Az elmúlt hét eseményei nemzeti ünnepünk, március 15-ei megemlékezések jegyében zajlottak. A Rozsnyói járásban harminckét magyarok lakta község van és majd minden településen tartottak megemlékezéseket, ünnepi alkalmakat, tisztelettel adózva a hősöknek. Ezen alkalmakról a teljesség igénye nélkül olvashatnak.
Rozsnyón a CSEMADOK Területi Választmánya és Rozsnyói Alapszervezete vezetőségének szervezésében hagyományosan koszorúzással egybekötött megemlékezésre került sor Petőfi Sándor emléktáblájánál és Kossuth Lajos szobránál.
„Ezen a napon minden évben előkerül a kokárda, az óvodában a rajzlap, és a piros-fehér-zöld ceruza, az alapiskolában a Nemzeti dal, Petőfi, a középiskolákban pedig az emlékek, a kérdések, a történelemkönyvek és lexikonok. Szerte a világon, ahol magyar él, a mai napon 1848 hőseire emlékeznek, igy tesszük ezt mi is itt városunkban, Rozsnyón, immáron sokadik éve”– Tóth Lucia a Csemadok Területi Választmányának elnöke ezekkel a szavakkal nyitotta meg az ünnepséget. A megemlékezésen Kristóf Áron és Hugyár Olívia a Pavol Jozef Safárik Gimnázium diákjai mondták el az alkalomhoz választott verseiket, valamint Martinovics János, a Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskola tanára szavalatát. Az ünnepségen az Andrássy Dénes Férfikórust hallhatták a megemlékezni vágyók. Ünnepi beszédet Köteles László, a Csemadok Országos Tanácsának általános alelnöke tartott
„Társadalmi és egészségügyi bizonytalanságok pergőtüzében az idén nem könnyű a méltóságteljes emlékezés. Nehéz ezekben a napokban ünnepelni és tisztelegni, a hősökre való emlékezés sohasem a múltnak, hanem mindig a jelennek és még inkább a jövőnek szól. Hiszen több mint egy évszázadot megélt, főleg a rozsnyóiak szívós akaratával túlélt Kossuth – szobornál, mi is mindig a jelenért és a jövőért, a közös jövőnkért gyűltünk és gyűlünk össze minden éven emlékezni, tisztelegni… Tudatosítanunk kell, hogy saját sorsunknak elsősorban mi vagyunk az alakítói.”
Csoltón is megemlékeztek a forradalomról és Petőfiről „Petőfi hetven-nyolcvan évig legenda volt. Egy nép mitológiájának csodálatos hőse; kissé félisten, kissé kötelező iskolai olvasmány. Három magyar nemzedék ifjúsága lelkesedett a példán: a költőn, aki a szabadság mezején esik el, karddal kezében, beváltva mindazt, amit verseiben igért. Külön helye volt a nemzedékek eszméletében, mint általában a világirodalomban. Feltűntek a magyar égen új csillagok; de mind körülötte keringtek. Petőfiben, a jelenségben, van valami emberfölötti. Ennek az embernek, aki huszonhat éves korában író volt, költő volt, politikai és irodalmi mozgalmak vezére, családapa, táblabíró, őrnagy, nemzeti hős, s mindennek tetejében különösen művelt, idegen nyelveken is olvasó és beszélő autodidakta, s végül és nem utolsósorban zseni volt. Petőfit nem eszmék, nem divatok nevelték naggyá. Ő maga volt az eszme.” Hangoztak el Márai Sándor szavai A márciusi ifjú című írásából.
Ünnepi beszédet Hud’ár Zoltán a község alpolgármestere tartott és ünnepi műsort a csoltói óvoda és iskola gyermekei adtak.
