Holnap Losoncon búcsúzunk közéletünk kiemelkedő személyiségétől, Duray Miklóstól, akinek szelleme itt marad közöttünk könyvei által is. Nem akármilyen életmű ez sem, nemcsak a felvidéki magyarság boldogulásáért és az egységes magyar nemzet összetartozásáért vívott küzdelemben szolgálhat Duray Miklós továbbra is útmutatóul számunkra, hanem még a mesevilágban is valódi értéket teremtett. Mintegy 15 könyvet hagyott ránk szerzőként, legalább százban közreműködőként vett részt, és élete végéig is az új, megjelenésre váró könyveken dolgozott. Az alábbi sorokban Duray Mikós író pályafutását elevenítjük fel.
A Kutyaszorító és társai
Duray első öt könyve még a rendszerváltozás előtt jelent meg, olyan időszakban, amikor az igazság kimondásáért idehaza meghurcolás járt. Így érthető, hogy ezek jobbára külföldi vagy szamizdat kiadások voltak. 1983-ban jelent meg (Püski Kiadó, New York) a Kutyaszorító, amely Csehszlovákián kívül Magyarországon is „botrányt” okozott. Első önéletrajzi kötetének előszavát Csoóri Sándor írta, aki rámutatott arra is, hogy „Durayt e könyve miatt is vádemeléssel fenyegetik.” Ugyanebben az évben jelenik meg a „Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk (szépirodalmi kísérletek, Framo Publishing, Chicago, 1983), ahol Duray már a szépirodalommal is „kacérkodott”, ebben novellák, színművek is találhatók, amelyek szintén megmutatják a kisebbségi sorsban élők
megpróbáltatásait. Mindkettő könyv teljes egészében olvasható Duray Miklós honlapján.
Közben Csehszlovákiában a magyar iskolák kerültek veszélybe, erre válaszul Duray Miklós vezetésével megalakult a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága,
ezekről az időkről ad számot a Kettős elnyomásban című, mintegy 500 oldalas dokumentumgyűjteményben (Püski-Corvin&HHRF, New York, 1989, ezt a Dobos László vezette Madách Posonium ismét kiadta).
Csoóri mintha jövőbe látott volna, Duray írásaival „temérdek munkát adott” a csehszlovák
titkosszolgálatnak, a vádemelésből végül valóság és börtön lett, nem is egyszer. Duray Miklóst a rendszer felforgatásának bűnével szembesítették, ítélet nélkül összesen 470 napot töltött börtönben. Az első fogsága körülményeiről a Kutyaszorító II.-ben (Püski-Corvin, New York, 1989) számolt be.
Cérna Géza meséi
Meseíróként is igazi remekművet hagyott az utókorra, a Csillagszilánk és tövistörek két különböző formában is megjelent (a Madách-Posonium 1994-ban adta ki Nagy Zoltán rajzaival, a Méry Ratio kibővített változatban, Szabó Ottó illusztrálásával). A meséket még az 1970-es évek végén, illetve a 80-as évek elején írta, az eredeti kéziratokat az államrendőrség lefoglalta. A szerző örömmel járt a gyermekek közé könyvbemutatóra. Emlékszem, a jókai alapiskolások nagyon készültek az eseményre, és ők maguk is készítettek rajzokat a mesék alapján, azokat pedig átadták Duraynak, aki meghatódva
vette át tőlük.
2006-ban pedig egy budapesti könyvbemutatón Koltay Gergely, a Kormorán együttes vezetője méltatta a második kiadásban megjelent mesekönyvet, azaz Cérna Géza meséit. A méltatásból egy rövid részletet itt is közreadunk (aki többet is olvasna róla, itt megteheti).
„Mikor a köd elhomályosítja a betlehemi csillagot, az emlékezet fáját elvakított társai vágják ki. Saját emberei sújtják agyon Cérna Gézát. De Cérna Géza még holtában is segíti népét, hiszen nyelve alá rejti a legszebb bükkmagot, amiből új, még gyönyörűbb csemete sarjad.
Cérna Gézáról sokan azt hitték, hogy valóban egy távoli csillagról költözött a földre, mert senkit sem szeretett jobban a másiknál és ellenséget sem bántott soha. Nagy volt az ő bizodalma az emberekben, s ettől olyan gazdag lett, hogy lyukas zsebbel járhatta be a világot. Ma olyan időket élünk, hogy a bűnösökből lesznek a bírák, s az igazak, a jók pusztulnak a máglyán. Köszönöm a Teremtőnek, hogy találkozhattam a palóc Cérna Gézával.
Köszönöm a Teremtőnek, hogy ismerhetem a szabómestert, akit valójában úgy hívnak: Duray Miklós.”
