Több mint ezer néző, szurkoló jött össze szerdán délután a Losonci járás szlovák településén, Kálnón (szlovákul Kalinovo), amely pár kilométerrel a nyelvhatáron és a 38-as határon túl található.
A Szlovák Kupa sorsolásának köszönhetően idén ismét az elszakított Nógrádba jött a DAC és a helyi FC Baník Kalinovo vendégszeretetét élvezte a kellemes délutáni időben. A remekül előkészített pályán nem volt kérdés, hogy a DAC mennyivel tömi ki a hazaiakat, és mivel a stadion eredményjelző táblája csak az egyjegyű eredményig volt képes követni a meccset, megrekedt az 1 : 9 számoknál, pedig az eredmény 1 : 10 lett.
A közönség több mint a fele a járás magyarlakta településeiből érkezett, voltak lelkes, otthonról bulizni elszabadult családanyák, nyugdíjas játékosok, a helyi sörfogyasztást erősen meglendítő férfiak és rengeteg magyar kisgyerek a szüleivel. Az embernek olyan érzése volt, mintha egy nem létező világba csöppent volna, a hazai szlovák közönség szívélyesen fogadta az országban annyira gyűlölt „magyar” csapatot, a kulisszák mögé kukkantva megtudtam, hogy a polgármester ünnepélyes állófogadásban részesíti a két csapatot a mérkőzés után.
Baráti, kedélyes volt a hangulat a nézőtéren, a rengeteg magyar szó és a szurkolás ellen egy szavuk nem volt a hazaiaknak, sőt, amikor a tombola egyik díját, a házikolbász-csomagot, a meccset önmagának folyamatosan magyarul közvetítő magyar nyugdíjas nyerte, nagy ováció kísérte a palóc úriember szerencséjét.
A pályán nem volt lazsálás, élvezetes játékot produkált a két csapat, és bár az eredmény megsemmisítő, de a hazai csapat derekasan harcolt és részükről is szép megoldások sorát láthatta a magyar és a szlovák közönség.
Egy gyűlölködő, vagy elmarasztaló szó sem hangzott el a mérkőzés alatt, amely a csapatok közös fotózásával ért véget, de a harmadik félidő csak ezek után kezdődött. Az öltözőbe való levonulást meggátolta a több száz magyar, Szánthó Regő, Kalmár Zsolt voltak a sztárok, de a többi játékost is körülvették a szurkolók, készültek a fotók, ölelések, biztatások, a srácok csak hosszú percek után tudtak szabadulni, hogy a fogadáson nekik is jusson a vacsorából…
Megható volt látni ezt a rajongást itt, a régiónkban, mert ennek a napnak a sportélményen túl több fontos tényezője is volt. Kiderült, hogy a szlovák képes és akar is a magyar jó vendéglátója lenni. Kiderült, hogy sokkal több dolog köt bennünket össze, mint ami elválaszt, és igen, ide kell írnom, hogy bizony az is az közös harc eredménye, amikor Brüsszelben a szélsőjobbos EP-képviselő megvédi Magyarországot, ha már felvidéki magyar képviselőnk nincs ott…
Kiderült továbbá, hogy a magyar identitás erősödésére a legjobb hatással a saját, belső erő bír. Ebben az esetben a DAC volt. Máskor másnak kell lennie, de egy a lényeg, ha erős vagy, sikeres vagy, van stílusod és célod, akkor az emberek maguktól követni fognak. Ilyen egyszerű ez tisztelt Szövetség vacakoló, alibiző, egymást kicsinálni akaró politikus kalandorai!
A stadionból kifelé áramló tömegben lelkesen szorongatja egy magyar kisfiú az egyik DAC játékos mezét. Aggódva kérdezi az anyukáját, hogy ha ki fogja mosni a mezt, ugye nem tűnik el róla a DAC címere. Kell ettől szebb jelenet az ezer sebből vérző Észak-Nógrádban?
Tudom, hogy a szerdahelyi szurkoló barátaim elégedetlenek a csapat jelenlegi játékával, mintha a DAC-varázs elillanni készülne. Mi, innen a szórványból kérjük a tulajdonost, a tősgyökeres szurkolókat: rázzátok gatyába a csapatot, mert a sikeres, erős DAC úgy kell nekünk itt, a végeken, mint egy falat kenyér, és mi nem akarunk éhen halni. Ugye értitek!? Kelletek nekünk!
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
