Néhány veretes, emlékezetes mondat hangzott el ismét Erdélyből, vagy ahogyan a fejedelem korában fogalmaztak: Erdélyországból a magyarországi csatolt részekre aktuálpolitika és református történelemszemlélet, lelki-egyházi és politikai hagyományok élő összhangzataként, 21. századi harmóniákként.
Érdemes, mi több, szükséges felidéznünk tartalma súlya miatt néhány mondatot. Bethlen Gábor egész alakos, Gyulafehérvár Custozza terén elhelyezett szobrának leleplezése után, a Nagyenyeden összegyűlt ünneplő sokaság előtt Novák Katalin köztársasági elnök rámutatott:
Azért vagyunk ma itt, mert Bethlen Gábor nem ereszt, és mi sem eresztjük el azt a férfit, aki akkor alkotott Erdély földjén maradandót, amikor mások pusztítottak, és elvették azt, ami a másé. Bethlen Gábor arra kötelez minket, hogy hitből, hittel, a hitünk megmaradásáért küzdjünk.
Az isteni gondviselésbe vetett bizalom nélkül Bethlen életműve megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan. Bethlen Gáborban szeretjük azt a magyart, akit nem gazdagsága, nem nagyhatalmi fölénye, nem történelmi előjogai tettek alkalmassá arra, hogy a népét kormányozza és vezesse, hanem a felülről kapott bölcsesség, és az a hajthatatlanság, hogy Erdély megmaradásáért mindenkivel tárgyalt, ha kellett, szembeszállt, ha kellett, kiegyezett.
Ez mindenkor az övéi megmaradását, biztonságát és emelkedését szolgálta. Ez a bethleni politika a szó nemes értelmében: a közjó, a magyar jó szolgálata. Ahhoz keresünk szövetségeseket, hogy a fegyverekkel vívott háborút elkerülhessük, s abban az ideológiai hadviselésben, amely a teremtés rendjét akarja felforgatni, a családot megőrizhessük családnak, a férfit férfinak, a nőt nőnek, és a nemzet maradjon együttélésünk természetes éltető tere.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hálát adott azért, hogy Gyulafehérváron a többség is úgy gondolja, hogy gazdagabbá válik, ha beemeli a református értékeket a város történetébe. A fejedelem szobrával a református egyház testvéri kezet nyújt a románoknak és németeknek, valamint a más vallásúaknak egyaránt. Az egyházi elöljáró szerint a kollégium 400 évvel ezelőtti megalapítása annak a következménye, hogy Bethlen Gábor felismerte: erősíteni kell a Nyugattal fenntartott gazdasági, kulturális kapcsolatokat, és azt, hogy a gazdasági felemelkedés nem lehetséges felkészült, a haza iránt hűséges szakemberek nélkül.
Bethlen szellemi jelenlétének folyamatossága, ösztönző ereje
Egy csendesebb időszakban (1979–80) Bethlen Gábor emlékezete jegyében sor kerülhetett a fejedelem halála 350., majd születése 400. évfordulójának megünneplésére. A pusztakamarási református író, Sütő András a nagyenyedi Bethlen Kollégium 350. évfordulójára írott Nagyenyedi fügevirág-ban emlékezett a nagy időkre. A fejedelem akkori mellszobra előtt, szinte zárt körben olvasta fel jelentését a diktatúra idején anyaországi és erdélyi értelmiségieket (és titkosszolgálati „érdeklődőket” is) vonzó eseményen számadó sorait a fejedelemnek:
Jelentem Nagyságodnak, élünk… Az ég és föld, a múlt és jövő, a Habsburgok és a szultáni udvar, a megvédett önrendelkezés és a francia udvarig terjedő diplomáciai egyensúlyozás Bethlen Gábor-i művészetének a dicsérete szólt Sütő szavaiból.
A sütői szó a bibliai realizmusra építő, a Bibliát több, mint harmincszor elolvasó, Isten elrendelő akaratában szilárdan bízó Bethlen Gábor idejekorán megszült, megedzett sajátos transzszilvanizmusának az alig túlragozható dicséretére hangzott el akkor és ott. Ennek egyszerű summája: Isten tisztelete és a nemzet építése minden időben és körülmények között. Hit és haza egybeszövése.
