A COMENIUS Pedagógiai Intézet szervezésében mutatták be tegnap délután Komáromban az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja és a Gondolat Kiadó közös gondozásában megjelenő KÖZOKTATÁSI KÖR(TÉR)KÉP – A tanulói létszámok változása a Kárpát-medence külhoni magyar közösségeiben a 2010-es években címmel megjelent kiadványt, amely négy külhoni – szlovákiai, romániai, ukrajnai és szerbiai – magyar közösség anyanyelvi oktatásának helyzetét mutatja be egyrészt számadatok és térképek, másrészt az adatokból kirajzolódó folyamatok értelmezése révén.
A Felvidéki Magyar Pedagógusházban rendezett könyvbemutatóra iskolafenntartókat, iskolavezetőket, szakpolitikusokat, tanügyi szakembereket, szakmai szervezetek és intézmények vezetőit hívták meg a kiadványba foglalt adatok és elemzések megismertetése, valamint az érintett területen való közös gondolkodás és eszmecsere elősegítése céljából – mutatott rá köszöntőjében házigazdaként Kiss Beáta, az SZMPSZ koordinátora, remélve, hogy a bemutatón elhangzottakra kapcsolódva a jelenlévők részvételével a felvidéki magyar iskolahálózat optimalizálásának problémáiról és lehetőségeiről, valamint a hazai magyar oktatás fejlesztésének kérdéseiről is sikerül előremutató eszmecserét folytatniuk.
A Kárpát-medencei közoktatásról készített kötetet Tátrai Patrik, az MTA Földrajztudományi Intézetének munkatársa a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársaival, Ferenc Viktóriával, Rákóczi Krisztiánnal és Marton Jánossal közösen szerkesztették a négy legnagyobb lélekszámú külhoni magyar közösség anyanyelvi oktatásának helyzetét a közoktatásban résztvevő diákok létszámadatain, illetve azok 2010-es években bekövetkezett változásán keresztül bemutatva.
Rákóczi Krisztián hangsúlyozta, a kiadvány műfajilag atlaszként értelmezhető, mivel a leghangsúlyosabb része az a 90 térkép, amely a magyar óvodás gyermekek és iskolai tanulók létszámára, beiskolázási arányaira vonatkozó információkat települési és regionális szinten ábrázolja.
A térképek egységes, a közoktatás minden szintjére kiterjedő, összehasonlítható adatokat tartalmaznak,
mondta, hozzátéve, a térképek értelmezését segítik, a folyamatokat magyarázzák a szöveges részek. Emellett a kötet mellékleteként elérhetők a részletes adatok is táblázatokba foglalva, mutatott rá. Kiemelte, a négy ország magyar anyanyelvű közoktatási adatainak (óvoda, általános iskola, középiskola) feldolgozása, adatrendezése során a legegyszerűbb dolguk épp a felvidéki adatokkal volt, azok mintájára rendezték a többi régióét is. Mint mondta, elektronikus formában is elérhető a kiadvány, amelyet a jövőben folyamatosan szeretnének frissíteni újabb adatokkal, hiszen a kötet a 2010 és 2020 közötti időszak adatait tartalmazza, nagyjából 1700 óvoda, több mint 2000 általános iskola és több száz középiskola adatait feldolgozva.
Szlovákiai magyar óvodák adatai
Tátrai Patrik a kötet Szlovákiára vonatkozó adatait mutatta be, illetve azok társadalmi, gazdasági, demográfiai folyamatokba illeszthető összefüggéseire mutatott rá a tanulói létszámokon keresztül. Az óvodák kapcsán kifejtette,
a 2010 és 2019 közötti évtizedben a szlovákiai magyar óvodások létszáma összességében 10 százalékkal növekedett.
Rámutatott azonban, hogy a szlovákiai magyar nyelvterület nyugati és középső részein jelentős létszámnövekedés figyelhető meg, míg a Csallóköz keleti felétől a Lévai járás délnyugati csücskéig, valamint a magyar nyelvterület keleti részén stagnálás, illetve fogyás tapasztalható. „Legkedvezőtlenebb a helyzet a Kassa-környéki járás falusias térségeiben, ahol a vizsgált időszakban négy óvoda is megszűnt, valamint a Bodrogközben, ahol szintén csökkent az óvodások száma” – emelte ki. Megjegyezte, az óvodások számának változása nincs összhangban a magyar közösség demográfiai folyamataival, és épp a zömével magyarok lakta településeken kevesebb a magyar óvodás. „Mindez arra enged következtetni, hogy az elmúlt évtizedben a szórványra jellemzőbb etnikailag vegyes családokból is többen magyar óvodába adhatták a gyereküket” – vonta le a következtetést. Az óvodások számának változása nem csak tömb-szórvány, hanem falu-város relevációban is különböző. A növekedés mértéke elsősorban a városokban volt látványos (22%), míg az óvodások kétharmadát adó falusi térségekben ez mindössze öt százalék volt.
