Ludwig Zinzendorf gróf befogadta 1722-ben a protestáns menekülteket, akiket a katolikus Bohémiából kergettek el, akik aztán Böhmische Brüderként alapították meg a ma világhírű települést.
A Husz János, Luther és Kálvin tanításán felnőtt gróf közösségének ma a világon 1,2 millió tagja van. Mind aktív, nem vasárnapi, hanem mindennapi keresztyén, akik vallják: egész életünk istentisztelet. Modern gyülekezeti központjukban most ukrajnai menekültek is élnek.
Légy további 250 évre áldások továbbítója, kedves Herrnhut, Isten-falva annak az Igének az erejével, ami kezdettől vezérigéd: „Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahová fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem!” (4.v.)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
