Temesvár, 2019 december eleje: Tőkés László püspök úr, a történelem Ura akaratából a romániai történelmi változások református lelkész iniciátora meghívására jelen lehettem a román forradalom kirobbanásának 30. évfordulójára rendezett emlékülésen.
A temesvári konferencián igen jeles nemzetközi személyiségek voltak. Közöttük olyanok is, akik a kommunizmus bűntetteivel foglalkoznak tudományos-feltáró kutatásaikban. Például az a fiatal kutatónő is, aki előadásában megrendítő adatok és felvételek sorával mutatta be az ukrán néppel, főként a módos parasztsággal, a kulákokkal szemben 1932-1933-ban elkövetett Holodomort, azaz kiéheztetéssel elkövetett emberirtás tényeit. A közel 7 millió áldozatról szóló beszámoló valósággal odaszögezte a hallgatóságot a székeihez.
Ez is eszembe jutott, amikor a kommunizmus magyarhoni mintegy 800 ezer áldozatáról emlékeztek meg 2023 február 24-én a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány konferenciáján a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. A fiatal ukrán kutatónő olykor megremegő, elcsukló hangját idézte fel bennem a budapesti konferencia az emlékezet pergő lélek-CD-jén. És közben óhatatlanul fogalmaz, kérdez, tiltakozik, összefüggéseket keres a szörnyű történelmi tapasztalatok láttán az emberi elme.
Semmi nem véletlen a történelemben, ahogyan azt a 20. század borzalmait történelem-filozófiailag elemző-modellező világhírű tudós, Arnold Toynbee kielemezte.
Minden a kihívások (challenge) és az azokra adott válaszok (response) sikeres vagy sikertelen sorozatában alakul úgy, ahogyan. Nem szabad közben megfeledkezni arról sem, hogy minden emberi borzalom és emberiségellenes bűncselekmény közben és ellenére Isten is írja a maga történelmét, vagy éppen ellentörténelmét a bukott ember históriáival szemben.
Ahogyan azt napjaink bölcselkedő elméi új fogalmakkal és szemlélettel fogalmazzák: a meganarratívában, azaz az üdvtörténet nagy narratívájában, elbeszélése közben a személyes, emberközi, és egyéni metanarratívákat.
Ami a beszéljétek el fiaitok fiainak (Jóel 1,3) ószövetségi parancsa értelmében azt az elbeszélést, ami az egyéni sorsokban megtapasztalt, átélt vagy halállal, olykor sok milliós haláláldozattal megpecsételt történelemnarratívát keretezi.
Megint csak arra utalok elcsodálkozva és hálás szívvel, milyen fantasztikus Isten vezetése az Ő Igéin, a meganarratíván, az üdvösségüzenetet hordozó, bemutató, tudatosító Biblián keresztül. Isten narratívája minden emberi metanarratíváknak hordozója, de állandó kritikája is: elutasítja ugyanis a történelmi szépítgetést, az ideológiai, politikai, úgymond „államérdekből” elkövetett történelemhamisítást, a tények elhallgatását, ferdítését, az érdek vezérelte hazudozást. Az Ő beszéde igen-igen, nem-nem. Nincs mellébeszélés Őelőtte.
Ezen a mai vasárnapon a böjti időszak INVOKATÍV, azaz az Istenhez fohászkodás vasárnapjához érkezünk.
Amikor visszagondolva a magyar Gulágokra, meg az ukrán Holodomorra, tömeges éhhalálra a 20. század első harmadában, a Lélek hangfalain átáramolva halljuk a halálba menő közel 10 millió magyar és ukrán áldozat jajkiáltását, amint a 91. zsoltár 15. versében olvassuk: Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban.
Történelmi per – ítélet nélkül?
Ezekben a napokban eszembe jut Gulácsy Lajos néhai kárpát-aljai magyar református püspök, aki a Gulág szörnyűségei közben kicsinyke, olykor gyengének tűnő fizikummal, de rendkívül erős hívő lélekkel élte meg, élte túl a borzalmak borzalmait, a szibériai emberpusztító körülményeket és a lelki megaláztatásokat. A vele készített rádióinterjúban elmondta: a közösség ereje tartotta meg az életüket.
