Nyolcvan esztendeje, 1943. január 12-én indult meg a magyar királyi 2. honvéd hadsereg doni állásai elleni szovjet támadás. Honvédeink keményen ellenálltak, mégis kivetették őket állásaikból és a farkasordító hidegben, folyamatos harcban az ellenséggel és olykor saját szövetségeseikkel, nagy veszteségek árán sikerült elkerülniük a teljes bekerítést és megsemmisítést.
Az elmúlt években több alkalommal írtam a magyar 2. hadsereg 1943. évi januári visszavonulásáról, megemlékezve a felvidéki születésű honvédek helytállásáról is.
Idén egy híradó honvéd vonatkozó naplórészleteinek közlésével kívánok emlékeztetni az 1943. januári eseményekre. A napló egy padláslomtalanítás során került elő, s egy jó ismerősöm, Szőnyi Attila juttatta el hozzám.
Írójának személyazonosságát eleddig nem sikerült megállapítani, csupán annyi tudható róla, hogy a budapesti 52. híradó-zászlóalj állományában teljesített szolgálatot, s csapatteste a magyar 2. hadsereg-parancsnokság közvetlen alárendeltségébe tartozott.
Első naplóbejegyzése bevagonírozások napjáról, 1942. április 19-éről származik. A továbbiakban ismerjük meg az 1943. január 12. és 22. közötti feljegyzéseit, méghozzá betűhíven:
„I. 12. Kedd. Szeles, hideg idő. Reggeli vaj, tea, 6 szem cukorka. Ebéd húsleves, szárított káposzta hússal. Délután harcgyakorlat. Vacsora sárgaborsó leves, tea. Zsold ’12 M[árka]. kiadva. D.u. 17 órától megindul az általános orosz támadás Uryw-nál vonalaink ellen. Éjfélig több hullám visszaverve. 3 kenyér kiadva.
I. 13. Szerda. Borus, hideg idő [–]20°[C]. Parancs, reggeli vaj, tea. Nappal szolgálatban. Erős küzdelem a tértnyerő szovjet erőkkel szemben. Ebéd gulyás. Vacsora lencseleves. Századunktól 3 nehézkábel raj gépkocsikkal a páncélosokhoz vezényelve.
I. 14. Csütörtök. Borus, hideg idő. Reggeli fekete, vaj. Parancs[kihirdetés]. Kisebb német páncélos és tüzér erők menetben az arcvonal felé.
I. 15. Péntek. A századunk gépkocsin, gyalog lovaszszánon [sic!] Nowyj-Oskolba indul. 10 nap tartalék élelem adag kiadva. Erős légitámadás Alexejewka ellen nappal és éjjel. A várost az összes alakulatok elhagyják. Az ellok [ellátó oszlopok] és raktárak részben a bennük lévő anyaggal, felgyújtva. Tüzek a város körül mindenfelé.
I. 16. Szombat. Indulás gyalogmenetben, kéziszánokkal. Alvás Ilinkán.
I.17. Vasárnap. Délig elérve Budennyj. Innen Morvay kocsijával Nowyj-Oskol felé. A nagy hófúvás miatt ott éjjelezés Wolokonowkán. Két uj[j]am megfagy.
I. 18. Hétfő. Indulás délután vonattal Nowyj-Oskolba.
I. 19. Kedd. Érkezés Nowyj-Oskolba a hajnali órákban. Egy kenyér, 10 dkg csokoládé, két csom.[ag] cukorka. Ebéd és vacsora kávé. 100 drb. cigaretta, 1 csom.[ag] dohány. Hír két fő Német[h Jenő]szkv. [szakaszvezető], Ambrus [József] honv.[éd] /haláláról/. Bombázás útközben, több sebesülés és fagyás a században. Több levél hazulról, de írni nem lehet.
I. 20. Szerda. Reggeli fekete, gyüm.[ölcs]íz., ebéd tészta, pörkölt, vacsora kávé.
I. 21. Csütörtök. Reggeli fekete, gyüm.[ölcs]íz. Hajnali ½ 4.kor riadó, készülődés, indulás de. 9-kor kézi szánnal, lovaskocsival. 5–6 kilométeres út után torlódás miatt várakozás. Délután indulunk a még hátralévő kb. 35 km-es útnak.
Egy nagy emelkedés után többen lemaradunk, mi – négyen – szánunkat lovak után akasztjuk. Nagy hóviharban megyünk tovább. Embertelen út után éjfél felé érjük el Michajlowkát, innen még kb. 6 km-re egy faluba megyünk, szállás nincs.
Harmadmagammal a harmincfokos hidegben egy fűtetlen kamrában alszunk.
I. 22. Péntek. Erős, hideg idő. Reggel kávé után indulunk, kb. 3 kilométerre megál[l]unk. Fejenként fél kenyér és egy ötöd konzerv és kevés dohánynemű vételezve a felvételezőhelyen. Innen gépkocsin megyünk tovább Korotscha-ra. Délfelé érkezünk, nyolcan egy szobát szerzünk. Ebéd főzve, tészta, pörkölt, vacsora kávé.”
A kockás füzetbe rótt sorok mellett egy kiegészítés is található, amelyet egy Távirat – Rádiótávirat (Távmondat) nyomtatott lap két oldalára írt tintaceruzával:
„I. 18. H[étfő] 17 V[asárnap]. 16. sz[ombat]. ind. 14. cs[ütörtök].13. sz[erda].
I.15. Péntek. Csendes, hideg idő. Reggeli fekete, vaj. Parancs.[kihirdetés], nappali szolgálat, ebéd burgonya főtt hússal, húsleves, vacsora szalonna.
