Miféle „idők jeleit”? – kérdezi az, aki még nem döbbent rá emberi létünk alapvető tényállására, mely nem más, mint ami a Bibliából, Isten hozzánk íratott Szavából egyértelmű: az első teremtett emberpár, Ádám és Éva engedte magát becsapni az ellenszegülő, a Sátán által, és vele tartott, hogy megtapasztalja, milyen az élet a Sátán, Lucifer vezetése alatt.
Ádám és Éva e tette szomorú cserbenhagyása volt a Teremtőnek, de Isten megbocsátott, tiszteletben tartotta döntési jogunkat, és engedte, hogy amit az ember saját elhatározásából eldöntött, azt véghezvigye. Teremtőnk tehát adott egy bizonyos kifutási időt arra, hogy az ember megtapasztalja a „jónak és a rossznak tudását”. Mert ugye ez volt a tiltott dolog. Istenünk ugyanis nem akarta volna, hogy az ember megtapasztalja a rosszat: a fájdalmat, a betegséget, a leépülést, a szenvedést, a gonoszságot, a kínt, a háborút, az éhezést, a halált…
De az első teremtett emberpár mégis úgy döntött, hogy nem szeretne mindennek a megtapasztalásáról lemaradni, ezért evett a „jó és rossz megismerésének fájáról”, így most Isten megengedi nekünk, hogy egy ideig ezt megélhessük, és saját bőrünkön megtapasztalhassuk, mi a rossz.
Értjük ugye? Tehát az ember szándékos, tudatos választása és döntése miatt – és nem Isten akarata miatt! – van most e világunkban baj, fájdalom szenvedés, kegyetlenkedés, betegség és halál. Tehát ha bajban vagyunk, szenvedést, tragédiát, veszteséget élünk át, ne Istent szidjuk! Ő ezt soha nem tervezte számunkra, sőt, egyetlen egy dologra figyelmeztetett: ne akarjátok megtapasztalni a rosszat! Ezért mondta Teremtőnk ősszüleinknek az Édenben: a „jó és rossz tudásának (megtapasztalásának, megismerésének) a fájáról ne egyetek!”
De az ember mégis meg akarta ezt tapasztalni, tudni szerette volna, milyen a „rossz”. Ezért Éva és Ádám is evett e fa gyümölcséről, jelezvén, hogy igen, akarjuk tudni, milyen a rossz!
(Mert hogy milyen a jó, azt már tudták: Isten védelme alatt, nyugalomban, békében, tökéletes egészségben, gyönyörű és barátságos környezetben élni édeni körülmények között – ez a jó. Ezt tervezte és ezt adta Teremtőnk az embernek. Olyan körülményeket, melyek jobbak, mintha „all iclusive” üdülőhelyen élnénk, újra és újra feltöltődő, lemeríthetetlen hitelkártyával a zsebünkben, mondjuk a Maldív szigeteken, a tengerparton. Nem is ilyet, ennél jobbat, szebbet, boldogabbat, megelégítőbbet és maradandót teremtett számunkra a Teremtő az Édenben!)
De az ember mégis tudni akarta, milyen a világ Isten szeretetteljes védelmén kívül – tehát hogy milyen a „rossz”. És Teremtőnk – mivel tiszteletben tartja döntésünket – adott mindennek a szörnyűségnek a megtapasztalására egy meghatározott időt, amíg az ember a rosszat tapasztalhatja. Mennyi időt adott Isten az emberiségnek a sátáni gonoszság és az Istentől elfordult, eltávolodott, keserves élet megtapasztalására? Ez is megíratott a Bibliában, de nem sokan értik meg, mert kissé hibás a magyar fordítás.
1Mózes 6:3-at sokan úgy értelmezik, hogy az az emberek életkorát szabályozza, s Isten legfeljebb 120 évre korlátozza egy-egy ember életének hosszát. De itt nem a mai értelmezés szerinti 365 napos évekről, tehát nem esztendőkről van szó! Így hangzik e rész Mózes 1. könyvében, tehát a Teremtés könyvében: „Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életének ideje százhúsz esztendő.”
Azonban figyelem! Az „életkora” vagy „életének ideje” magyar fordítás nem adja vissza pontosan e szó eredeti héber értelmét, sőt, úgy is mondhatnám, hogy e fordítás megtévesztő, félrevezető, hibás!
A „šānâ” eredeti héber kifejezés, melyet Mózes e mondatban használt, vonatkoztatható évre is, de korszakot, időszakot, meghatározott periódust, évszakot, időintervallumot is jelent e szó. És itt bizony erről van szó! Isten meghatározta, hogy a rossz megtapasztalásának ideje legyen 120 „korszak” vagy 120 „periódus”. Hogy ez pontosan mennyi, mikortól kell számolni és mikor ér véget, egy egész tanulmányt kíván, amit majd megírok egy következő írásban, de most érintőlegesen csak ennyit szeretnék jelezni. Százhúsz „korszakot” írt itt Mózes a Szentlélek sugallatára, nem 120 mai értelemben vett évet! Ennyi ideje, ennyi időbeli lehetősége van az emberiségnek arra, hogy a rosszat is megtapasztalja – mely a kívánsága volt… Ennyi időt kapott az ember a Teremtőjétől arra, hogy a rosszat a saját bőrén megtapasztalja. Nem többet és nem kevesebbet: százhúsz korszakot.
