Istenünk vezetésének, bölcs terveinek és tervezésének tudható be egyedül, hogy éppen most kerül különös együttállásba, összhangba az Isten-gyermek fogadása, adventje és karácsonyi ünneplése a gyermekfilozofálgatás témakörével. Különös, egymást erősítő egységben áll adventtel a Gráztól, Münchentől Bázelen át Princetonig és Tokióig, Sanghajig egyre nagyobb figyelmet keltő gyermekfilozofálás rendkívüli felfutása.
A mélyen emberlétünkben gyökerező, szellemi eredetünk, fogantatásunk legtitkosabb rejtekeiben meghúzódó csodálkozás, kötetlen fantáziálás, spontán kérdések játékos hullámverése az idő mélységei fölött. Sejtetve, hogy digitális korunk és eszközhalmazaink között mekkora igény és szükség van valami egészen egyszerű, velünk lévő, bennünk rejlő, de kihozható, és egymáshoz természetes kommunikációs hidakat, hálókat verő-vető gyermekfilozofálásra.
Valami kifinomult, Szentlélek által közénk helyezett bölcsesség, ismeret ragyogott ki már ott a jászolbölcsőben Jézusból, ami a napkeleti bölcseket is mozgásra, kérdezésre indította (hol van a zsidók királya?), meg az egyszerű, ámulatba, csodálkozásba eső pásztorokat is elmozdította juhocskáik mellől.
És valami gyermeki nagy bölcsesség rajzolódott ki a 12 éves Jézus szavaiból, amikor a jeruzsálemi templomban aki csak hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein, a latin fordítás szavával prudenciáján (Luk 2,47). Növekedett is 12 éves korától bölcsességben, szofiában, sapientiában, gondolkodásban (Luk 2,52). Amikor elmondta a Hegyi beszéd kristálytiszta létigéit, a keresztyén létezés aranyszabályait, a sokaság álmélkodott tanításán (Máté 7,28). Igéi a léthatárokat és személyes léttereket fenséges, teremtett tágasságukban mutatták fel, innen az emberek ámulása, csodálkozása. És valójában Jézus, a bölcsesség teljessége az, aki ott áll szelíd és csendes hátterében minden álmélkodásnak, csodálkozásnak. A gyermeklélek kincses erősségének is Ő ad csodálkozó szemeket, szabadon kibuggyanó kérdéseket.
Egyszerűen fogalmazva: ma is Ő, Jézus a Szabadító a formalizmusokból, előre belénk préselt válaszokból, a fogalmi kényszerpályákból és sztereotípiákból. Ő az, aki a gyermekfilozofálás ihletője, prototípusa, kimondva-kimondatlanul. Hogy ez mennyire így van, a gyermekfilozofálás által eredményezett, a digitális korunkbeli csodálkozástudományból, művészetből mutatunk be néhány példát.
Gyermekfilozofálás csodálkozásból, kíváncsiságból – filozofálgatás léptéktartással, szemmagassággal
Ma már könyvtárnyi irodalma van a gyermekfilozofálás tantárgyának, speciális képzések nyílnak pedagógusoknak vagy pályakezdőknek.
Mindegyik sajátossága: a gondolkodásra szoktatás, nagykorú (keresztyén) emberekké nevelés, akik szembemennek minden törekvéssel, ami a gondolkodásvesztést, a tömegember sorozatgyártását célozza meg.
Szellemes ötletkönyvek, filmek ezrei segítik a gyermekeket önmaguk sajátos szellemi hangjának, habitusának a megtalálásában. Tőlünk nem messze, Ausztriában és a szomszédos országokban, s a szakmai anyagok gyártásában nagy neve van E. Martens gyermekfilozófusnak, a kultúrtechnikák kidolgozójának. Ugyanígy Barbara Brüningnek, aki kurzusok és könyvek tucatját alkotta meg Bécs, Berlin, Münster, Zürich és London érdeklődői számára. Filozofálni gyermekekkel több nyelven milliós példányban kiadott elméleti és gyakorlati munkájának a címe.
A fiatalabb generációnak nagyon hatékony oktatója Michael Siegmund gyermekfilozófus. Rövid online prezentációjában írja: a gyermekekkel foglalkozó filozofálásnak nincs egységes definíciója. Már ez jó, mert nincs kötelező minta. Lelki-értelmi alapállás a csodálkozás, a kíváncsiság, a kételkedés, a mesélés, a fantáziálás. Kedvenc, tapasztalatokon alapuló megfogalmazása: a gyermekekkel történő filozofálgatás olyan gondolkodási, gondolkodásébresztő folyamat, aminek nyitott a vége. Nincs valójában előre kitűzött cél, ahová el kellene vezetni a gyermekeket. Még kevésbé van arról szó, hogy filozófiatörténetet, szakismereteket préselnek fejükbe (ki volt Szókratész, Platón, Arisztotelész?).
A gyermekfilozofálás akkor jó, ha örömet okoz, a meglepődés, a felfedezés örömét.
Ahogyan a zsinagógában a gyermek Jézust hallgató írástudókban, bölcsekben vagy a Hegyi beszédet hallgató tömegben nagyon fontos a léptéktartás. A gyermekek gondolkodási, kreatív, nyelvi találékonyságának a mozgásba hozása. Filozofálás szemmagasságig, a gyermeki ötletek, gondolatok, felismerések, megfogalmazások szintjéig. Gyermekként, s nem felnőttesen. Gyermeki szinten maradva, nem gyorsan és erőltetve felnőttesíteni!
