Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert 1908. január 8-án született az erdélyi Válaszúton, a Bánffy-kastélyban. Az élők sorából 1998. február 17-én távozott. A Wass család eredete az Árpád-korig vezethető vissza, és egyike Erdély legrégebbi nemesi családjának. A grófi címet 1744-ben Mária Terézia adományozta őseinek.
Wass Albert a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja, a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást se venne róla, miközben mások a legnagyobbak között emlegetik.
Politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki körülötte mind Erdélyben, mind Magyarországon. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet, 1050-től egészen a jelenkorig, a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül.
Édesapja gróf szentegyedi és cegei Wass Endre (1886-1975), huszárszázados, édesanyja báró losonci Bánffy Ilona (1883-1960) volt. Szülei korán elváltak, így gyermekkorában apai nagyszülei jelentették számára a biztos pontot: Wass Béla (1853–1936) és báró losonci Bánffy Rachel (1859–1936).
Kolozsvárott, a Farkas utcai Református Kollégiumban érettségizett 1926-ban. Debrecenben folytatta tanulmányait, a Gazdasági Akadémián szerzett gazdászdiplomát. Ezt követően Stuttgartban, a Hohenheim Egyetemen, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult tovább, ahol természettudományi, erdőmérnöki és vadgazdaságtani diplomákat szerzett. Édesapja betegsége miatt tért vissza Erdélybe 1932-ben, amikor a román hadsereg kötelező sorkatonai szolgálatát kellett letöltenie.
Első felesége unokatestvére, Wass Ilona lánya, báró Siemers Éva (1914–1991) lett. Hat gyermekük született: Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre, akik közül Csaba hároméves korában meghalt. Wass Huba jelentős pályát futott be az amerikai hadseregben. Dandártábornoki rangot ért el, és részt vett egyebek között az 1991-es „Sivatagi vihar” hadművelet harcászati terveinek kidolgozásában.
A nagyapa, Wass Béla 1936-ban bekövetkezett halála után Albert átvette annak egyházi tisztségét, s az erdélyi magyar református egyházkerület főgondnoka lett.
A második bécsi döntést követően Erdély északi része visszakerült az anyaországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett. Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Honvédség huszárzászlósi rangját kapta meg.
Amikor az ellenzék főszerkesztőjét 1943 márciusában behívták a hadseregbe, Wass Albert lett a megbízott helyettes. A lapot a Gestapo ellenőrizte, ezért a hegyekbe ment, s mivel körözték őt, apai barátja Veress Lajos tábornoktól egyenruhát kapott, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldte a 9. Magyar Királyi Lovassággal. Különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé a szovjet csapatok (majd később a románok is) egyre beljebb nyomultak az országba. 1944 decemberében mutatták volna be egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató Budapest ostroma miatt elmaradt. Az Ellenzék című napilap hasábjain jelent meg az 1944-ben született Patkányok honfoglalása – Tanulságos mese fiatal magyaroknak című műve.
A második világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján átlépte a nyugati határt, s az emigrációt választotta. Sopronban, Németországban, később Hamburgban élt, ahonnan négy fiával 1951 őszén az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Feleségét tüdőbaja miatt nem engedték beutazni, ő Endre fiával Németországban maradt. Később el is váltak. Wass Albert nyugdíjazásáig a Floridai egyetem nyelvi laboratóriumában segédszemélyzetként dolgozott.
A kolozsvári népbíróság 1946. március 13-án távollétében – apjával együtt – „háborús bűnökért és gyilkosságért” halálra ítélte, a rehabilitációra tett kísérletek nem jártak sikerrel, legutóbb a romániai Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék utasította el a perújrafelvételt 2008 tavaszán.
1952-ben újranősült, a skót származású Elisabeth McClaint (1906–1987) vette feleségül. Ekkor költözött a család az Ohio-állambeli farmról a floridai Astorba, az Ocala Nemzeti Park területére, ami végleges otthonuk lett.
Az emigrációban töltött éveiben, Wass Albert élete legvégéig rendszeresen közlő munkatársa volt az amerikai magyar sajtónak. A magyarság múltját, jelenét és lehetséges jövőjét, de a világ történéseinek magyar vonatkozásait is taglaló, színvonalas publicisztikai írásai éveken át sorozatban jelentek meg több amerikai magyar nyelvű lapban, de elsősorban a Kanadai Magyarság hasábjain Magyar szemmel cím alatt.
Szitnyai Zoltán író (1893-1978) írta róla: “Wass Albert a nemzeti szellemű emigráció tengeren túli magyarjainak mozgalmi és irodalmi életében vezéri szerepet tölt be”.
Megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, mely számos könyvet jelentetett meg. Nem tudott és nem akart szűkebb hazájától elszakadni, minden jelentősebb írásában Erdéllyel foglalkozott, ezt tartotta írói hivatásának.
1993. augusztus 20-án, Wass Albertnek, Antall József miniszterelnök előterjesztése alapján Göncz Árpád köztársasági elnök odaítélte a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, amit a következő évben a floridai magyar konzul és Csoóri Sándor adott át neki az otthonában.
1998. február 17-én önkezével vetett véget életének.
Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi egykori Kemény-kastély kertjében, Kemény János író (1903-1971) mellett nyugszanak a helikoni tölgyek alatt. A kastély visszaszolgáltatása után újra látogatható a Kemény család kastélya, ahol egy Wass Albert-kiállítás van készülőben. Nyaranta, a kastélyból kirándulásokat szerveznek, amikor Wass Albert Funtineli boszorkány című könyve alapján a főszereplő nyomába erednek, az Istenszékére.
Wass Albert regények, novellák, elbeszélések, mesék és versek sokaságát hagyta az utókornak. Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. A Kárpát-hazában számtalan szobor őrzi emlékét.
Népszerűsége az 1990-es évek után, az erdélyi mellett, a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben a Nagy Könyv című felmérésben a közönségszavazatok alapján az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult a Funtineli boszorkány című műve alapján, melyet a szavazók a tizenkét magyar regény közé választottak. Az ötven legnépszerűbb regény között pedig további két műve szerepelt: Az adjátok vissza a hegyeimet! valamint a Kard és kasza.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
