„Az író hatalma nem abban rejlik, amit mond, hanem amit az olvasó fantáziájával mondat: ahogy az olvasó fantáziáját működteti” – írta Gárdonyi a Titkosnaplójában. Gárdonyi a 19–20. század magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja, író, költő, drámaíró, műfordító, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, aki írásaiban, regényeiben a mai napig az olvasó elé varázsolja az általa elmesélt történetet, megelevenítve az olvasó fantáziáját, és életre szóló élményt adva minden korosztály számára.
Korának sajátos figurája volt, gazdag életútja, sokszínű egyénisége nagyobb terjedelmet kívánna, az itt olvasható beszámoló azonban szűkebb visszatekintést nyújt arra az íróra emlékezve, akinek népszerűsége nem törik meg több mint száz év távlatából sem. Rajongói bővebben foglalkoznak titokzatos életútjával, különös szokásaival, sokszínűségével, utazásaival, magánéletével.
Az író emléke előtt tisztelegve, halálának 100. évfordulója alkalmából Egerben a tavasz folyamán megkezdődött a „Gárdonyi 100. emlékév”. A kerek évforduló kapcsán Eger összefogott és egész éves programsorozattal ünnepelte az író életművét „Tollal a csillagokig” címen.
Az író Ziegler Géza néven született, melyet tizennyolc éves korában változtatott meg a mai ismert írói nevére. A Fejér megyei Gárdony városához tartozó Agárdpusztán látta meg a napvilágot 1863. augusztus 3-án. Édesapja Zigler Sándor Mihály iparos, édesanyja Nagy Terézia, egy parasztsorba süllyedt nemesi család sarja volt.
Gárdonyi vallásos neveltetésben részesült, Sárospatakon és Pest-Budán járt gimnáziumba, majd Egerben szerzett tanítói oklevelet. Ezután kisebb falvakban tanított. Győrben és Szegeden is részt vett hírlapok szerkesztésében, majd Pestre került a Magyar Hírlap szerkesztőségébe. 1897-ben Egerbe költözött, és ettől fogva az irodalom töltötte ki mindennapjait.
Munkássága kiemelkedő volt, hiszen novellái és elbeszéléseinek sikere után történelmi regényeket is olvashattak tőle a kortársak. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.
Írói munkásságát 1890-ben kezdte Szegeden, amikor a Figurák című elbeszéléskötete jelent meg elsőként. Ezt követően több újságban is írt folytatásos történeteket, így a Magyar Hírlap és a Nemzeti Iskola folyóiratokba. Ezek a történetek többnyire ironikus hangvételűek voltak, melyekben a vidéki és a városi élet különbözőségeit mutatta be. A tanítói élményeit és tapasztalatait is megjelentette ezekben az újságokban, így ezt az oldalát is megismerték az olvasók.
Legjelentősebb regénye az Egri csillagok, azonban a Láthatatlan ember és az Isten rabjai című regényei is kiemelkedő szerepet töltenek be a magyar irodalomban. Mivel ezek a művei Egerben készültek, ahol elvonulva a nagyvilágtól alkotott, kortársai gyakran nevezték őt „egri remetének”, sőt a Láthatatlan ember című regénye megjelenése után a „láthatatlan ember” titulust is megkapta.
Az Egri csillagok című magyar történelmi regény 1899-től folyóiratbeli folytatásokban jelent meg, az öt fejezetből álló könyv 1901-ben látott napvilágot. A történet alapját az 1552-ben bekövetkezett egri ostrom ihlette. Cselekménye 1533-ban indul, és az egri hősök 1552-es, hatalmas túlerővel szemben aratott győzelmével zárul.
Az érdekfeszítően cselekményes regény főszereplői Bornemissza Gergely és Cecey Éva, akikkel gyerekkorukban találkozunk és az egri csatáig kísérhetjük figyelemmel életüket. Gárdonyi alapos kutatást végzett, hogy minél élethűbben tudja átadni a 16. század történéseit. A regényben valóságos történelmi alakok sorsát követhetjük figyelemmel és a történet végén az egri várat védő hősök névsora is olvasható.
