Sütő András Kossuth-díjas író, újságíró, drámaíró az erdélyi Mezőségben fekvő Pusztakamaráson született 1927. június 17-én. Szülei Sütő András és Székely Berta voltak. Az általános iskola elvégzése után népes családjából elsőként tanulhatott tovább a hírneves Nagyenyedi Református Kollégiumban. A családhoz és a szülőföldhöz való kötődése élete végéig elkísérte. Íróként is ebből táplálkozott, az összetartó közösséget erőforrásnak és az erkölcsi eszmények hordozójának tartotta. Életművének jellemzője a népe iránti hűség, felelősség és küldetéstudat.
1945-től a kolozsvári református gimnáziumban folytatta tanulmányait, majd a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt. Tanulmányai megszakítása után a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben munkájából kifolyólag Bukarestbe költözött. Mivel nem tudott azonosulni az 1950-es évek politikai viszonyaival, ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre ment, ahol az Igaz Szó című folyóirat főszerkesztő-helyettese lett. 1958 és 1989 között a Művészet és az Új Élet című marosvásárhelyi lapok, majd 1989-ig az Erdélyi Figyelő főszerkesztői pozícióját töltötte be.
Tüntetés a magyar iskolákért 1990. február 9. (Fotó: Sütő András-emlékoldal)
1965 és 1977 között parlamenti képviselő, 1974 és 1982 között pedig a Romániai Írószövetség alelnöke volt.
1980-tól kezdve a Ceaușescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak volt kitéve.
Marosvásárhelyen 1990. március 19-én a magyarok és románok között etnikai zavargások törtek ki, melyet fekete márciusnak és a marosvásárhelyi pogromnak neveztek el. Az írót az RMDSZ székháza ostromakor kíméletlenül bántalmazták, minek következtében elveszítette bal szeme világát. Saját kérésére Magyarországra szállították gyógykezelésre, 1990. március 20-án este érkezett meg katonai repülőgéppel Tökölre, ahonnan Budapestre vitték tovább.
Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt.
Darabjait 1971 óta Magyarországon is folyamatosan játsszák, a Pompás Gedeon című darabját Kaposváron mutatták be. A színháztörténeti jelentőségű ősbemutató rendezője Komor István (1926–1974) rendező, színházigazgató volt.
Feleségével, Sütő Évával (Fotó: Sütő András-emlékoldal)
1990. június 22-én a Magyarok Világszövetsége budapesti ülésén a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották, 1990-ben az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. Ő volt Marosvásárhely első díszpolgára, és ugyancsak díszpolgára volt Székelyudvarhelynek.
Nyelvújító, közösségmegtartó szerepe előtt tisztelegve az erdélyi anyanyelvápolók róla nevezték el a Nyelvőrzés díját.
1992-ben Kossuth-díjat kapott kiemelkedő prózaírói munkásságáért, nyelvőrző és nyelvteremtő művészetéért, napjaink magyar színházművészetében játszott kimagasló szerepéért. 1996-ban a Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, és a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Hetvenötödik születésnapján, 2002-ben Mádl Ferenc államfő, Köztársasági elnöki érdemérmet adományozott neki.
Tüntetés Marosvásárhelyen 1990, február 10-én Fotó: Sütő András-emlékoldal
Sütő András 2006. szeptember 30-án halt meg Budapesten. A marosvásárhelyi templomban volt felravatalozva, majd a református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Születésének 80. évfordulóján bronzplakettet helyeztek el marosvásárhelyi házán. 2011-ben Sopronban, 2013-ban Székelyudvarhelyen állítottak mellszobrot emlékére. 2013-ban magyar közösségi tulajdonba került a pusztakamarási szülőháza, felújított emlékházát 2015 októberében avatták fel.
A Sütő András-emlékház Pusztakamaráson (Fotó: Wikipédia)
Néhány jelentős munkája: Mezítlábas menyasszony, Csillag a máglyán, Anyám könnyű álmot ígér, Advent a Hargitán, Engedjétek hozzám jönni a szavakat, Heródes napjai, Nagyenyedi fügevirág, Az idő markában, Sikaszói fenyőforgácsok, A lőtt lábú madár, Álomkommandó, Sárkány alszik veled, Szemet szóért, Az ugató madár, Erdélyi változatlanságok, Pompás Gedeon.
Forrás: Wikipédia, Sütő András író emlékoldala.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