Önrendelkezési kísérleteink
Pártelnökként Duray (1990–1998) nem írt könyvet, energiáját az Együttélés politikai mozgalom vezetésére és a szülőföldön kisebbségben élő magyarság társadalmi helyzetének javítására összpontosította. 1998-ban egyesültek a felvidéki magyar pártok, azt már nem a személyi ambícióktól mentes Duray vezeti. Az Együttélés működésének nyolcéves munkájáról – benne az 1994-es komáromi nagygyűlés történései – Önrendelkezési kísérleteink címmel (Méry Ratio, 1999) megjelent az első rendszerváltozás után írt könyve, majd a Változások küszöbén (politikai tanulmányok és esszék, Osiris, 2000) zárja a felvidéki magyarsággal kapcsolatos könyveit.
A NEMZET szolgálatában
Duray Miklós ezt követően szintet lép, tágítja a kört és már az államhatárokon átívelő egységes magyar nemzetért vívott küzdelmek jegyében ragadt tollat. Magas fokon művelte a magyar helyesírást, de azt a szót, hogy NEMZET, legszívesebben csak csupa nagybetűvel írta volna le, illetve pontosan így jelent meg következő könyve, HAZÁTÓL A NEMZETIG (Mery Ratio) címmel, több mint 700 oldalon. Ezt a könyvet 2004-ben Budapesten mutatták be, a zsúfolásig tömött Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem aulájában a régi harcostárs Csoóri Sándor mellett Orbán Viktor méltatta Duray Miklóst, aki a televízió kameráinak nyilatkozva elmondta a kutyaszorítóból kivezethető utat is: „… kevésbé legyünk kötve a belpolitikával, és jobban kötődjünk a nemzetpolitikához.”
Ugyancsak a nemzeti összetartozásunk jegyében jelentek meg a következő Duray-könyvek is: Ne félj, csak higgy! (Szabad Tér, 2005), Riadó! Vágják alattunk a fát (Szabad Tér, 2006), Összefonódó ujjak (interjúkötet, Kairosz, 2006), Volt egyszer egy… egy lesz egyszer? (Balaton Akadémia, 2008), A megvalósult elképzelhetetlen (Trianon Intézet, 2010), Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás (Antológia Kiadó, 2016).
Társszerző legalább száz könyvben
Számos könyv esetében társszerzőként vagy közreműködőként találkozhatunk Duray Miklós nevével. Itt valóban csak néhány példát tüntethetünk fel a rengeteg kötet közül: A Szabad Közép-Európa múltja és jövője (szerkesztők Dániel Erzsébet és Zombori István), Csehszlovákiai nonkonformisták az országban élő magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről, Bibó emlékkönyv I., II. (1979, Századvég Kiadó), Magyar jövőkép – egy minőségi magyar paradigma (1994-1995, MVSZ & Vörösmarty Társaság), Magyar Nemzetstratégia I., II., (Magyar Konzervatív Alapítvány és Püski, 2008, 2009), a Szép Felvidékünk (Göncz József és Bognár Béla sorozata) több kötete is, de ott van Csáky
Pál Pozsonyi beszélgetések c. könyvében is.
Tavaly is új könyveken dolgozott
Duray Miklós élete végéig dolgozott, még tavaly novemberben is három könyv összeállításának szentelte az idejét. Az egyik új – eddig még nem publikált tartalommal – várhatóan tavasszal jelenik meg. További könyveken munkálkodott a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel (Duray az intézmény tanácsadója volt) együttműködve korábbi írásaiból, illetve beszélgetéseiből. E célból digitalizáltatta tavaly többek között a Magyar Ifjúsági Klubok Fóruma által megjelentetett a Hang c. kiadványban 1966-ban írt cikkeit, amelyeket tehát még 21 évesen vetett papírra.
Zárszó helyett
Holnap délben szülőhelyén, Losoncon lesz Duray Miklós gyászszertartása. A megemlékezésekben – ha lehet – a 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor verseiből merítek. Duray Miklóssal kapcsolatban ezt azért is megtehetem, mert A természet vadvirága című, Petőfiről szóló kötetem utószavának szerzője is. Petőfi 1846-ban búcsúzott versben is (most ebből idézek) barátjától, a szabadság dalnokának is tartott Vajda Pétertől. Nekünk Duray Mikós legalább ennyit jelent:
„Oh, természet, viseld gondját e sírnak,
Melynek lakója leghivebb fiad,
Viseld gondját… ültesd áldás gyanánt
Virágaid legszebbjeit reá;
Ugysincs e honnak, nincs hálás keze,
Hogy megtegye, ha elmulasztanád.
(…)
Ki a hazát szivében hordozá?…
Emlékezést, emlékezést neki!
S ha sírhalmához mentek: ejtsetek
Reá egy könnyet, mert megérdemel
Egy könnyet az, ki annyit szárított föl
Meleg lelkének hő sugárival! – –
(Oriskó Norbert, Felvidék.ma)
