Március 10-én, pénteken nyílt meg a MaJel Rovás épületében, a kassai Erzsébet utcán Dávid Zsuzsanna kiállítása. Akvarelljeit Esterházy János életútja ihlette. Két testvériskola igazgatója, Csábi István Madách-díjas előadóművész, a Balassagyarmati Művészeti Iskola igazgatója és Híves István klarinétművész, az Ipolybalogi Művészeti Iskola igazgatója működött közre.
Rögtön az elején felhangzott a Krasznahorka büszke vára, majd A csitári hegyek alatt c. népdal. Palenčárné Csáji Ildikó, a Kassai Polgári Klub elnöke üdvözölte a vendéget, majd átadta a szót Kovács Ágnesnek, a Majel Rovás igazgatójának, aki felolvasta Molnár Imre történész gondolatait, aki nem tudott eljönni.
Esterházy Kassához és környékéhez sok szállal kötődött – szögezte le Molnár.
Itt indult politikai szárnypróbálgatása és itt vált nagy formátumú és meghatározó közéleti személyiséggé. Majd kassai kötődéseit sorolta föl. Ebben a választási körzetben választották meg a prágai parlament képviselőjévé. Kassán hirdette meg a kárpátaljai nagy árvíz károsultjai javára folyó országos adománygyűjtést. A kassai kerületi bíróságon 1935-ben két hétre ítélték el a dómban elhangzott Rákóczival kapcsolatos beszéde miatt. Szónoklata közben többször itt tiltották be politikai nagygyűléseit. Gyakorta könnyező szemmel mondott beszédet és osztotta szét ajándékait a kassai szegény magyar gyermekek karácsonyi ünnepélyén. Itt vonult fel párthíveivel a magyar munkásság jogainak védelmében május elsején. Itt mondott köszönetet több alkalommal is a kassai magyarság példaadó kitartásáért és hűségéért nemzeti hovatartozásának megőrzése miatt.
Az 1937-es választások után ezeket üzente a felvidéki magyarságnak: „A kassai választást igen jelentős eseménynek tartom. Ez a választás a mi szempontunkból nagy diadallal végződött, mert megcáfolta azt, mintha Kassán a magyar másod- vagy harmadrangú tényezővé devalválódott volna. Ha a magyarság létszáma csökkenőben is volna [ez a választás] kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy a magyarság ebben a körülharcolt városban egységes és összetartását nem bonthatják meg a kormánypártok. Kassát most példaként állíthatjuk, mint «Urbs Fidelissimát» a többi felvidéki magyar város elé!”
Vajon ma mit üzenne az egykori „leghűségesebb felvidéki város” polgárainak? Kitart-e még a hűség a kassai polgárok lelkében?
„Tudnak-e, akarnak-e hűségesek maradni városukhoz, szülőföldjükhöz, nemzetükhöz, de legfőképp az Esterházy János által örökségbe hagyott sziklaszilárd elvekhez és értékekhez? Ezekre a kérdésre minden ma élő kassai magyarnak választ kellene adnia valahol a lelke mélyén.”
Majd idézte híres beszédét Horthy bevonulásakor, melyet a Kis Újság teljes terjedelmében hozott le. Köszönetet mondott azért, hogy mindez véráldozat nélkül történt. „Mi, ottmaradt magyarok, ígérjük főméltóságodnak, hogy kezet adunk az ott élő szlovák testvéreinknek és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért. Az ideát lévő magyaroktól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itten, mint ahogy mi követeljük, hogy ott [Szlovákiában] élhessünk.”
„Azt gondolom – szögezi le Molnár –, hogy e beszédben nincs semmi kivetnivaló. Sem Esterházynak, sem nekünk, az ő népének nincs szégyellnivalónk a szónoklat egyetlen mondata miatt sem. A mindenkori magyar nemzethez való tartozásunk ténykérdés és nem szégyenkezésre okot adó múlt idő. A szlovák nemzettel való sorsközösség és szolidaritás ilyen őszinte megvallása pedig máig felemelő érzéssel tölthet el minden magyar embert.”
Jelentős pénzadománnyal támogatta a kassai bombázás áldozatait. Számos kassai zsidót mentett meg az elhurcolástól és a haláltól. A kassai kormányprogram magyarüldözésének ördögi terve miatt kereste fel Gustáv Husákot. És végül itt Kassán, a fogházban töltött egy napot, miután 1949-ben a szovjetek átadták őt a csehszlovákoknak, hogy végrehajthassák a halálos ítéletet. Nehéz elképzelni, hogy lelkében milyen érzések hullámoztak az 1949. április 20-ról 21-re virradó éjszaka alatt szeretett városában.