A „120 korszak” vagy „periódus” pedig a vége felé közeledik! Amikor tehát Jézus Urunk földi, emberi léte során „az idők végezetéről” beszélt, akkor ennek a megszabott időintervallumnak, korszaknak a végéről beszélt!
Egy alkalommal a tanítványok kérték tőle, hogy pontosítson, mikor jön el ennek a megengedett korszaknak a vége, amikor a szenvedés, a betegség, a halál, a tragédia – tehát a rossz – megtapasztalásának az időszaka véget ér. Mikor lesz vége a 120 időszaknak, ami meg volt engedve Sátán számára, hogy romlásba, megtévesztésbe, bajba, romlásba és halálba vigye az emberiséget?
Jézus Urunk tudatta velünk, melyek lesznek a jelek, melyek jelzik e korszak, eme időszak végét. Olvassuk e jelentést az Ő saját szavaival, melyek Máté evangéliumának 24. részében lettek feljegyezve. Ráismerünk mai világunkra?
„Ezután felment az Olajfák hegyére, és ott leült. Amikor más nem volt velük, a tanítványai megkérdezték: „Mondd el nekünk, mikor fog ez megtörténni! Mi lesz a jele annak, hogy eljössz és e korszak a végéhez ér? Jézus így válaszolt: Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Krisztus, és sok embert félrevezetnek. Fogjátok hallani háborúk zaját, és híreket hallotok a távolban zajló háborúkról is, de ne rémüljetek meg! Ezeknek meg kell történniük, mielőtt a vég valóban elérkezik. Egyik nép a másik ellen, és egyik ország a másik ellen harcol majd. Földrengések és éhínségek lesznek különböző helyeken. De mindez még csak a szülési fájdalmak kezdetét jelzi…
Akkor sok hamis próféta lép a nyilvánosság elé, akik sok embert félrevezetnek, hogy hazugságokban higgyenek. Mivel a gonoszság megsokasodik és elterjed, sok hívő emberben kihűl az Isten iránti szeretet. Aki azonban mindvégig állhatatosan kitart, az megmenekül. Isten Királyságának örömhírét az egész világon mindenhol és minden népnek hirdetni fogják. Ez bizonyíték lesz minden nem zsidó nép számára. Csak azután érkezik el a vég.
Dániel próféta beszélt arról az “utálatos dologról, amely pusztít”. Amikor látjátok, hogy ez a szent helyen áll – aki olvassa, értse meg! –, akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! Mindenki késedelem nélkül meneküljön el! Ha valaki éppen a háztetőn van, azonnal meneküljön! Be se menjen a házba, hogy magával vigyen valamit! Aki a mezőn van, azonnal meneküljön, ne menjen vissza a házába, még a ruháiért se! Jaj a gyermeket váró és szoptatós asszonyoknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ez a menekülés ne télen vagy szombaton történjen! Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz többé. Ha Isten le nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl. De választottai kedvéért megrövidíti azt az időt. Ha akkor valaki azt mondja nektek: Nézzétek, itt a Krisztus!, vagy: Ott van!, ne higgyetek neki! Mert hamis krisztusok és hamis próféták lépnek elő, akik nagy csodákat és jeleket tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is. Emlékezzetek rá, hogy én előre megmondtam ezeket!
Ha tehát valaki azt mondja nektek: Krisztus a pusztában van!, ne menjetek ki oda! Vagy ha ezt mondják: Krisztus a belső szobában van!, azt se higgyétek el! Mert amikor az Emberfia eljön, mindenki meg fogja látni őt! Olyan lesz, mint a villámlás az égen, amely kelettől nyugatig mindenhol látható. Ahol a keselyűk összegyűlnek, ott van a holttest.
Közvetlenül ezek után a nyomorúságos napok után elsötétül a Nap, a Hold sem világít többé, lehullnak az égről a csillagok, még az égi hatalmak is meginognak.
Akkor megjelenik az égen a jel, amely az Emberfia eljövetelét mutatja. Akkor a világon minden ember gyászolni és sírni fog. Meg fogják látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. Hangos trombitaszóval elküldi angyalait, hogy összegyűjtsék választottait az egész földről, a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másikig.
Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt, tudjátok, hogy már közel a nyár. Ehhez hasonlítanak azok a dolgok is, amelyekről beszéltem. Amikor majd látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudhatjátok, hogy ő már közel van, szinte az ajtó előtt! Igazán mondom nektek, hogy ez a nemzedék nem múlik el, amíg mindez meg nem történik! Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad.
Mindig álljatok készen! De azt a napot és órát senki sem ismeri. Sem az angyalok a mennyben, sem a Fiú nem tudja, hogy mikor lesz az, csak az Atya.
Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Nóé idejében volt. A Vízözön előtti napokban is ettek, ittak, megnősültek és férjhez mentek az emberek, egészen addig a napig, amikor Nóé bement a bárkába. Fogalmuk sem volt arról, hogy mi következik. Nem vettek észre semmit, amíg a Vízözön el nem jött, és el nem söpörte őket. Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia eljön.
Akkor két férfi közül, akik a mezőn dolgoznak, az egyiket felviszik, a másik ott marad. Hasonlóképpen két asszony közül, akik a kézimalommal őrölnek, az egyiket felviszik, a másik ott marad. Ezért állandóan legyetek készen, mert nem tudjátok, melyik nap jön el Uratok.
Keressük Istent, keressük az élő kapcsolatot Jézus Urunkkal, mert nem tudjuk, melyik napon jön el!”
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
