Halász Judit lemezein generációk nőttek fel, dalai slágerekké váltak. A Hungaroton saját hangfelvételeiből októberben a művésznő kerek születésnapjára egy életműalbumot adott ki Miénk a Világ! címmel. Ez alkalomból Halász Juditot zenei munkásságáról kérdeztem. Az első részben a tanulóéveit foglalta össze.
A családi körben a zene átszőtte mindennapjainkat. Otthon édesanyám állandóan énekelt magának és nekünk: klasszikus számokat, operettet, slágereket és mindent, ami éppen az eszébe jutott. Rengeteget ismertem ezekből már gyerekkoromban, a dalokat pedig jól megtanultam.
A budai Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. A középiskola híres volt zenei hagyományairól. Teljesen mindennapi dolog volt, hogy a diákok koncertekre, operába jártak, s széleskörű zenei ismeretekkel rendelkeztek. Aki e sorból kimaradt, az ugyancsak rosszul érezhette magát, s igyekezett a többiekhez felzárkózni.
A zenei életet a kiváló pedagógus-zenetanár Sztojanovits Adrienne irányította. Széleskörűen művelt, nagyszerű asszony volt, nagyon sokat mesélt nekünk. Édesapja, Sztojanovits Jenő jó nevű zeneszerző volt, eredetileg őt kérték fel a János vitéz daljáték megkomponálására, de végül a feladatot Kacsóh Pongrácra bízták. Tanárom ezért nagyon haragudott a világra és a befutott szerzőre.
A Szilágyi Erzsébet Gimnázium (Fotó: Csermák Zoltán)
Tanárnőnk a Kodály-módszer szakértője volt, s az ő nevéhez fűződik az iskolai énekkar alapítása. Sokat tett Kodály Zoltán műveinek népszerűsítéséért, ezért a zeneszerző a Pünkösdölő című kórusművét neki ajánlotta. Olyan sokszor adtuk elő, hogyha valakit álmából ébresztettek, akkor is el tudta énekelni ezt a művet. Az énekkari foglalkozásokat a tanítási időn kívül tartotta, így amikor lovagolni kezdtem, dilemma elé kerültem: edzés vagy énekkar.
Ki szerettem volna szállni a kórusból, de ez lehetetlen volt. Ekkor turpisságra kényszerültem, elkezdtem jó hangosan és hamisan énekelni.
Először Adi néni furcsállta a dolgot, de végül békésen elváltak útjaink. Tele tarisznyával távoztam, hiszen az összes Kodály-kórusművet jól ismertem. Sok évvel később, az öltözőmben bekapcsoltam a rádiót, és egy egészen gyönyörű darabra lettem figyelmes. Leesett a tantusz, a Pünkösdölőt adták elő. Véleményem szerint Kodály – a nevéhez fűződő zenepedagógiai módszeren kívül – kórusműveivel vált világhírűvé.
A Színiakadémiára nem kellett készülnöm énekszámmal, de amikor megkérdezték, tudok-e énekelni, talán a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt adtam elő. A mi évfolyamunkkal akkor egyébként nem volt párhuzamosan zenés színész osztály az intézményben. Később igen nagy hasznát vettem, hogy hetente három énekóránk, három hangképzésünk volt, s mikor a főiskolán végeztem, még évekig visszajártam a főiskolai beszédtanáromhoz, Fischer Sándorhoz is.
(Csermák Zoltán)
(Folytatjuk!)
