Az 57. Szenczi Molnár Albert Napok ünnepélyes megnyitóját október 2-án tartotta meg a Csemadok Szenci Területi Választmánya. A rendezvénysorozat keretében minden hétvégén érdekes programokkal várják az érdeklődőket. Az elmúlt két hétvégén koncertet és író-olvasó találkozót is rendeztek.
Október 10-én Jókán, a református templomban, ahol Szenczi Molnár Albert lelkészként is szolgált, Kiss Tibor lelkész köszöntötte az emlékezőket, valamint az előadókat, Bognár Hajnalkát és Bognár Lászlót.
Az énekesek előadásában fohászok, imák, lelket melengető dallamok és énekek hangzottak el. A református templom megtelt emberekkel és szeretettel is.
Október 18-án Dunasápújfalun tartottak író-olvasó találkozót. Szenczi Molnár Albertnek ehhez a faluhoz is volt kötődése, hiszen a bátyja Sápon élt, és malma is volt ott.
A helyi Csemadok vendége Vajda János fiatal író volt, aki saját életéről, útkereséséről, gyermekkoráról és a költészet fontosságáról is beszélt. Már alapiskolásként elkezdett verseket írni. Egyik tanára felfigyelt rá, és biztatta, hogy folytassa az írást. Versei egyediek, ezért arra a kérdésre, hogy használ-e mesterséges intelligenciát a költeményei megírásához, nemmel válaszolt.
Vajda János író Dunasápújfalun (Fotó: Neszméri Tünde/Fevidék.ma)
Vajda János arról is beszélt, hogy a nagyszülei nevelték, és példaképei is ők voltak. Sajnos korán elveszítette őket. Az általuk és a veszteségük révén szerzett tapasztalatok személyiségét is formálták, és költészetében szintén megjelennek.
Egy magyar nyelvű könyv megjelentetése Szlovákiában tulajdonképpen politikai állásfoglalás, hiszen a magyarság melletti kiállást is jelenti.
Bár Vajda János nem politizál, fontosnak tartja ezt a kiállást, ezért a következő verseskötetének megjelentetését is tervezi. Az új kötetben is visszatérnek majd állandó témái: a hit, a magyarság, az önismeret, a család és az érzelmek.
Vajda János pedagógusként dolgozik, és bevallása szerint a fiataloktól is sok tapasztalatot szerez. Úgy véli, egy férfi is lehet érzelmes, nem kell mindig keménynek lennie ahhoz, hogy férfi maradjon.
Ekkor a közönségből valaki megkérdezte, milyen ember volt a nagyapja, akit példaképeként említett. A szerző elmondta, hogy nagyapja nagyon tisztelte a feleségét, de az érzelmeit nehezen mutatta ki. Ennek ellenére példaképként tekint rá. Hisz abban, hogy az embernek önmagát kell adnia, és elsősorban saját magának kell megfelelnie.
Akkor tudjuk elfogadni önmagunkat, ha a saját lelkünket is elfogadjuk és szeretjük. Így kiegyensúlyozottabban és boldogabban élhetünk. Ezekkel az érzésekkel térhettek haza a résztvevők a jókai koncert és a dunasápújfalusi író-olvasó találkozó után is.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