Novák Katalin, Kató Béla és Sütő szavai felidézték Kálvin mondását: „Ha nem lehetséges az, amit szeretnénk, azt kell szeretnünk, ami lehetséges”. Ezt a kálvinista pragmatizmust Bethlen Gábor fejedelem is ismerhette. És ő tette is a dolgát ebben az értelemben. Két kevésbé ismert mozzanatát uralkodásának idézzük fel most tiszteletére.
Ő adott nemesi rangot a magyar református lelkészi karnak a hollandokhoz hasonlóan 1629. július 13-án kibocsátott rendeletében. Így fogalmaz:„Mitsem óhajtottuk inkább, mint azt, hogy mindenekelőtt az Isten iránt való szeretetünket minden dolgunkban megbizonyíthassuk, Istennek egyházait minden módon terebélyesíthessük, azzal Isten dicsőségét terjeszthessük és a késő utókorra átörökíthessük; nagyon helyesnek, az igazsággal és méltányossággal teljesen megegyezőnek tartjuk, hogy azokat is, akik a vallás ügyének élnek és mintegy szövétnekkel vezérlik az embereket az üdvösségre és örök életre, minden tisztességgel és jutalmazással halmozzuk. Amint, hogy most is éppen ezt akarjuk tanúsítani azzal, hogy Erdélyországunk s a hozzá kapcsolt magyarországi részek igehirdetőinek, vagyis lelkészeinek egyenkint és összesen fiaikat és leányaikat s ezeknek mindkét nembeli összes örököseit és utódait megékesítjük, hogy tudniillik nemcsak maguk, hanem összes utódaik is élvezzék az említett egyházi szolgák érdemességének és munkásságának a hasznát. Számos hű tanácsosunknak igen értékes és bizalmat érdemlő előterjesztésére és közbenjárására tehát, a fent nevezett Erdélyországunk s a hozzákapcsolt magyarországi részekbeli igehirdetőknek, vagyis lelkészeknek összes fiait és leányait, mindegyikét külön-külön és összevéve, mint amúgy sem kétes szülőktől származókat, fejedelmi hatalmunk teljességéből s különös kegyelméből felszabadítani s őket Erdélyországunk s a hozzákapcsolt magyarországi részek valóságos, született és kétségtelen nemeseinek sorába bevenni, bekebelezni, besorolni és beiktatni jónak láttuk.”
Gyulafehérvár volt a helyszíne 1619. januárjában a fejedelmet publikus pönitenciára, egyéni és nemzeti önvizsgálatra történt felszólításnak is. Ennek az elfogadott és rendelkezésbe hagyott ösztönző hatását az is kifejezte, hogy a Magyar Református Presbiteri Szövetség 2018-ben előterjesztéssel élt az MRE Zsinatához, kezdeményezzék hazánkban a nemzeti imanap bevezetését.
Ezt a zsinat szavazással támogatólag jóvá is hagyta, hogy ekként a bethleni kezdeményezés nyomán hazánk is felzárkózzék a nemzeti imanapot (National Day of Prayer, Gebetstag) tartó országok sorába, amiként ezt például Svájcban, Dániában, az USA-ban, Angliában, Németországban, Izlandon és más országban gyakorolják.
A magyar református egység napján jó volt látni, tapasztalni még azoknak is, akik személyesen nem voltak jelen Gyulafehérvár és Nagyenyed fénylő kék ege alatt a rendezvénysorozaton, de a Duna TV-ben Tislér Géza református adásszerkesztő révén mégis százezrek kapcsolódhattak be az emlékezetes alkalomba. Hogy egy ősi képpel éljünk: ama csillagösvény leereszkedett Erdély mai földjére, melyen hatalmas szellemi, lelki és anyagi, kulturális örökséget hordozó utódok járnak példahagyó elődeik után. Isten vigyázza továbbra is az őrizők, az őrzők járását-kelését, hogy mi, meg az utánunk követezők is hálás magyar szóval elmondhassunk: Jelentjük, nagyságos fejedelem, élünk!
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
