A hét elején ünnepli nyolcvanötödik születésnapját Pásztor Béla, nagyon sokunk Béla bácsija. Az ipolybalogi származású ünnepelt közel ötvennyolc évig állt Veresegyház élén. Mindeközben soha nem feledkezett meg felvidéki gyökereiről.
Veresegyház „örökös” polgármestere életének főbb mozzanatai a portálunk olvasói előtt sem ismeretlenek. Legutóbb február 21-én, a polgármesteri posztról való lemondásakor összegeztük a gazdag életpálya meghatározó állomásait. Így a mostani írásunk az Ipoly menti jó palócot, az igazi nagylelkű Béla bácsit mutatja be, persze a teljesség igényére törekedve csupán jellemének szeleteit tudjuk ismertetni.
Amint a 2021-es kiadású Magam ura, mások szolgája című kötet fülszövegében olvasható:
„Akit ennyi ideig mindig nagy többséggel vezetőnek választanak, az kivételes ember. S valóban, sikereiben óriási szerepe van a személyiségének. Mindig kifogástalan úriemberként viselkedik
(…) A polgármesterség az egy szakma. Tanulni kell hozzá, de erre születni is kell. Talán a legfontosabb, hogy legyen bölcs, erős, kitartó és szerény. Vagy, ahogy e könyv főszereplője szokta mondani: semmi sem történhet az én kedvemért.”
S valóban mindig tökéletes úriember. Mindenkit ismer, nevén szólít. Közismert az előzékenysége, mindig minden helyzetben előreengedi partnerét. Kedvessége, értő figyelme szintúgy a személyisége része.
A történelmi múltat és a hagyományokat nem feledve igyekezett az innováció és a fejlődés homlokterében tartani az irányítása alatt példaértékű fejlesztéseken átesett várost.
Ugyan közel hat és fél évtizede él Magyarországon, mégis otthonosan mozog a Felvidéken. A meghatározó gyökereiről eképpen vallott a Felvidék.má-nak adott korábbi interjúban: „Olyan erkölcsiséget kaptam, amely az emberek szeretetén, tiszteletén és a becsületességen alapszik. Ha bármit is vétenék, akkor nemcsak az erkölcs ellen vétenék, hanem a szülőföldem ellen is. Ilyent pedig nem lehet!” Mint hozzátette: „az Ipoly mente erkölcsisége az én iránytűm”.
Közkedveltségét, szerteágazó ismertségét, az iránta tanúsított tiszteletet mutatja az a tény, hogy sokan Béla bácsinak nevezik. Ezzel kapcsolatban az öt évvel ezelőtti interjúnkban elmondta: „Nagyon szeretem az embereket, akarattal senkit sem bántok meg. Békés emberként elfogadom az adott helyzetet, s azon gondolkodom, hogyan lehet azt még jobbá tenni. Az egyes emberek, valamint a közösségek javát szolgálom. Ez az én iránytűm. Ha lehet, s tudok, mindig csak adok, s nem kérek. Tán ezt viszonozzák a környezetemben élők.”
Pásztor Béla Ipolybalogon (Fotó: Molnár Barnabás, archív)
A szülőföld szeretete mellett a szívén viseli az ott élő magyar közösségek sorsát. Hozzájuk szólt üzenetként a portálunkon korábban közölt interjúban:
„Becsülettel, tisztességgel és nagy odaadással végezzék a munkájukat! Alkossanak, ki-ki a tehetségéhez és a lehetőségeihez mérten! Nincs kis, meg nagy munka. Minden feladat kell, ahogy kell a fának is a gyökér, a törzse, a falevele. Mindannyiuknak megvan a feladata, melyet az Ipoly mentét jellemző jó palóc erkölcsiséggel kell elvégezni.“
Mint a lemondását követő interjúban Béla bácsi kifejtette: „Nagyon nagy szeretettel vagyok minden ember iránt, tétlen nem maradok, mert aki megáll, az meghal. Én pedig dolgozni szeretnék még”. Ismerve őt, nem marad tétlen a posztról való lemondást követően sem.
Béla bácsi, az Jóisten éltesse születésnapja alkalmából!
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
