A 20. század első felének sorscsapásai ellenére a magyarság soha nem mondott le a szabadságról, az őszinte szabadságvágy pedig 1956 őszén reménnyé változtatta a csüggedést, a népet pedig nemzetté tette – jelentette ki a Miniszterelnökséget vezető miniszter október 22-én az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik bölcsőjének tekintett Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem aulájában. Gulyás Gergely kiemelte, hogy 1956 hősei nemcsak saját maguk számára kívántak szabad hazát, hanem a jövőnek is ilyet akartak örökül hagyni.
A forradalom kitörésének 66. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen Czigány Tibor rektor beszédében az 1956 őszén meghalt 9 műszaki egyetemistára név szerint is kitért. A rektor bevezetőjét követően Gulyás Gergely elmondta, hogy a fiatalok küzdelme esélytelennek és reménytelennek is tűnhet, de fontos tudnunk, hogy a bitófa árnyékában sem remegtek meg, mert tudták, hogy igazuk van.
Tanúságtételük bizonyítja, hogy a küzdelem értelme nemcsak a győzelem lehet, és hogy az igazság mögött nem mindig áll többség, de jobb egyedül maradni, mint hazugságban élni.
Ráadásul az igazság előbb-utóbb győzedelmeskedik – fogalmazott a miniszter, aki elismerte a Rákóczi Szövetség egykori elnökének, néhai Halzl Józsefnek a határon túli diákok érdekében végzett hatalmas munkáját. Ennek eredménye, hogy a Rákóczi Szövetséggel az idén immár harmincadszor vonulhatnak fel a fiatalok a Műegyetemtől a Bem-szoborig 1956-ra emlékezve.
A magyarság közös emlékezetének örökké részesei maradnak azok, akiknek lelke a nemzet szabadságáért szállt az égbe. Példájukkal, áldozatukkal ők jelenítik meg mindazt, ami a föld e határokkal körbezárt területét hazánkká teszi, és bennük testesül meg mindaz, ami nemzetté formálja a világban szétszóródott magyarságot.
Gulyás Gergely – ezen kívül – arról is beszélt, hogy a hazaszeretet minden korban más feladatot ad: 1956-ban a haza szeretetét fegyverrel, életáldozattal kellett bizonyítani. Ma könnyebb, de megmaradásunk szempontjából nem kevésbé sorsdöntő időket élünk, amikor a hatékony nemzeti érdekérvényesítéshez nincs szükség Molotov-koktélra, elég lenne, ha a magyar közélet szereplői jobban szeretnék a hazájukat, mint amennyire gyűlölik a szabadon választott kormányt – jegyezte meg Gulyás Gergely.
A miniszter külön is üdvözölte az ünnepségre Kárpátaljáról érkezett magyar és ukrán diákokat, megjegyezve, hogy Magyarországnak ugyan lehetne oka nem szolidárisnak lenni Ukrajnával mindazért, ahogy a kijevi kormány az elmúlt években a kárpátaljai magyarsághoz viszonyult, de Kárpátaljáról már kétszázan estek áldozatul az orosz agressziónak és az itteni diákok szülei közül sokan teljesítenek ugyanúgy frontszolgálatot, mint az elesettek. Ők valamennyien a 66 évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan állnak ellen az orosz agressziónak. Ezért Magyarországnak minden oka megvan arra, hogy segítsen egy olyan országnak, amely hősiesen harcol a saját szabadsága és szuverenitása védelmében.
1956 nemzete csak azt mondhatja, hogy aki a szabadságáért és nemzeti függetlenségéért küzd, az Magyarország barátja és pártfogoltja.
Mindannyian tegyünk meg ezért mindent annak érdekében, hogy száz év múlva ne lehessen kérdés, hogy ki tud itt magyarul! – zárta beszédét a miniszter.
Gulyás Gergely beszéde teljes terjedelmében ITT olvasható.
Külhoni magyarként büszkeséggel tölt el, hogy mi magyarok elsőként szálltunk szembe az elnyomással és a diktatúrával! A Rákóczi Szövetség felkérésére Németh Friderika, a pozsonyi Comenius Egyetem orvostanhallgatója is üdvözölte az egybegyűlteket.
Az ünnepség végén mindannyian megkoszorúzták a műegyetemi hősök emléktábláját, amelyen annak a kilenc hősi halált halt egykori hallgatónak a neve szerepel, akik részt vettek és meghaltak a forradalomban.
Az esemény után a hagyományos fáklyás emlékmenet a Műegyetem elől a Bem térre indult. Ezzel arra a 66 évvel ezelőtt, október 22-án tartott diákgyűlésre emlékeztek, ahol a hallgatók pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket, és eldöntötték, hogy másnap, október 23-án a lengyel néppel való szolidaritás jegyében a Bem térre vonulnak.