Tornagörgőn Danko Norbert polgármester szavaival kezdődött a megemlékezés „Ma a magyar nemzetet ünnepeljük, melynek részesei vagyunk mi is mind, akik ezt a csodás nyelvet tartjuk anyanyelvünknek legyünk bár határon innen, vagy határon túl. Ha egy akarat mellé a nemzet egysége társul, akkor nincs leküzdhetetlen feladat. Akkora erő van az 1848-49-es történésekben, hogy azt mindössze a többszörös túlerő tudta legyőzni, és a magyar már csak ilyen, lehet, hogy sokszor elbukik, de mindig feláll és a végén mégiscsak eléri, amit akar és győztesként tud visszatekinteni a szabadságharcra! Akár ma is aktuális lehetne az egykori jelszó, amit anno Petőfi Sándor önmaga szavalt el a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva a hatalmas tömegnek: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” Március 15 jelkép, azt üzeni nekünk, hogy minden helyzetben fogjunk össze, tartsunk ki, fogalmazzuk meg a magunk aktuális 12 pontját, s higgyünk a változás lehetőségében! A forradalmi ifjak elszántsága, hite, lendülete legyen velünk mindennapi „csatáink” során, adjon erőt nekünk, ösztönözzön bennünket. Ez március 15-ike igazi üzenete” – mondta a polgármester.
A Tornagörgői Csemadok Alapszervezet rendezésében megvalósult rendezvényen beszédet mondott Beke Beáta a Szövetség párt országos elnökségi tagja, valamint műsort adtak a helyi iskola diákjai, majd Németh Vivien szavalatával zárult a rendezvény.
„Kossuth Lajos azt üzente…” címmel a Borostyán Néptáncműhely is megemlékezést szervezett március 18-án a rozsnyói történelmi városháza nagytermében. Az első alkalommal megrendezett ünnepségen színvonalas műsort láthatott a közönség. A bevezetőben Icso Valéria, a néptáncműhely vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kelecsényi Attila Rozsnyó város képviselője biztosította a néptáncosokat arról, hogy „ahogyan a múltban, a jövőben is számíthatnak a város támogatására”. Az ünnepi beszédet Szászi Zoltán író, költő, publicista tartotta, aki beszédében néhány szót szólt a szabadságról. „Ismerjük-e pontosan, mit jelent a szó, szabadság? Amelyért 1848/49-ben a néhai elődök életüket, vagyonukat sem kímélve éltek és haltak. Forradalom született, majd abból szabadságharc. Éppen 175 éve. … Mi is az a szabadság? Nem is tudjuk hirtelen megfogalmazni… A szabadságról tudjuk, hogy nagy érték, de tényszerűn megfogalmazni azt, hogy ez nem más, mint az általunk kívánt tett megvalósításának lehetősége, ezt már kevesen tudjuk. El kell gondolkodni ennek a kijelentésnek a tartalmán. Mi hát a szabadság? Tenni így, ahogy kívánjuk? De hát meddig terjed a szabadság? Hiszen, ha bárki bármit tesz, abból káosz, rendetlenség születik. Pontosítsunk! Az egyén szabadsága addig terjed, míg másik egyén szabadságának korlátaiba nem ütközik. Tehát nem érvényesíthetem a magam szabadságjogait más ember szabadságának korlátozásával! Súlyos dolgok ezek, nem könnyű általuk vezérelve élni, létezni… Ez a közösség itt Rozsnyón, most, 2023 március idusa után pár nappal, ezen az ünnepen, úgy érzem, tudni akarja, mi a szabadság. Ez itt a reménység közössége szeretne lenni. Szeretne szabadon gondolkodni és cselekedni, tenni önmaga és az általa teremtett értékek megőrzéséért, fennmaradásáért, ezeknek az értékeknek a gyarapodásáért. Szeretné, ha lenne jövő.” A programban felléptek a Bárányka Református Óvoda gyermekei, valamint verses-zenés műsorral a Szádalmási Alapiskola tanulói. A megzenésített verseket előadó rimaszombati Mákvirágok gitáregyüttes Páko Mária vezetésével is nagy sikert aratott. A műsor második részében a Borostyán Néptáncműhely zenei- és néptánccsoportjai léptek színpadra. A Sajó Banda, a kezdő és haladó ifjú népzenészek, a Kis Sajó Gyermekzenekar, valamint a Tücskök és Cinegék utánpótlás hegedűsök, a Borostyán Néptáncegyüttes, a Borostyán Ifjúsági Néptáncegyüttes és a Borostyán Szenior Néptáncegyüttes egyaránt. Az este gyermek-, ifjúsági és felnőtt táncházzal zárult.