I. 12. Kedd. 15’15 – az orosz támadás kezdete, Uryw 4.gy.e.[gyalogezred]7.-13. K.Hó. [könnyű hadosztály]szétszórása 12.K.Hó. 6.K.Hó. [könnyű hadosztály]16.ig szétverve, a csapatok rendszertelenül vonulnak vissza. 16.án Cramer-hadtest és I. [Helyesen: 1.] Pc.Ho.[páncéloshadosztály] ellentámadása, a III. hadtest a II. [Helyesen: 2.] német h[a]ds[ereg]hez csatolva. 16.án d.e. élelem vételezés 20 dkg. cukor, kávé, 2 kg. hus konzerv, szalonna 40 dkg., vaj, 4 dl. pálinka, 1 drb. sajt /: Kb. 2. Kg./ több légi támadás Alexejevkán a visszavonuló alakulatok ellen, a legnagyobb támadás 16.17.én éjjel.
I. 15. Péntek. Csendes, hideg idő. Parancs, gyakorlat, szolgálat nincs. Reggeli fekete, vaj, csomagolás, riadókészültség. Ebéd húsleves, burgonya főz.[elék]hussal. Délután a műszaki raktár értékesebb része gépkocsin és szánon elviveNovyj-Oskolba. Vacsora huskonzerv, fekete. Éjjel ruhában alszunk. Őrség óránkénti váltással.
I. 16. Szombat. Csendes, hideg idő. Reggeli szalonna, délelőtt élelem felvételezés. Utközben légitámadás. Ebéd húskonzerv. Szánkót kerítünk, némelyek kerékpárra málháznak. A helyi központ szolgálat öt fő beosztva. Két fő őrség is hátramarad, du. fél négykor indulás gyalog. Erős hideg idő. Több épület, raktár felgyújtva. Nagy forgalom – gk.[gépkocsi], gyalog és lovasmenetben hátrafelé. Szállítóoszlopok előre. Alexejevkán és környékén erős bombázás. Este hat óra felé kimerülten és átfagyva elérjük Ilinkát. Itt szállás reggelig egy parasztházban.
I.17. Vasárnap. Erős, hideg idő. Reggeli szalonna. 7 óra felé elszórtan indulunk, az út nagyon rossz és helyenként meredek. A forgalom nagy. A fáradtságtól sokszor megállunk, maradék pálinkával melegítem magam.
A gyalogosok és a lovak alig vánszorognak. Sok elhullott ló az út szélén. Rengeteg üzemképtelen, felgyújtott vagy szétlőtt gépkocsi is elmarad, szétvert szerelvények hevernek mindenfelé. Egyesek éhesek, élelem nélkül vágtak neki az útnak.
Dél felé elérjük Budjennyt. Az itteni parancsnokság lezárja az utakat és a menekülőket rendezi. Megtaláljuk gépkocsinkat és az összejött részleget felveszi. Estére megtesszük a Novyj-Oskoli út felét. Wolokonowkán megmelegszünk. Később nekivágunk a még hátralevő 35 km-es utnak, de a nagy hófuvás miatt vissza fordulunk. Átfagyva érünk vissza a városba. A jobb kezem gyűrűs ujja megfagy. Lerakodásnál a konzerveimet elvesztem, elhelyezést találunk. Vacsora huskonzerv, kávé. Földön fekszünk. Több – századunkhoz tartozó gépkocsi üzemképtelen. Éjjel bombázás szállásunk körül.
I. 18. Hétfő. Erős hideg, szeles idő, havazás. Reggeli főtt burgonya, sült szalonna. Az út bizonytalansága miatt a reggeli indulás elhalasztva. Délután Szirti [Ernő] hdgy. [hadnagy] vezetése alatt azután NovyjOskolba.
I. 19. Kedd. Borus, hideg idő. Hajnali 4 óra felé érünk a városba. A hírközpont mellett megszál[l]unk. Reggeli fekete, gyüm.[ölcs]íz. 1 kenyér, 10 dkg. csokoládé kiadva. 100 cigaretta, 1 csom.[ag] dohány kiadva. Ebéd tészta, pörkölt. Vacsora fekete. Hír két fő haláláról /: Német szkv. [szakaszvezető], Ambrus honv.[éd] :/ 4 lap hazulról. A helyi közp.[ont] kezelők közül 2 fő beérkezik.
I. 20. Szerda. Borus, hideg idő. Reggeli fekete, gyüm.[ölcs]íz, ebéd tészta, húskonzerv, vacsora fekete.
I. 21. Csütörtök. Borus idő, havazás. Hajnali ½ 4-kor riadó, készülődés, indulás Mihajlowkára de. 9.kor.”
A napló írója túlélte a doni visszavonulást és 1943. július 14-én tért haza bajtársaival. E napló is bizonysága annak, hogy még napjainkban is kerülhetnek elő kordokumentumok, amelyek kiegészítik ismereteinket és rávilágítanak a harcokban részt vevők gondolatvilágára, háborús cselekedeteikre és az általuk lejegyzett eseményekre, a háborús „szürke hétköznapokra”.
A mai nap az emlékezésé és a főhajtásé. Végre tegyük félre a pártállami időszakból örökölt hamis és torz képet, ami a magyar 2. hadseregről él a köztudatban: a Donnál ottmaradtak nem áldozatok voltak, hanem hősi halottak, akik esküjükhöz híven teljesítették kötelességüket. A magyar honvéd azért állt a Donnál, hogy – idézve ifj. Boross István tartalékos honvédet, a komáromi 52. honvéd gyalogezred árkászát – a „legjobban tudja védeni Istenét, Hazáját, családját és magyar fajtáját a vörös veszedelem borzalmaitól.”
A szerző hadtörténész.
(Babucs Zoltán/Felvidék.ma)
