65 évvel ezelőtt, 1957. június 20-án, tisztázatlan körülmények között hunyt el Soós Imre, magyar színművész, aki 27 évesen távozott az élők sorából. Alig egy évtizedes pályafutása alatt feledhetetlen alakításokat nyújtott, többek között a Ludas Matyi, a Liliomfi, a Körhinta című filmekben és színpadi szerepekben egyaránt.
Balmazújvároson született 1930. február 12-én, egy nyolcgyermekes szegényparaszti családban.
1947 tavaszán a Szabad Nép hirdetésére jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. A felvételi vizsgán azonnal felfigyeltek az őstehetségre. Még főiskolásként, 1950-ben, a Ludas Matyi megformálásáért a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját kapta.
A Körhinta című film megjelenése után a magyar Gérard Philippe-nek nevezték a külföldi lapok, de épp úgy, mint Törőcsik Mari, ő sem utazhatott ki Cannes-ba a filmbemutatóra.
1952-ben, a főiskola elvégzése után előbb vidéki színháznál kellett játszania, ezért három évadot a debreceni Csokonai Színházban töltött.
1954-ben Jászai-díjat kapott, a következő évben pedig felkerülhetett Budapestre, a Madách Színház tagja lett. Kollégái között sok irigye volt, rajongói ostromolták, és minden munkát elvállalt, hogy bizonyítson. Nem mindenben volt öröme, a sematizmust érintő keserűség érezhető ebben a nyilatkozatában:
„Mindegyik mai témájú filmemben vízparton sétálok (Duna, Balaton) a szerelmemmel. Mindig holdvilágnál. Egyik filmemben sem csókolom szájon a szerelmemet. Legjobb esetben is ez a nézőre van bízva. Háttal vagyunk fotografálva. Összehajló fiatal pár. Mindegyikben sportolok, mégpedig kiválóan. Mindegyikben esztergálok, lakatos munkát véletlenül sem űzök, és újítok. Mindegyikben megmakacsolom magam, hogy a végén néhány lelki beszélgetés után, belássam hibámat, és fejlődjek egyet!”
A Madách Színházban Vámos László rendező 1954-ben ráosztotta Rómeó szerepét, s ez a karakterformálás indította el színpadi karrierjét.
A fiatal színész nem bírta a terhet, egyre rosszabb idegállapotba került, míg végül a gyógyszerek és az alkohol rabja lett. 1956-ban elhagyta az országot szerelme, Ferrari Violetta, ekkor öngyilkosságot kísérelt meg.
A pszichiátrián ismerkedett meg dr. Perjési Hedviggel, akivel szenvedélyes, szélsőséges szerelmet éltek át. „Június 20-án este 9 órakor XII., Alkotás utca 49/a szám alatti ház I. em. 1. ajtó lakásán holtan találták Soós Imre 27 éves színművészt és feleségét, dr. Perjési Hedvig 29 éves orvosnőt. A helyszínre kiküldött rendőri bizottság megállapította, hogy Soós Imre a garzonlakás teakonyhájában feleségével együtt világítógázzal öngyilkos lett. A bizottság a helyszínen búcsúlevelet nem talált. Megállapították, hogy öngyilkosság történt, mivel a lakás belülről volt bezárva, és mindketten a kisméretű teakonyhában belülről, az ajtóinak támaszkodva várták a halál bekövetkeztét” – írta a korabeli sajtó.
Az is felmerült, hogy véletlen baleset volt, véletlenül adagolta túl az altatót. Ma is él a legenda, hogy véres körömmel találták meg az ajtónál, körme alatt pedig idegen bőrdarab volt, de nyomozást nem folytattak.
Szól még a fáma búcsúlevélről, a szerepálom Hamlet monológjánál nyitva maradt Shakespeare-kötetről.
Szirtes Ádám így vallott róla: „Soós Imre egyszer azt mondta: Te, tudod mit mondanak rólunk?
Hogy mi nem is vagyunk tehetségesek, hogy mi csak népi káderek vagyunk, hogy mi csak véletlenül kerültünk ide. Tévedései vagyunk a népi demokráciának. Ilyenkor én nagyon dühös voltam és azt mondtam: Idehallgass Imre, ezt mi nem hihetjük el, mert akkor tényleg tehetségtelenekké válunk!
– Ő gyengébb idegzetű ember volt, mint én. De nemcsak ez tette be nála a kaput, nemcsak társadalmi okok, bár igaz, hogy igen fájt neki, amikor nem vitték ki a moszkvai VIT-re. Mert hátha berúg! És hát Magyarországot képviseli… Az tény, hogy Imre, a halála előtt, nagyon ivott. És akkor valaki jött és mondta, hogy te, hát majd én elintézem, és utánuk mégy a VIT-re. Mennyi a telefonszámod? És akkor Imre azt mondta: 000-000. Meg aztán szerelmes volt Ferrari Violettába. Ahogy Ferrari kiment az országból, ő elkezdett inni. Egyszóval azt elérték, hogy az Imrét megbontották, engem nem tudtak úgy megbontani…”
Törőcsik Mari, aki a Körhinta című filmben a partnere volt, így foglalta össze a fiatal színész tragédiáját:
„Parasztszínészként skatulyázták be, pedig igazi zseni és született arisztokrata volt. Nagyvonalú herceg, akit mindenki szeretett, mindenhol szívesen látták, s aki idegösszeomlást kapott attól, hogy nem arra használták, amire való.”
Forrás: Papageno, Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