Az író maga, ezt a művét a legjobb alkotásának tartotta. A regény 2005-ben, „A Nagy Könyv” elnevezésű országos felmérés eredményeként – melynek célja Magyarország legnépszerűbb regényének megválasztása volt – a „Magyarország legkedveltebb regénye 2005” címet nyerte el. A könyvből készült film a magyar filmgyártás harmadik legnézettebb alkotása: a bemutatását követően 9,36 millióan látták. 1974-ben képregény is megjelent az Egri csillagokról, folytatásos formában.
Gárdonyi művei máig népszerűek és a mai napig fontos szerepet töltenek be az ifjúságnak szánt regényei. Legismertebb műveiből színdarabok, filmek készültek. Már életében elismert íróként tekintettek rá. Számos emlékhely és szobor őrzi emlékezetét és több intézmény viseli a nevét.
Néhány érdekesség Gárdonyi Gézáról, melyek különleges személyiségéről árulkodnak:
Magyarország kedvenc írója megbukott magyarból és felfedezett egy hatszemű bikapókfajt. Nemcsak humora, de saját titkosírása és saját fejlesztésű vízibiciklije is volt.
Az Egri Csillagok megírásához megismerkedett a török kultúrával, sőt, Törökországba is elutazott.
Az Egri csillagok szerzője nemcsak regényeket és novellákat írt, hanem dalokat is. Ő szerezte például a „Fel nagy örömre, ma született…” kezdetű katolikus karácsonyi éneket. Írt meséket is, köztük a Róka koma, A hálátlan krokodilus és más meséket, a Rózsaszínű cica és más vidámságok, vagy A mindentudó kalap című műveket. A Nagyapó meséi bevételéből utazott Konstantinápolyba, ahol saját fényképezőgépével örökítette meg a látottakat.
Kiválóan játszott hegedűn és orgonán, zenét szerzett, dalszöveget írt. A szegedi Hungária kávézóban ismerkedett meg a kor legnagyobb sztárprímásával, Dankó Pistával. Remek párost alkottak, nagyjából 60 magyar nótát írtak együtt. Kiválóan sakkozott, nemzetközi szinten is.
Egerben, a vár melletti telkén két háza volt, az egyikben a gyermekei és az édesanyja, a másikban ő maga lakott. Dolgozószobáján nem voltak ablakok. Ez volt élete legtermékenyebb időszaka.
Az Isten rabjai című regény írása idején is alapos kutatómunkát végzett, többek közt a Margit-szigeten. Ő találta meg a kolostor kútját, mely a régészeti kutatások számára nagy jelentőséggel bírt.
Gárdonyi Géza nagy hipochonder volt. Gyakran kínozta erős fejfájás, ami miatt két évre még az írást is abbahagyta. Orvosról orvosra vándorolt és meg volt róla győződve, hogy halálos beteg. Végül az egyik orvosbarátja olvasószemüveget rendelt a számára, amitől egy csapásra megszűnt a fejfájása és újra tudott írni.
Imádott utazni. Nemcsak Isztambulban járt a török történelem és kultúra kutatása érdekében, de feljegyezték róla azt is, hogy a Bor című színművet teljes egészében vonaton utazva írta. Egyszerűen felszállt a vonatra és csak akkor szállt le róla, amikor elkészült a darab.
1922-ben az író általános egészségi állapota sokat romlott, de az orvosok mégsem találtak nála semmilyen betegséget. Fia beszámolója szerint már egyszerűen meg akart halni. Október elején befeküdt az ágyába és többet nem volt hajlandó fölkelni onnan. Két hét múlva, október 30-án, 59 éves korában távozott az élők sorából.
(Forrás: Wikipédia, Tudástár.com)
Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
