Mennyei fejedelemnőnek tisztelhették Máriát az első, Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor elmerülve a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az egyház vezetése, istápolása, Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Innen ered a Regnum Marianum elnevezés, mely Magyarország régi latin nyelvű katolikus neve. Jelentése: Mária Királysága. István király felajánlása óta a magyar nép a Magyarok Nagyasszonyaként, régi nevén Oltalmazó Boldogasszonyként is tiszteli a Szűzanyát.
E természetfeletti kapcsolatot Mária és a magyar nép között a Szent István halálát követő belvillongások sem tudták elhomályosítani, és Szent László, a lovagkirály uralkodása idején újra virágba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, mikor pedig az 1683. szeptember 12-ei, a Bécs melletti Kahlenbergben lezajlott csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom fölszámolása.
1693-ban I. Lipót király a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország Szent István-i fölajánlását a Nagyasszonynak. Az egyházi élet újjászervezésében ismét nagy szerepet játszott a „mindörökké áldott Nagyasszonyunk”.
XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét. Eleinte október második vasárnapján ünnepelték, Szent X. Piusz pápa tette át október 8-ára. A II. vatikáni zsinat után a Magyar Püspöki Kar áthelyezte szeptember 12-ére, de 1984-től ismét október 8-án ünnepeljük.
A magyar nép elsőként, de nem egyedül tiszteli Nagyasszonyaként, azaz nemzeti patrónaként a Boldogságos Szűz Máriát. Hogy csak néhány más országot említsünk: Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti patrónaként tisztelni Máriát s 1916-tól ünneplik. Franciaországot XIII. Lajos király ajánlotta Máriának 1638-ban, és Nagyboldogasszony napján emlékeznek rá. Ausztriát III. Ferdinánd ajánlotta föl Máriának, 1647-ben; ők december 8-án ünneplik. Lengyelország Királynőjévé János Kázmér király nyilvánította a Szűzanyát 1656-ban. 1754-ben a Mexikói Alkirályságot, 1821-ben Mexikót, 1910-ben egész Latin-Amerikát a Szűzanya oltalma alá helyezték. XIII. Leó adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Szűzanyát Katalónia és Dél-Ázsia patrónájaként tiszteljék, valamint hogy az angol püspökök 1893-ban fölajánlják Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.
Jézus anyja a magyarok körében sajátos megnevezést kapott. A magyar nép ajkán született „boldogságos” és a „boldogasszonyságot” őrző jelzők küldetése meghatározza a magyar nép különös és egyedi kötődését Máriához. Ez a kapcsolat hozzátartozik a nemzeti és keresztény értékek megszilárdításához, kulturális és történelmi értelemben egyaránt. A csángók és az erdélyi nép Napba Öltözött Boldogasszonyként is tiszteli Szűz Máriát és Babba Máriának nevezi.
„Boldogasszony a vezetőjük nemcsak az esztendő körének ünnepein, de minden napon, a nap minden órájában. Ő a közösség „kotlós”-Asszonya, de vele, az ő közvetítése által viselhető el a személyes nyomorúság is. Ő vezeti öregjeinket Szent Fiához, benne, általa rendezett a lét. Hívő katolikus népünk még ma is az ő oltárához fordul legelőbb a templomban, s csak utána a főoltár felé, ahol a monstranciában mindig jelen van Krisztus. Az esztendő körének számos Boldogasszonya is egyetlen asszonyerő, aki a változások rendjében szükségképpen mindig más-más „erényét” mutatja meg, amire az évszázadok során a szakrális és a népi hagyományok, hiedelmek, szokások is épültek” – írja Molnár V. József néplélek- és néprajzkutató.
Kölcsey Ferenc műve előtt a magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének volt, mely régi nagy pátrónaként szólítja meg Jézus anyját, és így fejezi be: „Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról.”
A „boldog” jelző nemcsak a latin „beata” egyszerű fordítása, hiszen már a 13. században jelentése volt e szónak: a gazdag, a XIX. század végén pedig az áldott, a terhes állapot jelzésére is használták.
Ma azokban az otthonokban, családokban épül tovább a magyarság jövője, ahol a szülők a mindennapi kenyér mellé hitük, reményük és szeretetük bőségéből tudnak és akarnak adni gyermekeiknek, megmutatva számukra a nemzeti-keresztény, a kulturális és a morális értékeket.
Ezen a napon, a Kárpát-hazában magyarok ezrei zarándokolnak a Mária-kegyhelyekre és kérik a Magyarok Nagyasszonya közbenjárását:
Nagyasszonyunk és Anyánk!
Kelj védelmünkre,
vedd oltalmadba örökségedet.
Pártfogolj minket szent Fiadnál,
hogy az Ő kegyelméből
Szent István országa
újra életre támadjon.(Ima, részlet)
Forrás: Magyar Kurír, Új Hajtás
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