Alapiskolák adatai
A szlovákiai magyar alapiskolai tanulók létszámáról szólva elmondta, a 2010-es évek elejének enyhe visszaesése után az évtized második felében stagnált ez a szám, így összességében egy évtized alatt a tanulók létszáma öt százalékkal csökkent. Rámutatott, az iskolák adatai jobban tükrözik a szlovákiai magyarság regionális demográfiai folyamatait, azaz a természetes szaporodás és a migráció területi különbségeit. Az óvodáknál megfigyelhető falu – város különbsége az iskolákra is igaz, de jóval kisebb mértékben. A különbség hátterében hasonló okok húzódnak meg, mint az óvodások esetén, azaz, a városban dolgozó szülők jellemzően magukkal viszik gyermeküket. Tátrai Patrik azonban hozzátette, az iskolák esetében már szerepet játszhat a „városi iskolák magasabb presztízse, oktatási kínálata a falusi intézményekhez képest”.
Aláhúzta azt is, hogy az iskolák esetében egyértelműen szerepet játszik, hogy a magyar anyanyelvű roma gyerekek növekvő aránya miatt egyes iskolákból más, városi vagy akár többségi nyelvű iskolába viszik a gyereküket a szülők.
Hangsúlyozta azonban, hogy önmagában a roma tanulók arányának növekedése nem indítja be szükségszerűen a szegregációs folyamatokat, ebben a lokális tényezőknek van kiemelt jelentősége.
Néhány érdekesség
Egyes járásokat külön kiemelve elmondta, a Szenci járásban dinamikus növekedés figyelhető meg, ami elsősorban „a Pozsony közelsége okozta migrációs folyamatokkal hozható összefüggésbe”. A többi régióban inkább a magyarok természetes szaporodása határozza meg a folyamatokat – így rendkívül kedvezőtlen a helyzet az Érsekújvár és Losonc közötti térségben, ahol lényegében minden településen csökken vagy stagnál a tanulók száma, mutatott rá.
Losonctól keletre haladva, főként Gömörben ismét gyarapodás figyelhető meg, ami valószínűleg a magyar anyanyelvű roma tanulók növekvő számával van összefüggésben, jegyezte meg. A Rimaszombati járást külön kiemelte: az adatok azt mutatják itt, hogy az aprófalvas településszerkezet miatt megnőtt egyes falusi iskolák szerepe, ahova tucatnyi szomszéd faluból érkeznek tanulók.
„Ennek köszönhetően például Bátka, Rimaszécs, Feled iskoláiban a magyar tanulók száma jelenleg meghaladja olyan városok adatait, mint Érsekújvár, Galánta, Léva, Zselíz, Losonc, Rozsnyó, Királyhelmec és Nagykapos”
– foglalta össze, hozzátéve, ennek ellenére a falusi kisiskolák helyzete egyre kilátástalanabb, mivel a szülők versenyképtelennek tartják ezeket, így gyerekeiket inkább városi iskolába íratják. Az adatok szerint a Kassa-környéki járásban nőtt ugyan a tanulók száma, ugyanakkor minden harmadik kisiskola megszűnt. A geográfus elmondta, a Bodrogközben csökkenés figyelhető meg, főleg a magyar határhoz közelebbi területeken. Itt egy érdekességre is felhívta a figyelmet: ellentétben a többi dél-szlovákiai régióval, a Bodrogközben és az Ung-vidéken a városi iskolákba járó tanulók száma csökkent, vagy jobban csökkent, mint a falusi iskolákban tanulóké. Különösen feltűnő Nagykapos esete, ahol több mint harmadával csökkent a magyar diákok száma tíz év alatt, míg a környező falvak mindegyikében nőtt.