Létdimenzió-szűkület ellen: hódít a „kultúrtechnika” és a gyermekfilozofálás
Kiknek hasznos? Minden gyermeknek. Feltéve és fenn is tartva, hogy ehhez a felnőtteknek is igazodniuk kell, teret adni, lehetőséget és alkalmat biztosítani a gyermekköröknek, kísérletezéseiknek, ezt segítő játékok, beszélgetések tartásához. A filozofálási készség bennük van, bárhol működésbe léptethető: iskolában, oviban, családban. A gyermekfilozofálásról szóló szakirodalomban Londontól Tokióig közös a vélemény arról, hogy négyéves kortól már el lehet kezdeni ilyen foglalkozásokat.
Milyen témákról szóljon a gondolatgalopp? Szólhat a klasszikus nagy témákról gyermekmértékkel: a szeretetről, barátságról, boldogságról, szenvedésről, igazságról és igazságosságról, a jövőről, az elképzelt életükről és annak mikéntjéről, hogyanjáról.
De keveredhetnek vagy vegyülhetnek egyik témába sokszor egészen más tartalmak is: dínókról vagy szelektív hulladékgyűjtésről, földönkívüli intelligens lényekről, felnőttekről, Istenről. Fontos tisztában lennünk csoportszervezőkként, hogy nincsenek üdvözítő módszerek. Nem lehet megesküdni egyik módszerre sem, csak a gyermek fantáziájának működtetésére. A közösségben történő egyéni, s a bennük zajló közösségi témákra teljes nyitottsággal mindenről, ami fölöttük, bennük, alattuk, mögöttük és előttük létezik, ami eléri a kérdezés ingerküszöbét. Michael Siegmund négyfajta trendet tudott kitapintani a gyermekfantáziában.
Négy trend, filozofálást elősegítő eszköz
Hasznos eszköz lehet a gyermekfilozofálás ösztönzésében a kérdés-tükrözés. Fordítsuk vissza a gyermekekre a kérdéseiket. Például amikor ezt kérdezik: Miért ilyen vagy olyan ez vagy az a gyermek, felnőtt? Azonnal vissza lehet fordítani: Miért vagy miből gondolod, hogy ez vagy az a felnőtt, gyermek ilyen vagy olyan? Gyakran ilyen tükör-kérdezés indítja el a filozofálási folyamatokat.
A másik filozofálásra ösztönző eszköz lehet a fotómódszer. Vigyünk magunkkal a foglalkozásra egy színes magazint, de előbb távolítsuk el abból a szexuális vagy az erőszakos tartalmú képeket. Adjuk oda a gyerekeknek, hogy lapozgassanak a magazinban, mígnem valaki tekintete megakad egy képen. Itt lehet elkezdeni a filozofálást. Mondjuk egy elefánt fotójánál. Bevezető kérdés: Be lehet zárni az elefántot? Vagy látnak egy kínai modern városképet, aminek a kapcsán kérdezhetjük: Boldogok-e az emberek ebben a városban? Így sorra jöhetnek az állatokkal kapcsolatos emberi viselkedés esetei, a mi jó nekik, mi jó nekünk típusúak, mindkettőjüknek, amelyek már az erkölcsi érzék ébresztését, mozgásba hozását segítik.
Beöltöztetési trükk. Tegyünk az egyik jelenlévő gyermek fejére egy koronát papírból, műanyagból vagy fémből. Akár adhatunk fantázianevet is neki. Például: a 100. Pál király. És jöhet a kérdés: Ha te lennél az óvoda, az iskola királya, a város vagy az ország fejedelme, a föld császára, milyen parancsokat adnál ki?
A sokféle gondolkodásserkentő trükk között egy kissé hagyományos: történetek elmesélése. A jó történetekre mindenki vevő, gyermek és felnőtt is. Már mesélés közben feltehető a kérdés: szerintetek mi lesz a sztori vége?
A gyermekfilozofálás olyan régi, mint az emberiség és amilyen hosszú a jövő
Mielőtt bárki az újabb pedagógiai dizájn, divat vagy sikerpedagógia vádjával előjönne, gyorsan leírjuk, hogy a gyermekfilozofálás is olyan régi, mint az emberi gondolkodás útja. Ami lehet poros, széles vagy keskeny, de egy biztos: mindig valahonnan valahová vezet. Emlékeztetésül: már Kr. előtt a 6. században a női bölcselő, Krotoni Theano foglalkozott leveleiben a gyermeknevelés kérdéseivel, az egyik legfőbbel: hogyan jutnak el maguk a gyerekek saját magatartásuk formálásáig. Önnevelésig. A testi és a szellemi követelmények állításáig, ezeknek történő megfelelésig. Őt követően szinte minden filozófus foglalkozott a kérdéssel, s legtöbbjük erre a megállapításra jutott: a filozofálás szellemi mozgáskultúrát jelent, frissességet, nyitottságot, csodálkozni tudást, válaszkereső kíváncsiságot. Valójában a fentebb vázolt gyermekfilozófiai világtrendi sem fogalmaz meg többet – csak másként, mivel teljesen gyermekfüggő, de olyan kérdésekkel, amelyek viszont már az egész mindenséget és a felnőtt világot is érintik olykor valóban meghökkentő és nagyon szükséges tükörmódszerrel. A visszakérdezés szabadságával, bátorságával és felelősségével, valamint a megkérdezettek szellemi kultúrájával, s a válaszadás kötelezettségének minimumával! Ezen az adventen is lehet(ne) valami lényegeset megtanulni a Gyermekre várva – felnőtteknek, gyermekeknek a hasznára.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