A mostani, több ezer ember, túlnyomórészt fiatalok részvételével megtartott felvonulást három korabeli Csepel teherautó vezette, amelyeket a forradalmat jelképező lyukas zászlókkal díszítettek.
Mögöttük egy 100 méternyi hosszú, széles nemzeti színű szalagot a fejük fölé tartva haladt a résztvevők egy része, miközben a teherautók hangszóróiból korabeli dalok szóltak.
A Bem téren kórusének fogadta az ott gyülekezőket. Itt a magyar kormány nevében Potápi Árpád János szólt a jelenlévőkhöz.
1956 forradalma az egész magyar nemzet forradalma volt. A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára úgy fogalmazott, hogy 1956-ban reménység gyúlt a szívekben, hogy Magyarország újra független, semleges és a nemzet érdekeit követő, valóban magyar ország lehet, amely visszanyeri nemcsak nemzeti jelképeit, hanem önbecsülését is.
Az államtitkár felidézte a fiatalok szerepvállalását a forradalom kirobbantásában, majd megjegyezte: 1956 nemcsak a magyarok ügye volt. Egész Európában, főleg Közép-Európában mindenki feszült figyelemmel követte, hogy mi történik nálunk. Természetesen voltak – a kommunisták – akik a hatalmukat féltették, de mások saját szabadságukat remélték a magyarok győzelmétől, gondolván: ha Budapesten sikerülhet, akkor sikerül Prágában, Varsóban vagy akár Bukarestben is.
Aláhúzta: még inkább így volt ez a Kárpát-medence magyarsága esetében. Mindenütt, szinte éjjel-nappal hallgatták a magyar rádiót, fogadták a magyarországi rokonok és az ismerősök forradalmi híreit. A magyarság egésze a forradalom és szabadságharc győzelmében bízott, mert abban látta önmaga felszabadulását is. 1956 ezért az egész magyar nemzet forradalma volt – jelentette ki Potápi Árpád János.
Nem a fegyverek, hanem a nemzet tagjai közt az ősi bizalom okozta az első repedést a kommunista rendszeren. Nem a halál, hanem az élet tört magának utat 1956 októberében, amelyet a vérgőzös birodalmi érdekérvényesítés, a tankok és a terror sem tudott elfojtani.
Jusson eszünkbe ez ma is, amikor szintén külföldi nyomásra akarnak magyart a magyar ellen fordítani – szólított fel, megjegyezve: mindig voltak és vannak, akik kiszolgálják az idegen érdekeket. Ezeket akkor is és ma is külföldről támogatták és támogatják, mert a magyarság magától soha nem választotta és nem tűrte meg az ilyen embereket.
Rámutatott, hogy a józan többséggel szemben egy apró nemzetáruló kisebbség sajnos minden korban velünk élt. Mi azonban mindig legyünk a magyar nép egységének pártján, legyünk a hit és a bizalom emberei. Az államtitkár úgy fogalmazott: az egységet ma nemzeti összetartozásnak nevezik. Kitért arra, hogy az elmúlt években közjogilag egyesítették a világ magyarságát. Ezért is külön öröm, hogy a megemlékezésre érkeztek résztvevők a határon túlról is.
Potápi Árpád János szólt arról is, hogy több mint háromszázezer külhoni magyar gyermek számára tették hozzáférhetővé a minőségi anyanyelvi oktatást. Több mint ötezer külhoni szervezet és intézmény működését támogatják napról napra és évről évre. A bölcsődétől a felsőoktatásig ösztönözik és támogatják a gyermekeket és fiatalokat a magyar oktatási intézmény választásában. De gazdasági eszközökkel is segítik a magyarság szülőföldön való megmaradását. Ma már nemcsak oktatási, kulturális és gazdasági értelemben lehet egységes Kárpát-medencéről beszélni, hanem a sport és a média szempontjából is. Köszönetet mondott a Rákóczi Szövetségnek, amely mindig megbízható partner, ha a nemzet érdekében kell cselekedni.
Potápi Árpád János kiemelte, hogy ma a hazához való hűség és nemzetünk érdeke egyetlen dolgot követel: békét.
Békére van szüksége a kárpátaljai magyarságnak, békére van szüksége a háborús inflációval sújtott Európának. A szankcióktól várt béke ugyanolyan beteljesületlen marad, mint a Nyugattól várt támogatás 1956 idején. Nem nézhetjük szó nélkül, hogy újra a magyarokkal fizettessék meg az elhibázott szankciós politika árát.
Akik hűségesek akarnak maradni nemzeti hőseink példájához, azoknak állást kell foglalniuk a magyar nemzet érdeke mellett, a béke oldalán – mondta az államtitkár, majd a következő mondattal búcsúzott az egybegyűltektől: „Állítsák vissza a turulszobrot Munkácson!”
(Aspektus/Felvidék.ma)