A magyar tannyelvű alapiskolába járó tanulók megoszlása kapcsán néhány érdekességet is megemlített. A népszámlálási adatokhoz képest a Rimaszombati járásban a magyar nemzetiségűekhez képest magasabb a magyar tannyelvű iskolások részesedése, míg a Dunaszerdahelyi járásban kevesebb. Az Érsekújvári és a Galántai járásban is alul reprezentált a magyar tannyelvű alapiskolába járó gyerekek száma a népszámlálási adatokhoz képest, mutatott rá.
Megemlítette, Dolník Erzsébet és Pék László tanulmányaira hivatkozva, hogy a magyar tannyelven tanuló iskolások aránya az elmúlt 30 évben növekedett. Míg az 1993/94-es tanévben magyar nemzetiségűek 79 százaléka tanult magyarul, addig a 2013/14-es tanévben már 87 százalékuk. Véleménye szerint ez a magyar szórványok részesedésének csökkenéséből és a növekvő számú magyar anyanyelvű romák magyar nyelvű iskoláztatására vezethető vissza.
Középiskolák adatai
Középiskolákról szólva úgy fogalmazott, az oktatási szinteken felfelé haladva egyre nagyobb a tanulói létszámcsökkenés, a lemorzsolódás, amely az összes régióra jellemző.
A szlovákiai magyar középiskolák tanulói létszáma több mint negyedével csökkent az elmúlt tíz évben, 12 500 diákról 9 ezer diákra.
A pontos területi kép és a változások megértését azonban nehezíti egyes iskolák létrejötte, megszűnése. Továbbá az is fontos szerepet játszik, hogy a magyar anyanyelvű romák csak töredéke lép tovább a középiskolai szintre. A Komáromi járást leszámítva rendkívül jelentős a visszaesés a szlovákiai magyar nyelvterület nyugati felében, különösen a nyelvhatárperemi járásokban. Ez több tényezőre is visszavezethető: egyrészt a továbbtanulás tényleges hiányára, a lemorzsolódásra, a tanulmányok külföldön (többnyire Magyarországon) történő végzésére, az adatok kismértékű inkoherenciájára, hiszen a népszámlálás időpontja nem esik egybe a tanévkezdettel, továbbá szerepet játszhat az is, hogy a szakiskolai képzés, az általánosan jellemző négyéves középiskolai képzésektől eltérően csak hároméves.
Felvidék összehasonlítás a többi régióval
A Kárpát-medencei összkép ugyan nem túl biztató, mondta, de a szlovákiai magyar alapiskolások száma az utóbbi tíz évben csak 4 százalékkal csökkent – így Felvidéken a legkedvezőbbek ezek az adatok, összehasonlítva a többi külhoni régióval, mondta. Hangsúlyozta, a Kárpát-medencei magyar közoktatásban résztvevők számát leginkább demográfiai folyamatok határozzák meg. A természetes szaporodás mellett a migráció és az asszimiláció is befolyásolja, Felvidék épp ez utóbbi folyamatban áll rosszabbul a többi, vizsgált országhoz képest, mutatott rá. Kiemelte, a magyar anyanyelvű cigányság megkerülhetetlen kérdés az összes régióban. A kiadvány lezárása óta eltelt időben a magyar óvodába beíratott gyermekek száma továbbra is növekedett, a 2010-es kiindulási számhoz képest mintegy 20 százalékkal, ami kifejezetten jó, jegyezte meg. Megemlítette még, hogy az alapiskolások száma stagnál, illetve a meglévő csökkenés is kisebb ütemű.
A könyvbemutatót követően Kiss Beáta arra kérte a megjelenteket, előremutató „együttgondolkodásban” fogalmazzanak meg konkrét elemeket, stratégiákat a továbblépés reményében. Szarka László történész a Selye János Egyetem oktatója megjegyezte, vannak folytonos értelmezési keretek, amelyekbe ezek a szakszerűen összegyűjtött adatok elemző munkával lehetőséget tudnának nyújtani a rosszabbodó tendenciák megállítására, illetve megelőzésére. Az eseményen jelen volt Forró Krisztián, a Szövetség párt elnöke is, aki aláhúzta, stratégia megalkotására van szükség, az oktatás és az önkormányzatok és az egyházi közösségek szintjén is. A kibontakozó véleménycserékről és a találkozó eredményességéről egy következő cikkünkben részletesebben is beszámolunk.
Szalai Erika/Felvidék.ma
