Karácsonyváró ünnepséggel egybekötött tanítási napot tartott a csallóközcsütörtöki alapiskola, ahol csupa szív magyar és cigány gyerek szívébe költözött a szeretet.
A karácsony a szeretetről szól, ahogy az év minden napja arról kellene, hogy szóljon. Az iskola felkészült erre az időszakra és két napon át tartó karácsonyi műsort rendezett. A diákok heteken át szorgosan készültek és remek műsort adtak elő. Volt karácsonyi versmondás, ének és tánc is.
Mint azt Hajtman Béla, a csallóközcsütörtöki alapiskola igazgatója elmondta, az intézmény különleges helyzetben van, hiszen az év elején a környéken megszűnt alapiskolából ide írattak be 29 diákot, akik között többen roma nemzetiségűek.
A tanév kezdetén segítséget kértek egy cigánymisszióstól, aki segítette a vezetés munkáját abban, hogy a roma gyerekekkel is megtalálják a közös hangot és le tudják küzdeni a magyar gyerekekben az ellenszenv érzését. „Ez a négy hónap arról szólt, hogy az újonnan érkezett diákok sikeresen be tudjanak illeszkedni a magyar diákok csoportjába, mi pedig arra törekedtünk, hogy az előítéletek falait le tudjuk bontani” – fűzte hozzá.
Az ünnepségen fellépett Rigó Mónika, az egyik diák anyukája, aki zenés-táncos műsorral szórakoztatta a gyerekeket. Mind az iskola eddigi törekvéseit, mind a karácsonyváró ünnepséget pozitív kezdeményezésnek tartja, ami segíti a nemzetiségi csoportok közti jó kapcsolat építését. „A csallóközi magyar mentalitás eddig nem tette lehetővé, hogy magyar és cigány gyerek között egy jó baráti, testvéri kapcsolat alakuljon ki, viszont ez most ebben az iskolában sikerült. Az a cél, hogy a jövőben közösen tudjunk együtt alkotni és egy magyar-cigány kultúrát képviselő, jól működő iskolát teremteni” – fűzte hozzá.
Ez alkalomból ellátogatott az alapiskolába Babindák István, a csatai Romane Jile Polgári Társulás elnöke és a csatai közösségi ház igazgatója. A felvidéki magyar tannyelvű alapiskolák meghívására cigány népismereti órákat tart mind a magyar, mind a roma gyerekeknek. A közös programok szervezése által a gyerekek megismerik diáktársaikat, míg, ha nem beszélgetnek, akkor az elmondott szó alapján ítélik meg, aki nem közülük való. Elmondható tehát, hogy az ellentéteket gyakran a kommunikáció hiánya okozza, ami úgy kezelhető, ha oktatási jelleggel beépítik a cigány kultúrát a diákok mindennapjaiba.
„Ha nem beszélgetünk, nem ismerjük meg egymást, csak tapogatózunk, de nem ölelünk. És ez az, amire manapság az embereknek szükségük van, egy szívből jövő, szeretetteljes ölelésre.”
Közös pontok az elfogadáshoz
Minden nemzet büszke a saját nyelvére. Babindák István cigány magyarként, romungroként éli az életét és azért járja a magyar iskolákat, hogy a magyar gyerekekkel megismertesse a cigány történelmet. Jóllehet ez az élet egy félig cigány, félig magyar embert kíván, de elsősorban egy embert, majd pedig egy nemzetiséggel megjelölhető férfit. Saját bevallása szerint elsősorban emberként kellene élni az életet és utána lehetne büszkén vállalni, hogy ki melyik nemzetiséghez tartozik.
A cigányság több száz éve jelen van, mégsem tudnak róla semmit az emberek.
A nevelési program célja, hogy a magyar és a cigány gyerekekkel a hiteles cigány történelmet ismertessék meg, ami egy nép múltját és jelenét tükrözi, miként a magyarok megtanulták a saját történelmükön kívül más nemzetek életét, épp olyan módon kellene, hogy a mára 150 ezres nagyságrendű cigány kisebbségről is tanuljanak a diákok. „Mi mindent tudunk a magyarokról, amit megtanulhattunk, ők viszont semmit sem tudnak rólunk, mert nem volt, aki megtanítsa nekik.”
Reménye, miszerint egyszer majd tanítani fogják a cigány történelmet az iskolákban, azon alapul, hogy egy olyan anyagot szeretne kidolgozni, amit elfogad az országos magyar pedagógusszövetség.
Az elsősorban nevelési jellegű, zenével és énekléssel is színesített órák egybeforrnak a közös keresztény hittel, miszerint Isten határozza meg a mindennapjainkat, aki vezet minket a közös úton a szeretet és az elfogadás felé. A cigány népismereti oktatás ereje pedig abban rejlik, hogy nemcsak a tananyagot adja át a gyerekeknek, hanem megtanítja őket szeretni, hiszen a szeretet formájában átadott tudás az eszmei érték mellett a lelket is gazdagítja. A cigány népismereti óra alapja, hogy a gyerekek az előadás alatt levetik a gátlásaikat és bátran mernek beszélni a hovatartozásukról.
Nemzetiségi kérdés
A cigány nemzetiségű ember nem lehet magyar nemzetiségű, mivel akkor megtagadná a szüleit, akik cigányok voltak. Ez olyan helyzet, mintha a magyar embernek azt mondanák, vallja magát cigánynak. A cigány magyaroknak két „aranypánt” nyomja a vállát: az egyik a cigány kultúra, a másik a magyarságáé. Így kultúrájában is gazdagabb, mivel mindkettőt szereti, s egyenrangú a magyarságban a cigányságával.
„A felvidéki magyar társadalomnak be kell látnia, hogy 150 ezer magyar cigány él velük együtt, akik magyar nevet viselnek és közösen akarnak érvényesülni a magyarokkal. Ne akarja a magyar társadalom a cigány kisebbséget magyarrá tenni, hanem arra kell törekedni, hogy mindkét fél elfogadja és befogadja a másikat.”
A karácsonyváró ünnepségen sikerült feloldani gátlásokat. Mind a magyar gyerekek, mind a cigány gyerekek közösen élvezték a két napot. Babindák István befejezésül a gyerekeknek és az egész tanári karnak áldott karácsonyt – roma nyelven baxtalo krechuno – kívánt.
(Németh Tímea/Felvidék.ma)
