Miután a külügyminisztériumokra úgy általában háruló munkák érdemi részét Szlovákiában egy ideje már az amerikai nagykövetség intézi, egyéb hasznos teendő híján a tárca dolgozói azzal foglalkoznak, hogy fészbukos képeket nézegetnek, majd hisztérikus kirohanásokat tesznek – a magyarok ellen.
Most épp az a baj, – amint azt a szélsőliberális, Orbángyűlölő DenníkN újság magyarított kiadása írja – hogy Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár „egy Nagy-Magyarország-térkép előtt jelentette be, hogy Szlovákiába látogat”. Ivan Korčok tárcája szerint ez üzenet a „szlovákiai állampolgárok felé, hogy továbbra is a múltban él”.
Íme hát a tolvaj, mely belenézett a tükörbe, és a látványtól hisztériás rohamot kapott. Megértjük. Hiszen még a papír is, melyre a Potápi irodájában látható térképet nyomták, még az is évtizedekkel idősebb a Szlovákiának nevezett államnál.
Szlovákia összelopkodott jelene – a meghamisított történelemmel, elrabolt földekkel, elüldözött, meggyilkolt magyarokkal – mind-mind Magyarország múltja, s az pedig, hogy ebben vagyunk kénytelenek élni a jelenben is, többek között éppenséggel a szlovák törvényhozásnak is köszönhető. Amely 3 évvel az uniós csatlakozás után még szükségét érezte megerősíteni a kollektív bűnösséget Szlovákiában. És így tovább. Ha valaki nagyon a múltban él, akkor az éppen Korčok az összes benesista társával együtt. Velünk élő múlt – azaz hatályban lévő Beneš-dekrétumok – nélkül nem is létezhetne Szlovákiának nevezett jelen.
És még valami. Amikor Potápi Árpád János államtitkár Szlovákiába látogat, akkor rendszerint olyasmit csinál, amit egyébként szlovák kollégáinak kéne megtennie: felújított óvodákat, iskolákat, intézményeket, támogatásokat ad át.
Van még tovább is, a szarral gurigázás ugyanis régi jó libernyák szokás, így a DenníkN természetesen nem bírja abbahagyni. Előrángatták tehát a Magyarországról érkező oktatási támogatásokat is, amit ők „Bethlen-pénznek” neveznek, és a jelenkorra fókuszálni kívánó Korčok szerint nem kéne Bethlen-pénznek lennie, hanem inkább Pázmány-pénznek. Ezúttal nem a történelmi nevekkel van a baj, hanem azzal, hogy ki kapja a pénzt. A szlovák külügyminiszer azt akarja,, hogy ezt ne a szülők kapják közvetlenül, hanem az intézmények. Most túl azon, hogy először is
a szlovák államnak kéne kitömnie úgy ezeket az intézményeket, hogy a büdös magyar pénznek már ne is legyen helye,
az világosan látható, hogy mire megy ki a játék. Ha ugyanis nem a szülők kapják a pénzt, hanem az intézmények, akkor azok – különösen a nem teljes szervezettségű iskoláknál – az önkormányzatok révén már igen szépecskén manipulálhatók. És ebben viszont Szlovákia élvonalbeli játékos.
Több szóra azonban aligha érdemes ez a Korčok-féle magyarfóbiás társaság. Annyit megtanultunk mindenesetre, hogy százszor inkább egy Slota-féle nyílt sisakos magyarfaló tankosztag, mint egy sunyi, alattomos, a liberalizmus hazug álarca mögé rejtőző, de ugyanannyira – ha nem jobban – magyargyűlölő horda. A produktum mindkettőnél ugyanaz, csupán a hányinger-faktor az, ami ég és föld. De, tekintve a koalíciós viszonyokat, hamarosan alighanem készülhetünk a következő menetre, Korčok nevét pedig el lehet felejteni, maradandó alkotás hiányában…
(Szűcs Dániel/Felvidék.ma)