Rabszállító autóval vitték Pozsonyba azokon a dél-szlovákiai falvakon keresztül, ahol nemrég még lelkes ünneplő sokaság várta és fogadta.
„Kassa tehát elválaszthatatlanul összenőtt Esterházy János személyével. Ezért is méltó és igazságos, hogy a Csáky-Dessewffy-palota udvarán a hálás kassaiak kezdeményezésének köszönhetően mellszobor őrzi emlékét. De ezzel együtt is oly keveset tudunk egykori itteni tartózkodásának körülményeiről.” A város kiváló helytörténészei egyszer majd ezeket az adatokat is összegyűjtik. Nem tudjuk, hol volt képviselői irodája. Lakása a Schalkház szálló valamelyik szobájában lehetett. Rendszerint e szálló nagytermében tartották pártja nagygyűléseit és alkalomadtán az ezt követő banketteket is. Erre mindig ünnepi alkalom adott okot, mint amilyen alkalmat jelent most Dávid Zsuzsanna festőművész kiállításának megnyitása a Rovás Központban.
„Kívánok hát egy újabb boldog ünnepi estét és ennek múltával boldogabb jövendőt mindnyájuknak, a kedves kassai magyaroknak, az Urbs Fidelissima mai polgárainak” – fejezte be üzenetét Molnár.
Dávid Zsuzsanna a későbbiekben háláját fejezte ki, hogy itt lehet Kassán, mely város a Kárpát-medencében fogalomnak számít. Vallott Esterházyval kapcsolatos gondolatairól, melyek a képek ösztönzői lettek.
A gróf csak a szülőföldjén kívánt élni, az itteni emberek jelentették számára a családot, mellyel a rossz napokat is át akarta élni. De nem tudta túlélni. Javait, szabadságát, egészségét elvesztette, börtön lett a sorsa. Hamvait nem voltak hajlandók kiadni a családnak, emlékét el akarták törölni. Mégis élt a magyarok, zsidók, lengyelek és csehek szívében. A Rerum Novarum pápai enciklika lett számára a programadó útmutatás, melyet Fischer-Colbrie Ágoston, a későbbi kassai megyéspüspök fordított magyarra. Esterházy politikai döntéseinek hátterében mindig a keresztény ember és politikus állt. A közjóért tevékenykedett. 1938-ban éppen Kassán vállalta teljes tudatossággal az elszakított magyarok képviseletét, holott a budapesti parlamenti bársonyszék kényelmesebb lehetett volna. „Szabadon, szeretetből”. Később is ez vezérelte. A nácizmus és bolsevizmus egyaránt ellenséget látott benne. Nem ok nélkül – tehetjük hozzá.
Dávid Balassagyarmaton él. Paulisz Boldizsár, majd Molnár Imre révén ismerkedett meg a gróf eszmeiségével. „Esterházy János szabadon, szeretetből adta oda az életét…” Helyette az általa vállalt cselekedetek beszélnek. Engesztelés, hűség, ima, hit, kenyér és szeretet. A börtön rácsai mögött is szabadon és szeretetből adta oda életét engesztelő áldozatként, ami a gyógyulás útja.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szakdolgozatát a gróf életét erkölcsteológiai szempontból közelítette meg. Ezt a munkáját a helyszínen meg lehetett vásárolni. Ez nagy lelki utazást jelentett számára, így öröksége egyre fontosabb részévé vált életének, ami mához szóló üzenetének szolgálatát jelenti. „Az itt látható kiállítás tulajdonképpen ennek az átimádkozott, néhol küzdelmes megismerésnek a lenyomata.”
A szerző szerint János gróf az itt élő népek apostola és tanúságtevője.
Boldognak tartja magát, ha képei hozzásegítenek jobban megismerni a vértanút, az emberkatedrálist, aki a többi hasonló szellemiségű emberrel őre és útmutatója a keresztény európai kultúrának. Erre döbbent rá Márai Sándor a kassai dómban, mert ez is az európai kultúra egyik kimagasló őrhelye. Pál apostol a korinthusaikhoz intézett második leveléből idézett a végén. „Krisztus nevében kérünk. Engesztelődjetek ki az Istennel!”
Majd megtekintettük az Apám, Esterházy János című filmet, mely 2020-ban készült.
A képekről pedig nem kívánok szólni, azokat meg kell tekinteni. Erre március 14-ig van mód hétköznaponkén 10 és 18 óra között. A rendezvényt Kanyár Gyöngyi konzul is megtisztelte jelenlétével.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
