(Illusztráció: Pixabay.com)

Mozart rekviemjének (K 626) háttérzenéjével, sismotheológiai tanulságokkal négy tételben. Olvasás közben kapcsoljuk be és hallgassuk Mozart Rekviemjét.

Protestáns sismotheológia, földrengés-teológia – nem Isten akarta így! 

„Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó és mindegyikükről lehullottak a bilincsek” – olvassuk Lukács tudósítását a filippi börtönben megélt földrengésről (ApCsel 16,26).

Pál apostol és Szílász volt akkor az evangélium hirdetése és a népharag miatt rövid ideig a fényes város legbelső börtönében, de az eurázsiai földlemezek már akkor is működtek. Éppen akkor (a „hirtelen” szó kétszer is előfordul a tudósításban, utalva a földrengés váratlanságára) rengtek meg a földlemezek, amikor ők a börtönben voltak. A foglyoknak és az apostolnak a földrengés szabadulást jelentett, minden vasveretű börtönajtó kinyílt hatására. Máskor, mint az egy hete bekövetkezett török és szír területeket érintő brutális erősségű és még drámaibb hatású, hovatovább félszáz ezer áldozatot követelő földrengés sok-sok kérdést vet fel.

Európa történetében az 1755. évi lisszaboni pusztító katasztrófa volt a legerőteljesebb, akkor a portugál gyarmatbirodalom fővárosában minden összedőlt, még a 30 templom is, amiben éppen a mindenszentek napjára összesereglett hívek is áldozatul estek. A korábban soha nem látott európai földrengés (az ókorban volt már Kínában ennél is brutálisabb rengés, amelyben mintegy 860 ezer ember vesztette életét) megrendítette az emberi gondolkodást is. Hatalmas lendülettel keresték filozófusok, természettudósok, írók-költők, teológusok a válaszokat, amelyek segíteni próbálták a kontinenst sokkoló élmények feldolgozását.

Ennek nagy állomása volt, amikor Johann Samuel Preu német teológus 1772-ben, tizenhat évvel a borzalmas lisszaboni tragédia után könyvét ezen a címen írta meg: Sismotheológiai próbálkozás avagy fizikai-teológiai megfigyelés a földrengésekről (Versuch einer Sismotheologie). Majd jó két évszázad múltán, 1999-ben megjelent egy akkoriban nem nagy figyelmet kapott könyv, Ulrich Löffler mégis roppant figyelemre méltó munkája: A LISSZABONI ESET – EURÓPA RETTENETE – a lisszaboni földrengés értelmezése a 18. századi német ajkú protestantizmusban. Lisszabon Európa-rengető drámája idején németföldön szájról szájra járt a szinte közmondássá vált latin mondat: Germania triste fatum Lisbonae deplorans – Németország szomorkodik Lisszabon sorsán. Újságcikkeknek, kortárs irodalmi nyomtatványoknak járt utána a szerző. A költői beleérző katasztrófaértelmezéseken túl kiváló elmék eseményelemzésekkel próbálták a fiziko-theológia és a bibliai példák segítségével helyre tenni milliók fejében és szívében az érthetetlen történéseket.

Érdemes követni a korabeli igehirdetések hangvételét, érvelését, a keresztyén-protestáns közvéleménynek szóló tanulságokat. Már akkor megjelenik a szigorúan fizikai jelenségként értelmező szemlélet, aminek következtetése: nem Isten akarta így.

Ugyanakkor Christian Fürchtegott Gellert akkori erkölcstani előadásaiban megjelenik a pusztán fizikai jelenségértelmezésen túllépő fiziko-theológiai megközelítés etikai üzenete is. A legnagyobb üzenet annak a korszaknak az értelmezése szerint ez: az Istenbe vetett hit a természet minden rettenetessége ellenében hatékony ellensúlyt képez. Akár sismotheológiai jó hírként, „evangéliumként” is értelmezhető ez a megállapítás és akkor kétségtelenül a közgondolkodásban gyógyítóan terjedő katasztrófaszemlélet.

