2001-ben Hegymagason vettem házat, s Csalog Gábor zongoraművésszel megalapítottuk a Szent György-hegyi Zenei napokat. A kamarazenei seregszemlét fél évtizeden át szerveztem. Összegyűjtöttem azokat a művészeket, akik kapcsolatban voltak Kurtág Györggyel és Rados Ferenccel, s hasonló zenei nyelvet beszéltek. Munkánk eredményeként nagyon jó koncerteket rendezhettünk, két-három hétig lehettünk minden évben együtt, s hetente két-három koncertet tarthattunk.
A klasszikus kamarazene, Haydn, Mozart, Beethoven művei voltak a középpontban, de Schumann és Brahms művei is felcsendültek. Zongorástriók, zongora kvartettek-kvintettek és vonósnégyesek szerepeltek a műsoron.
Kapcsolataimat felhasználva olyan művészeket hívhattunk meg, mint például Herczeg Katalin, Somodari Péter, a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája és Rohmann Ditta. Volt egy modern zenei szál is, Gémesi Géza barátom a Rondino Fesztivállal gazdagította a hegymagasi programsorozatot.
A fesztiválnak összművészeti jelentősége is volt, mivel a településen lakott Jovánovics György Kossuth-díjas szobrászművész, aki növendékeivel alkotótábort szervezett. Felolvasóesteket is tartottunk, ahol olyan irodalmi nagyságokat, mint Konrád Györgyöt, Esterházy Pétert, Nádas Pétert és Ungváry Rudolfot láthattuk vendégül. Mindegyikük kötődött valamilyen formában a vidékhez, így könnyen „megtaláltak” minket. Sajnos a pénzforrások egyre szűkültek, így egy évtizede befejeztük a fesztiválszervezést. Viszont új lehetőség is adódott, Gyulakesziben koncertezek minden nyáron, leginkább hegedű-zongora duó darabokat játszom partnereimmel. Emellett mesterkurzust is tartok, többek között Berlinből érkeznek tanítványaim családostól, akiket a faluban szállásolunk el, s a fiatalok is koncerteken mutathatják be tudásukat.
A művésznő július végén a balatonszemesi műemlék római katolikus templomban Marczi Mariann zongoraművésszel adott koncertet. A hangverseny hangulatát Haydn G-dúr szonátája alapozta meg, korrekt interpretációja a már említett salzburgi éveknek lehet a gyümölcse. Ezt három Csajkovszkij mű követte. A Melankolikus szerenádban egy kissé feszültnek éreztem az előadót, a népszerű Melódia és a Dal szöveg nélkül opusok oldottabbnak tűntek.
A hangverseny Elgar e-moll szonátájával zárult. Nem ismertem a művet, jóllehet korábban filmjeim zenéihez sokszor használtam szerzeményeit. Nagyon kedves és igényes darab az angol mester utolsó alkotói korszakából, nem véletlen, hogy felesége, Caroline Alice is nagyra tartotta a művet. A szerző halála után kicsit elfeledték, az utóbbi évtizedekben viszont ismét felfedezték, és sok kiváló művész tűzte műsorára, s vette lemezre. Ezek sorában Csermák Éva és Marczi Mariann szemesi előadása is igazi élményt jelentett.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
