Friss hír, hogy Szlovákia ideiglenesen leállította az ukrajnai gabonabehozatalt és egyes további termékek importját. Jellemzően tipikus szlovák kivárásos taktika, hogy erre csak azt követően került sor, hogy a hétvégén ugyanilyen döntést hozott Lengyelország és Magyarország.
Minderre az ukrán gabona unióban betiltott növényvédő szerekkel történt szennyezettségének kimutatása és amiatt került sor, hogy az olcsóbb ukrán gabonával nem tudnak versenyezni a hazai termelők, ezért a behozatal egzisztenciális problémákat okozhat számukra. A földművelési tárca ennek kapcsán leszögezte, hogy a szolidaritás keretei között már minden törvényi lehetőséget kimerített az ukrajnai behozatal szabályozása terén. Rámutatott, hogy az ukrán gabonaféléket az EU területén kívülre kellett volna továbbszállítani, ám azok zöme európai raktárakban maradt, ez pedig destabilizálja a tagállamok piacait.
Ugyancsak sajátos az az uniós reagálás, hogy az Európai Bizottság viszont elfogadhatatlannak nevezte a tagállamok egyoldalú kereskedelempolitikai lépéseit, melyre nyilván azért került sor, mivel uniós szinten nem tartották fontosnak sem a károsult gazdák, sem pedig a vegyszerrel etetni szándékozott fogyasztók problémájával foglalkozni.
A helyzet ismeretében még azon sem lepődtünk volna meg, ha mondjuk Guy Verhofstadt habzó ingerültséggel kinyilatkoztatja, ennyi áldozatot igazán vállalnunk kell a szenvedő ukrán népért, melynek sajnos ebből minden bizonnyal semmilyen előnye nem származik. Csakhogy az EB tétlensége mögött nemcsak Zelenszkij ajnározása áll, hanem a Nagy Testvér, az Amerikai Egyesült Államok érdekei is.
Ukrajna teljes területének fele nagyon jó minőségű, termékeny szántóföld. Az ukrán kormány 2001-ben moratóriumot fogadott el a földek adásvételére vonatkozóan, többször meghosszabbítva azt. Változás csak 2021 júliusában következett be, amikor a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyomására, cserébe egy újabb hitelcsomagért, feloldották a moratóriumot, így lehetőség nyílt a földek adásvételére. A Zelenszkij-kormány lehetővé tette a termőföldek eladását külföldi gazdasági szereplőknek is, melyek közül három, amerikai tőkéjű nemzetközi konzorcium vált a legnagyobb felvásárlóvá Ukrajnában. Az Australian National Review értesülései szerint ez a három multi összesen 17 millió hektárnyi termőföldet vásárolt fel, a művelhető területek csaknem egyharmadát.
Az ukrán termőföldek szerepe globális élelmezési szempontból is jelentős, Ukrajna ugyanis az egyik legfontosabb agrárexportőr: a globális kukoricamennyiség tizenhat, a búza tizenkét százaléka innen származik. Ukrajnában ráadásul a nemzetközi hátterű nagyvállalatok előállítási költsége jóval alacsonyabb, mint az európai gazdáké, így a vámmentesen az EU-ba érkező termény gyakorlatilag behozhatatlan versenyelőnyt jelent számukra.
Mi több, a rendkívül szigorú uniós növényvédelmi előírásoknál jóval megengedőbb az ukrán szabályozás, az Európai Unióban 22 olyan hatóanyag használata tiltott, amely Ukrajnában engedélyezett.
Nos, tekintetbe véve, hogy az unió rég nem a saját tagországai érdekeit képviseli, hanem az amerikai érdekeket (melyekről még annyit érdemes megjegyezni, hogy mivel korábban Joe Biden amerikai elnök fia, Hunter is érintett volt az elhíresült burismás kínai–ukrán gabonabizniszben, így egyáltalán nem zárható ki, hogy az elnöki család ezúttal is érdekelt az ukrán gabonaexportban), nem meglepő az ukrán gabonabehozatal betiltása miatti uniós felhördülés…
(NZS/Felvidék.ma)