***

Hungaria Triste – Magyarország együttérez és cselekszik

A fentiek alapján ma folytathatjuk a földrengés utáni gondolatot bizonyosan ekként is: HUNGARIA TRISTE FATUM TURCIAE ET SYRIAE – MAGYARORSZÁG SZOMORKODIK TÖRÖKORSZÁG ÉS SZÍRIA SORSÁN. De ennél sokkal több is történik.

A baptista és a református egyházi szeretetszolgálatok, és más önkéntes életmentő magyar közösségek, szerveződések igen példás és hatékony, gyors mentőmunkát végeztek a megrendült földeken. Pál apostol szülőföldjén, Tarsusban és környékén, mások Antióchiában és Aleppóban, olyan vidékeken, amelyekre a népek apostola vitte Isten minden rettenetet ellensúlyozó élet- és reménymentő üzeneteit 2000 éve.

Minden olvasónkat meghívunk most a saját civil rekviemje megtartására, felekezettől függetlenül. Ehhez klikkeljünk rá Mozart Requiemjére, s miközben ez a hatalmas belső horizontokat megnyitó zenemű jótékonyan beleszivárog lelkünkbe, próbáljunk legalább egy rövid fohászt elmondani a megpróbáltakért. Egyszerűen lehet ennyi:

Uram, irgalmazz, kegyelmezz a szeretteiket elveszítőkön, a földrengés lelki és testi sebesültjein. Neked van hatalmad arra, hogy belülről állítsd őket szilárd földre, a hit megtartó, erős kősziklájára. Hiszen Te az Élet Istene vagy! – Másként: Te ott voltál, Urunk a filippi börtönben a földrengés, az ég- és földindulás közepette. Épségben kihoztad az apostolt, munkatársát és a bilincset nemcsak a foglyok kezéről-lábáról vetted le, hanem a szívükről is. Új élettel ajándékoztad meg őket. A rettegés, félelem bilincseitől Te szabadítsd ki ma is kezed alkotásait, a török–szír embereket. Ámen.

Rekviemünket azért állítottuk össze négy tétellel, hogy lelki és gondolati impulzusokat továbbítsunk, amiket nekünk is, s a világ különböző részén élő keresztyén testvéreinknek az Úr küldött ezekben a lélekpróbáló napokban. Ráklikkelve az alábbi linkekre, megosztozhatunk a kéréseken, gondolatokon. Áldott imacsendet, istenirányú felismeréseket, gyógyító belátásokat  az Olvasóknak!

  1. TÉTEL: KAPCSOLÓDJUNK BELE A VILÁGSZERTE KIBONTAKOZÓ IMA-, ÉS SEGÉLYAKCIÓBA
  2. TÉTEL: IMAKÖRKÉP – VILÁGMÉRETŰ IMAKOALÍCIÓ A TÖRÖK ÉS A SZÍR FÖLDRENGÉS KÁRVALLOTTJAIÉRT
  3. TÉTEL: RENDÜL A FÖLD, PLATÓ ROPPAN, NEM AZ ISTEN VÉTKES ABBAN – GONDOLATTÖREDÉKEK A TÖRÖKORSZÁGI ÉS SZÍRIAI FÖLDRENGÉS KATASZTRÓFA NYOMÁN
  4. TÉTEL: HOL VOLT ISTEN? HOL VOLT ALLAH? – KÉRDÉSEK A KÉT LEGPUSZTÍTÓBB FÖLDRENGÉS NYOMÁN

Mindvégig Mozart Rekviemje…

Bár hegy, halmok rengenének/Miket égi kéz emelt,/S indulása a nagy égnek/Végromlásra adna jelt:/Ezt látva is el ne hidd,/Hogy ez a perc elveszít./Sion, addig meg nem dőlhetsz,/Míg oltalmad Istentől lesz! (Református énekeskönyv 394,3)

(Dr. Békefy Lajos)