Régi fényét idézte az utóbbi időben nem teljesen felhőtlen lengyel-magyar barátság ezen a kiállításmegnyitón, amely az 1956-os magyar forradalom eseményeit dokumentáló felvételekből álló fotógyűjtemény anyagát mutatja be. A gyűjteményt adományozó Miroslaw Lesniak díszvendégként volt jelen, valamint megtisztelte jelenlétével az eseményt Sebastian Kęciek, Lengyelország nagykövete is kislányával.
A fotókat az 1956-os harcoló Budapesten készítette egy máig ismeretlen lengyel, aki a szabadságharc eltiprása után a képeket hazavitte, s megőrizte, noha ott is biztonsági kockázatot jelentett ilyeneket őrizni. Hogyan vándorolt tovább a gyűjtemény, ezt is homály borítja, de végül Miroslaw Lesniak családjához került.
Lesniak úr felismerte a fotókon a helyszínt és az eseményeket, s a gdanski magyar főkonzulhoz fordult, akinek segítségével felvette a kapcsolatot Földváryné Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökével, s végül az intézménynek ajándékozta az anyagot.
A képek történetét Földváryné Kiss Réka a szovjet blokk lenyomatának nevezte most a kiállítás megnyitóján.
A hányatott sorsú anyag végre révbe érkezett most a 66. évfordulón.
Egyrészt a Múzeumkertben látható kiállítással a homályból a fénybe, vagyis a nyilvánosság elé került egy érdekes és tanulságos színfolttal gazdagítva az ünnepet, másrészt mostantól a Magyar Nemzeti Múzeum fotógyűjteményét gazdagítja, amelyről L.Simon László főigazgató elmondta, hogy Európa legnagyobb fotógyűjteménye.
Ez alkalomból a Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága hosszútávú megállapodást írt alá szakmai és tudományos együttműködésről.
A közös munka fontos – egyben szimbolikus – nyitánya a „Remény és Dráma -Magyarország ’56” című szabadtéri fotókiállítás.
Lehetőség a közelmúlt jobb megismerésére, a lengyel és magyar emberek barátságának, a két nép közötti közösségvállalásnak, szolidaritásnak a bemutatására. Arra, hogy ismét elmeséljünk egy közös történetet, arcot adva a történelemnek.
A kiállítást Dr. Latorcai Csaba parlamenti államtitkár, területfejlesztési miniszterhelyettes nyitotta meg. „Nincs még veszve Lengyelország, míg mi meg nem haltunk…” – idézte a lengyel himnusz első sorát, amelyre a magyarok a Nemzeti dal refrénjével szoktak válaszolni: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”
A szabadság az a közös érték, amely összeköti magyarokat és lengyeleket. Ha csak a mostani kiállításról beszélünk: 1956-ban a poznani felkeléssel való szolidaritás vitte utcára az egyetemi ifjúságot, és a szabadságvágy. 66 éve magunkra maradtunk. A Nyugat ölbe tett kézzel nézte, hogyan pusztítja el 60 ezer szovjet katona és 2000 páncélos a rövid magyar szabadságot. Csak a lengyel diákok fejezték ki szolidaritásukat.
Igazuk volt: tiszteletet és dicsőséget érdemeltek a magyarok. Tiszteletet érdemeltek 1989-ben, amikor lebontották a vasfüggönyt és kaput nyitottak a kelet-németeknek. Tiszteletet érdemeltek 2015-ben, amikor Nyugat-Európa államait védtük az illegális bevándorlástól. És tiszteletet érdemlünk ma is – a zsarolások és a verbális támadások helyett.
Végül köszönetet mondott a fotógyűjteményért Miroslaw Lesniaknak, akinek L.Simon László a Magyar Nemzeti Múzeum 220. születésnapjára (december 8-án ünnepeljük) készült emlékérmet ajándékozta. Ugyanezt az emlékérmet adta át a főigazgató Földváryné Kiss Rékának.
A szabadtéri fotókiállításon a budapesti utcákon lezajlott események elevenednek meg, a fegyveres összecsapások nyomait idézik a nagy méretű fekete-fehér képek.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