Kuntapolcán a magyar sors és jövőkép a Felvidéken szabadságharcok és keresztrefeszítések után címmel zajlott beszélgetés Mihályi Molnár Lászlóval. Az 1848-as forradalom után 1867-ben is jött a kiegyezés, tehát rájöttek arra, hogy nem lehet erőszakkal a magyar nép ellen menni, és tudjuk, hogy 1867 majdnem minden 1848-as törvényt megadott. Tehát ezek azok a dolgok, amelyek arra intenek minket, hogy igenis helyt kell állnunk, nem szabad meghátrálnunk, mert a jövőképünk is ebből nő ki“ – mondta a tanár úr.
Tovább ismertetve a történelmi tényeket az 1914-es időszakot és az 1920-as eseményeket. Az előadását a magyarság ezeréves keresztény történelmére való felhívással zárta, amely után mintegy három órás kötetlen beszélgetés alakult ki. A résztvevők kibővíthették történelmi ismereteiket és így tisztábban láthatják a 19. századi összefüggéseket.
Lekenyében is emlékeztek. A rendezvény ünnepi istentisztelettel kezdődött a református templomban, ahol igét hirdetett Nt. Nagypál Malvina. A koszorúzási ünnepség a kopjafánál folytatódott Beláni Linda szavalatával. Simon Bódis Enikő a Csemadok Kuntapolcai Alapszervezetének elnöke tartott ünnepi beszédet „175 éve tört ki a magyar forradalom és szabadságharc, amely nemzetünk osztrák uralom alóli felszabadulására törekedett. Ez történelmünk meghatározó eseménye. Azért vagyunk itt, hogy szívünkben újra emléket állítsunk közösen ennek az eseménynek, a hősöknek. Ezt tesszük minden évben ilyentájt. Ilyenkor bensőnket átjárja valami megfogalmazhatatlan. Remény, hit, bizalom, büszkeség egyvelege.”
Várhosszúréten március 19-én a templomkertben, az Aradi Vértanúk tiszteletére állított emlékoszlopnál az önkormányzat és a Csemadok Alapszervezete közös szervezésében került megrendezésre az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére megtartott emlékünnepség.
Buczkó István Magyarország Kassai Főkonzulátus konzulja tartott ünnepi beszédet – „Idén az 1848. március 15-ei forradalom 175. évfordulóját ünnepeljük, azét a napét, ami a magyarság egyik legnagyobb ünnepe, a magyar szabadság szimbóluma. Ekkor tört ki Pesten a forradalom, amely elindította a polgári átalakulást, majd pedig a modern parlamentáris Magyarország megszületéséhez vezetett. A márciusi ifjak a Tizenkét pontban bevezetésként három dolgot neveztek meg célként: legyen béke, szabadság, egyetértés. Ezek a vágyak és eszmények pedig ma is legitimek és aktuálisak… A márciusi forradalom békés volt és annak résztvevői egyetértésben törekedtek a szabadság kivívására” – mondta a konzul, valamint által felolvasásra került Orbán Viktor miniszterelnök úr külhoni magyarokhoz intézett üzenete is. A megemlékezésen közreműködtek a Csíkszentkirályi Fúvószenekar, a Csemadok Alapszervezet férfi és női énekkara, a helyi iskola diákjai, Nagy Lilla és Badin Álmos Bence, a Labyrint zenekar, Lázár Lea és Lázár István, valamint Badin Ádám. Mint minden évben, idén is halálának 66-dik évfordulója alkalmából megemlékeztek és megkoszorúzták Gróf EsterházyJános felvidéki mártírpolitikus emlékművét is.
A Rozsnyói Református Templomban is megemlékeztek a márciusi eseményekről. Igét hirdetett Nt. Mudi Róbert. „Hol van a mi szabadságunk? Istennél drága magyar lélek, ha őt elfogadod és Jézust a szívedbe zárod, hogy ha Szent Lélekkel töltődsz, akkor szabad vagy… A hit az a fénysugár, az az Istentől jövő erő, amivel túl fogunk látni, ami földhöz ragadt életünkön, amellyel elkezdünk gondolkodni szellemi síkban is, amikor majd fontos lesz a testvér, amikor majd áldozatot tud hozni egyik magyar a másikért, amikor fontos lesz a jó, a nemzet, a haza és csak utána jövök én”- hangzott a szószékről. Az ünnepi istentisztelet keretén belül felléptek a Rozsnyói Református Alapiskola növendékei, valamint ünnepi előadást tartott Mihályi Molnár László tanár, író.
(Máté Gyöngyi)
