A Csemadok szentpéteri helyi szervezete megalakulása óta küldetésének tekinti nemzeti kultúránk, anyanyelvünk ápolását, múltunk állandó kutatását, énekeink, táncaink, írott és íratlan szokásaink továbbadását a következő nemzedéknek. Van emléktáblájuk a községi hivatal főbejáratánál, rendezvényeikről emlékkönyvet adtak ki, de a faluról, történelmi múltjukról eddig még nem készült komolyabb kiadvány.
Egészen mostanáig, amikor a község életéről, történelméről sikerült megjelentetni egy hiánypótló kötetet, amelynek ünnepélyes bemutatójára a kultúrházban került sor.
Szabó Gabriella vezetőségi tag a könyv anyagának gyűjtésével, összeállításával kapcsolatban elmondta: „Olyan szentpéteri alkotókra volt szükségünk, akik felvállalták választott témáink hiteles összegyűjtését. Ezt a munkát csak olyan ember tudta elvégezni, aki mindent megtesz a község gazdag kulturális örökségének megóvása és továbbadása érdekében.
Amikor egy évvel ezelőtt szerzőik vállalták ezt a komoly küldetést, tudatosították, hogy egy tanulmánykötetnek szerkesztőre is szüksége van. S meg is találták a megfelelő személyt, községük szülöttét, a perbetei magyar iskola magyartanárát, Jakabné Zsidek Katalint, aki nyitrai diákként már komoly gyűjtéseket végzett a faluban, s több, már eltávozott szentpéteri ember hangját őrzik a fiókjában található felvételek. Elkötelezett néprajzosként remek munkát végzett. Így született meg szentpéteri kezek között a Szülőföldünk, Szentpéter című írásgyűjtemény. Szabó Gabriella megköszönte annak a 130 személynek a segítségét, akik előlegezték és kifizették megrendelt könyveiket, melyet ezúttal átvehettek. Támogatási kérelmünket a helyi önkormányzat is respektálta, de pályáztak a magyarországi Bethlen Gábor Alapnál és az ógyallai Kistérségi Mikrorégiónál is.”
A könyv előszavában Bukovszky János, a Kossányi József Alapiskola és Óvoda igazgatója kiemelte, hogy egy közösség akkor képes fennmaradni, fejlődni, ha erősek a gyökerei, ha ismeri múltját, erőt tud meríteni a közösséget előre vivő eseményekből és tanulni tud a múltban elkövetett hibákból. Mindemellett fontosnak tartják, hogy az itt élő emberek higgyenek a szülőföld megtartó erejében. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a könyv segítségével megismerjék az itt élők kultúráját, életvitelét, vallási-egyházi felekezeteinek, valamint a kulturális szervezeteik történetét, és mindezek mellett tudomást szerezzenek az őket ért súlyos megpróbáltatásokról. Ezek az ismeretek mindenkinek segítenek majd eligazodni az élet azon fontos kérdésében, hogy honnan jött és merre tart.
A könyv részletesen felvázolja a község kulturális életének kezdeteit és a Gyöngyösbokréta mozgalmat, Szentpéter történelmét a 20. században. A község néprajzából betekintést nyerünk a népi építkezési módokról, a település népviseletéről, a kendervászon készítéséről, a katolikus, református, evangélikus egyház életéből, a templomok történetéről. Szemelvények olvashatók a földművelés és állattartás történetéből és a híres szőlőtermesztésről.
A könyv szerkesztője, Jakabné Zsidek Katalin pedagógus zárszavában hangsúlyozta, hogy a könyv megírásának elindítója, az ötlet elfogadtatója, Szabó Gabriella segítőtársaival papírra vetették a község kulturális életéről szóló írásokat, feltárták a falusi kultúra és kultúrmunka örömeit és gondjait, közben emléket állítva az egykori tevékeny, a kultúráért élő szentpéteri embereknek.
Sárközi János avatott kézzel nyúlt Szentpéter huszadik századi történetének feldolgozásához. A még mindig sokakat érzékenyen érintő téma olvasmányos, közérthető módon történt feldolgozása szinte azonnal megragadja az olvasó figyelmét, ügyelve ugyanakkor a tárgyilagos tájékoztatásra.
Bagin Árpád hitoktató tudományos alapossággal készítette el a katolikus plébániát bemutató tanulmányát. Bernáth Holop Krisztina református lelkésznő bemutatja a reformáció és ellenreformáció évszázadait, a protestáns felekezetek templomait, hitéletét, múltját és jelenét.
A mezőgazdaság volt az a tevékenység, amely a legnagyobb mértékben meghatározta a település életét. A Zsidek Vilmos vállalkozó, borász által jegyzett tanulmány ezt az életformát hivatott bemutatni. Írásában kitér a paraszti élet viszontagságaira, nehézségeire, de ugyanakkor megmutatja annak szépségét, és felvázolja azt az odaadást és elhivatottságot, amellyel a szentpéteri gazdaember rendelkezett.
Jakab Katalin a kötet szerkesztésén túl a település néprajzát is feldolgozta.
Ezzel a kiadvánnyal nem hagyták elveszni ezt a rengeteg összegyűjtött, felkutatott anyagot, mely a rendelkezésükre állt. A sorsok mögött pedig felfedezték, és lehetőségeik szerint bemutatták Szentpétert és a szentpéteri embert. Egy kötet erejéig krónikások lettek, szülőföldjük, szülőfalujuk krónikásai. Legyünk büszkék Szentpéterre, örüljünk, hogy a Jóisten eddig is megtartotta, és ezután is megtartja!
„Vigyázz a szülőföldre, mert ez az egyetlen kincs, amit az élet adhatott: bölcsőt, anyanyelvet, emberi tartást” (Mécs László) – írta epilógusában a kötet szerkesztője.
Hiánypótló kiadványról van szó, de sokkal többről szól ez a könyv, hiszen a szülőföld emlékeit idézi fel. Bár nem kerül a könyvesboltokba, én mégis a hazai magyarság egyik fontos kiadványának tartom. Jelentőségét nemcsak a a benne fellelhető egyes tények közzététele adja, hanem azoknak a helyi embereknek a vallomásai is, akik benne éltek-élnek a zajló történelemben, s akik mindennapos szorgalmas munkájukkal, jövőbe vetett hitükkel alakították, illetve formálják ma is Szentpétert. Hatalmas, múltőrző teljesítmény ez a könyv, annál is inkább, mivel rohanó világunkban egyre kevesebben törődnek a gyökerekkel, és egymás után merülnek feledésbe emlékeink.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
