A hitvalló történelmi egyházak magyar mártírjainak állít emléket a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala a „Légy hű mindhalálig – A hitvalló egyház magyar mártírjai” című füzetben, melyben az anyaországi és az elszakított országrészek területén munkálkodó katolikus, református és evangélikus lelkészeknek, szerzeteseknek, egyházi tanítóknak és ifjúsági vezetőknek állít emléket, akik a kommunista hatalom áldozatai lettek.
Az előszót Máthé Áron, a Nemzetei Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese és Soós Viktor Attila egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja írta.
„Ebből a füzetből húsz olyan személy életének legfontosabb állomásait ismerheti meg az Olvasó, akik „háborúságot szenvedtek az Igazságért.”
2017. december 15-én volt a hatvanadik évfordulója annak, hogy meggyilkolták Brenner János rábakethelyi káplánt, 2017. december 31-én pedig az ártatlanul kivégzett Gulyás Lajos református lelkész halálának hatvanadik évfordulójára emlékeztünk. E két mártíréval együtt olyan itthoni és határon túli magyarok példáit idézzük fel, akiknek életük árán is volt hitük, bátorságuk szembeszállni a kommunizmus erőszakos hazugságaival” – olvasható az ajánlóban. A 2018-ban megjelent emlékfüzethez 2020-ban kapcsolódott a vándorkiállítás anyaga.
1945-től elkezdődött a harc az egyházak ellen. A kommunisták ravasz taktikával, igazi szándékaikat eltitkolva, lépésről lépésre haladva kezdték meg támadásukat. Feloszlatták a vallásos szervezeteket, az egyházi iskolákat államosították, a szolgáló szerzetesrendeket (földművelő, kertészkedő, betegápoló, tanítórendeket) szétverték, lelkészeket, papokat hurcoltak meg, küldtek börtönbe vagy internálótáborba. Voltak, akik a táborokban végezték, mások akasztófán fejezték be életüket, voltak, akiket agyonvertek és voltak, akik eltűntek.
Az egyház azonban túlélte a diktatúrát. „Az igazságban élni az emberi méltóság alapja, még akkor is, ha az igazság drága árat kíván” – mondta Jerzy Popieluszko atya, lengyel vértanú pap, akit fiatalon, kegyetlen módon gyilkoltak meg.
A kommunista diktatúrák fennállása idején kivégzett, bebörtönzött, megkínzott, elüldözött, ellehetetlenített egyháziak sorát vonultatja fel az emlékfüzet.
Ehhez kapcsolódik a 22 rollapból álló kiállítás, melyet a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatala utaztat a történelmi Magyarország területén és lehetőséget ad arra, hogy ezzel a kiállítással emléket állítson azoknak, akik az életük árán is hűek maradtak hitükhöz, nemzetükhöz.
Az emlékfüzetben és a kiállításon a következő hitvalló lelkészek, papok, egyházi tanítók sorsával ismerkedhetünk meg:
Gachal János mártír református püspök (Poroszló, 1881. június 28. – Torontálvásárhely, 1944. október 18.)
Boldog Apor Vilmos győri megyéspüspök, vértanú (Segesvár, 1892. február 29. – Győr, 1945. április 2.)
Csaba Gyula mártír evangélikus lelkész (Békéscsaba, 1882. szeptember 14. – Gyömrő, 1945. május 1.)
Kiss Szaléz OFM mártírferences szerzetes (Szeged, 1904. július 27. – Sopronkőhida, 1946. december 10.)
Boldog Romzsa Tódor görögkatolikus püspök, vértanú (Nagybocskó, 1911. április 14. – Munkács, 1947. november 1.)
Boldog Meszlényi Zoltán Lajos esztergomi egyházmegyés pap, címzetes püspök, vértanú (Hatvan, 1892. január 2. – Kistarcsa, 1951. március 4.)
Gáspár Gusztáv mártír hittanár, egyházi író (Pancsova, 1908. március 26. – Vác, 1951. július 19.)
Páter Vitéz Ferenc OSPPE mártír pálos szerzetes (Szaniszló, 1914. március 23. – Budapest, 1951. augusztus 3.)
Páter Kriszten Ferenc Rafael OFM mártír ferences szerzetes, a hatvani rendház főnöke (Kőrösbánya, 1899. november 19. – Vác/Budapest, 1952. szeptember 15. )
Rásky András mártír református lelkész, (Kisújszállás, 1899. február 7. – Kistarcsa, 1953. január 19.)
Boldog Sándor István SDB szalézi szerzetes testvér, vértanú (Szolnok, 1914. október 26. – Budapest, 1953. június 8.)
Balogh Mátyás mártír református lelkész (Békés, 1887. február 9. – Vác, 1953. július 19.)
Pógyor István mártír református ifjúsági vezető, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület elnöke, KIE nemzeti titkára (Sárosoroszi, 1902. január 26. – Budapest, 1953. november ?)
Kenyeres Lajos mártír plébános, egyházi író, (Rákóczifalva, 1908.január 3. – Vezseny és Tiszavárkony között, 1957. február 28.)
Pap Béla újságíró, lapszerkesztő, mártír református lelkész (Gyula, 1907. január 23. – 1957?)
Szekuli Pál SP mártír piarista szerzetes, veszprémi egyházmegyés pap, káplán (Hajmáskér, 1925. május 25. – Öskü, 1957. december 7.)
Boldog Brenner János, ciszterci szerzetesjelölt, szombathelyi egyházmegyés vértanú pap (Szombathely, 1931. december 27. – Zsida, 1957. december 15.)
Gulyás Lajos mártír református lelkész (Kisújfalu, 1918. február 4. – Győr, 1957. december 31.)
Szoboszlay Aladár mártír temesvári egyházmegyés pap (Temesvár, 1925. január 25. – Temesvár, 1958. szeptember 1.)
Gecse Endre mártír református lelkész (Gálocs, 1907. június 7. – Ungvár, 1959. január 7.)
Soós Viktor Attila egyháztörténész, az emlékfüzet és a kiállítás szerkesztője így vall munkájáról:
„Az egyház történetének a kutatása nagyon szép feladat. Pozitív példákat, hősöket mutathatunk be és erőt meríthetünk életükből, példaadásukból.
Láthatjuk és megérthetjük azt, hogy csak a magyarságunk és a kereszténységünk megtartásával, a nemzet összetartó erejével tudunk megmaradni és egymással összekapaszkodva kitartani a mindennapi feladatainkban. Minden korban szükségünk van hősökre, példaképekre, akik erőt adnak a nehézségekben és utat mutatnak számunkra.”
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