Az Isten-közösségé, ami személyesen az Élet Urához kapcsolta őt és sok ezer Gulág-sorstársát.
Felidézve Jézus Igéjét főpapi imájából tanítványaiért és a világért: Nem azt kérem, vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól – János 17,15. És a sorstársi, bajtársi közösség erejét, ahogyan hitben, imában, egymás felé kimutatott féltő szeretetben, gyámolításban, biztatásban vitték át önmagukat és egymást is egyik napról a másikra.
E borzalmas napon, egyrészt a kommunizmus áldozatainak emléknapján és az oroszok ukrajnai hadműveletei elindításának az évfordulós napján van miről elgondolkodnunk.
A történelmi pert most csak éppen verbális felütésként említve, annyit szeretnék ezzel az INVOKATÍV, Istenhez fohászkodás napján tudatosítani: milyen különös, hogy vannak népek, amelyek szinte a történelem áldozati bárányává válnak.
A 20. században ilyen áldozattá tevő halálmenetet éltek át az örmények az első világháború fő eseményeinek árnyékában, amikor 1,3 millió keresztény örményt öltek meg, hajtottak kiszomjaztatva és kiéheztetve a halálba.
Aztán következett az ukrán Holodomor, amelynek során már sokszoros volt az áldozatok száma. És jött a Soáh, a Holokauszt, amikor ugyancsak milliók életáldozata kiáltott az égre, ahol talán inkább meghallották a halálkiáltásokat, mint a hatalom embereinek vagy a félretájékoztatott, vagy éppen egyáltalán nem tájékoztatott tömegek fülei. Milliók süketül, vakul, némán tették-vették dolgaikat a történtekről mit sem tudva. A megöltek, a kiéheztetettek, a gázkamrák tüzében elhamvadó sorsok sok millió szótlan áldozata üzeni ma is: ne tegyétek meg, ne ismételjétek el a történelmi kárhozat leckéjét. Vegyétek fületekbe és szívetekre időben a szenvedők jajkiáltását. Hozzatok olyan politikai döntéseket, melyek jó eséllyel megelőzhetik vagy lezárhatják az értelmetlen életáldozat-égető helyzeteket. Meddig kell tartania a történelmi elégtétel világméretű perének, amit sem Nürnberggel, sem Hágával vagy Strasbourggal nem lehet nyugvópontra juttatni? Csak és kizárólag a történelmi tanulságokkal kimondott és betartott egyetlen rövid mondattal, békekiáltással: SOHA TÖBBÉ!
Minden szenvedés-dimenziót eléd hozunk, Uram
Ezen a vasárnapon Isten színe előtt erősítsük meg szívünket és szavunkat az INVOKATÍV vasárnapra rendelt Igékkel és ezek alapján a történelmi brutalitásokat elszenvedettekért mondott imákkal. A termékeny ukrajnai földön, a szovjet birodalom éléskamrájaként gyönyörű búzamezőket, dús kalászokat ringatott és ringató termékeny Ukrajna 90 éve halálba éheztetett kulák-áldozataiért, a bolsevik birodalom süllyesztőjébe, Szibériába hurcolt Gulágosokért.
A nemzeti szocializmus fanatizmusa és a fajgyűlölet által Soáh-szörnyedelembe elhurcolt milliókért. Isten Igéje tanításával felrangosított szóval valljuk együtt az áldozattá tett tízmilliók emlékét őrizők szavával:
AZÉRT JELENT MEG AZ ISTEN FIA, HOGY AZ ÖRDÖG MUNKÁIT LEROMBOLJA (1János 3,8/b).
Bele ne fáradjunk az Ő hívásába, és igazságtétel kérésébe. Hozzád kiáltunk már ma, Aki eljössz majd ítélni élőket és holtakat: Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. Láttad, Uram, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg te igazságomat! (Jeremiás siralmai 3,58-59).
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
