Nagy tömeg gyűlt össze az emlékező ünnepségen a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, ahol megszentelték és felavatták Munkácsy Mihály megújult síremlékét, halálának 123. évfordulója alkalmából. A mecénás, Pákh Imre mellett megjelent azon városok küldöttsége, amelyek a festőóriás életéhez, illetve életművéhez kötődnek, köztük Békéscsaba, Debrecen és a háború sújtotta Munkács is. Isten áldását Spányi Antal megyéspüspök kérte a szoborra.
Az esemény a nemzeti imádság közös éneklésével vette kezdetét, amelyet Popovics Emese munkácsi népdalénekes és Nádasdy Fanni vezettek. Majd részlet hangzott el Munkácsy Mihály Emlékeim című önéletírásából. Reviczky Gyula Munkácsy képe ihlette költeményét, a Jézus Pilátus előtt címűt Trill Zsolt Jászai Mari-díjas színművész adta elő.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója igazi népmesei történetnek nevezte Munkácsy sorsát, aki asztalosinasból vált Párizsban is ünnepelt művésszé. 1869-ben készült Siralomház című képével indult el a siker útján, amellyel a Párizsi Szalon nagy aranyérmét is elnyerte, és haláláig meg sem állt ezen az úton. Majd idézte a szállóigét, amely szerint a Nemzeti Sírkertben azok a személyek megkerülhetetlenek, akiknek sírja megkerülhető, mint Jókai Móré, Kossuth Lajosé, Deák Ferencé, Arany Jánosé, a Petőfi családé és Munkácsyé. Ezért is újította meg az intézet a 33-as parcella egykor félig elvadult területét, és kitért arra is, hogy a NÖRI a Miniszterelnökség támogatásával folyamatosan újítja fel a Nemzeti Sírkert államilag védett, leromlott állapotú sírjait.
Pákh Imre, a felújítás mecénása elmondta: 123 évvel ezelőtt, május 9-én temették el Munkácsy Mihályt és 112 évvel ezelőtt, június 18-án avatták fel az emlékművet. Avatóbeszédében gróf Andrássy Gyula, a Képzőművészeti Társulat elnöke, a festőművészt Arany Jánoshoz és Deák Ferenchez hasonlította. Nem véletlen, hogy Telcs Ede szobrászművész alkotása a magyar géniuszt ábrázolja, kezében az örök dicsőség szimbólumával, a babérkoszorúval.
Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára párhuzamot vont Munkácsy és Pákh Imre sorsa között, mindketten egyszerű emberek gyermekei, akik nagyra vitték. Mindketten Munkácson születtek, a festőművész Lieb Mihály néven. Szülei halála után innen került anyai nagybátyjához Békéscsabára, majd asztalossegédként szegődött Szamossy Elek vándorfestő mellé.
Az 1880-as években festette legmonumentálisabb alkotása, a Krisztus-trilógia első két részét, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című képeket, míg az Ecce homo csak 1895-ben készült el. Az alkotó két óriásfestményével együtt Amerikába is áthajózott, ahol Kossuthéhoz fogható fogadtatásban részesült – mondta az államtitkár. Majd így fogalmazott: „Munkácsy stílusát a művészettörténet-írás romantikus realizmusnak nevezi, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Életműve a magyar művészet egyik csúcsteljesítménye.”
Spányi Antal, a székesfehérvári egyházmegye megyés püspöke idézett Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök 1911-es síremlékavatási beszédéből: „A Krisztus-megmutatás rendi képviselői és munkásai között vannak prófétai lelkek, akik nem testből és vérből, nem rendből és törvényből, hanem az Isten kegyelméből valók, és akiknek inspirációja, intuíciója páratlan, akik ott látnak, ahol mások csak sejtenek, és akik ott alkotnak, ahol mások csak tapogatóznak. Ilyen géniusz volt Munkácsy Mihály, prófétai géniusz volt, mert hiszen páratlanul meglátta Krisztus dicsőséges arcát, misztikus vallási géniusz volt, mert érthetetlen mélységből fakadtak eszméi és vitték őt és vezették az egész emberiséget az ő nyomán, az eszméknek fenséges magaslataira.”
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás és képek: MTI, NÖRI
