A helyi nyugdíjasklub tagjai a kultúrház presszójában tartották évzáró tagsági gyűlésüket és a nőnapi megemlékezést. Krizsán Sarolta köszöntötte a 76 tagból álló klub tagjait, ismertette a gyűlés programját, majd a szervezet elnöke, Szenczi Júlia értékelte az elmúlt évi tevékenységüket.
Elsőként megemlékeztek az elmúlt évben elhunyt 5 tagjukról, ezt követően a pénztári beszámolón kívül összegezték az elmúlt év programjait (kirándulások, ünnepélyeken való részvétel), s mint kiderült, nagyon tartalmas és színes programokat töltöttek el együtt, valamint szó esett az idei év terveiről is. Nyáron Szentendrén és Gödöllőn járt a csapat, emellett a község programjainak, mások mellett a falunap és a sportnap, valamint a karácsonyi vásár lebonyolításából is aktívan kivették a részüket.
A beszámolót követően Szabó Vilmos, a klub alelnöke köszöntötte a nemzetközi nőnap alkalmából a megjelent női tagokat. Köszöntőjében elmondta: „A közeledő tavasz, az első virágok megjelenése teszi még szebbé ezt a márciusi napot, amelyen az emberiség szebbik – és mondjuk ki bátran, jobbik – felét, a férfiak életének megszépítőit, a nőket köszöntjük. A nőnap egyre inkább érzelmi tartalommal bővül. Az ünnep kifejezi mindazt, amit a férfiak a nőkkel szemben éreznek: szeretetet, megbecsülést, gyengédséget, szerelmet. Bár napjainkra kissé megkopott a fénye, ennek ellenére az egész világon ünneplik a nemzetközi nőnapot március 8-án. Nem utolsósorban azt is, hogy az elkötelezett és bátor nőknek köszönhetően ma sokkal szabadabb életet élhetünk, mint 150 évvel ezelőtt.
Minden férfi életének alapját két nő határozza meg. Az első az édesanyja, a második az első szerelme.
Évszázadok óta éneklik meg a költők mindkét nőt, nálam szebben fejezve ki mindazt, amit érzek, és szeretnék kimondani. Pedig tudom, hogy ki kell mondani, mert a nők szívéhez ka szavakon át visz az út. Fogadjátok jó szívvel e néhány jó szót, egy tábla csokoládét, és higgyétek el, hálásak vagyunk Nektek, még ha olykor úgy tűnik is, hogy megfeledkezünk rólatok.
Ezt követte az ünnepi ebéd, majd a kultúrműsor, amelyben fellépett a klub mellett működő Jázmin Éneklőcsoport, amelynek tagjai zömmel a legendás Karátsony Imre karnagy és zenepedagógus volt tanítványai. A kezdeti cél önmaguk szórakoztatása volt, mostanára fellépéseket is vállalnak a különféle rendezvényeken.
Várják maguk közé azokat a jó hangú nőket, férfiakat, akik szívesen lennének a csoport tagjai, ekképp biztosítva annak folyamatos utánpótlását is. Bátorkeszin ugyanis régi hagyománya van a kóruséneklésnek. Karátsony Imre tanár úr az 50-es években a faluban megalapította, majd a versenyeken is sikerre vitte az alsó- és felső tagozatos tanulókból álló iskolai kórust, melynek tagjai állandó résztvevői voltak a háromévente megrendezett galántai Kodály Napoknak. Majd egy felnőtt kórust is alapított, s korai haláláig vezényelte.
A műsorfolyam további részében a bátorkeszi szeniorok örömtánca szerzett kellemes pillanatokat a jelenlévő közönségnek.
Lelovics Margit táncoktató beszédében elmondta: „ A szenior örömtánc olyan közösségi tánc, amelyet az idősödő szervezet sajátosságaihoz terveztek, egyszerűsített koreográfiával. Bárki bármikor kapcsolódhat a közösséghez, nincs szükség előzetes tánctudásra és partnerre sem, így a magány elkerülésére is kiváló gyógyír lehet.
A koreográfiákban nincsenek akrobatikus elemek, ugrások, gyors forgások, bonyolultabb lépéskombinációk.
A nemek arányától függetlenül mindig az éppen jelenlévők táncolnak együtt. Nem tánctanfolyam, hanem egy olyan táncklub, ahol egyedi koreográfiákat tanulnak és táncolnak a résztvevők. Az örömtánc klubok közössége az együttes élmény, a megértés, elfogadás, bizalom, a közös sors átélésével nyújt lelki támogatást, enyhíti a magányosság, a kiszolgáltatottság érzését.”
A remek hangulatú nőnapi évzáró taggyűlésen együtt énekelték a nyugdíjasok himnuszát a résztvevők.
(Miriák Ferenc /Felvidék.ma)
