Kárpáti szőttes a címe Pomozi Péter nyelvész új könyvének, amelyben a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója az utóbbi években írt nyelvi és nyelvpolitikai írásaiból ad válogatást. A kiadó, az Anyanyelvápolók Szövetsége a kötet bemutatóját a Józsa Judit Galériában összekötötte Pomozi Péter születésnapi köszöntésével, és az általa szerkesztett Magyar nyelvű otthon című sorozat 5., Kárpátaljáról szóló számának a megjelentetésével.
Az estet Szvorák Katalin Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész Hazagondolás című palóc népdal-összeállítása vezette be, majd Pusztay János nyelvészprofesszor méltatta a könyvet, és az ELTE III. évfolyamos hallgatói olvastak fel részleteket belőle. Anyanyelvünk és a Kárpát-medencei magyarság kérdéseiről, valamint az ezekhez való személyes kapcsolatáról Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke beszélgetett Pomozi Péterrel. A műsort Szvorák Katalin Erdélyország sok szép vize című erdélyi és csángó népdalválogatása fejezte be, amit a születésnapi koccintás, baráti beszélgetések és természetesen a dedikálás követett. A jó hangulatú esten a külhoni magyar kulturális és közélet számos kiválósága is jelen volt, többek között Vári Fábián László Kárpátaljáról és Hódi Éva és Hódi Sándor Délvidékről.
A kötet 94 írása a magyarság mai sorskérdéseivel foglalkozik, amint a szerző előszavában is olvassuk:
„A Kárpáti szőttes, címéhez híven főleg a Kárpát-medencei magyarság nyelvi múltjának, jelenének és jövőjének kérdéseiről szól. Fordulatos történelmünk gondoskodott arról, hogy nyelvi kérdéseink folyamatosan nemzeti sorskérdéseink is legyenek.”
Az utóbbi mondat kesernyés iróniája érzékelteti, hogy nem nyelvészeknek szóló szakkönyvet vesz kézbe az olvasó (remélhetőleg köztük azok is, akiknek van hatáskörük tenni legalább egy-két hétköznapi nyelvrontó jelenség ellen). Klasszikus irodalmi műfajok: tárca, glossza, jegyzet formájában mondja el gondolatait a szerző kisebbségi sorsról, eltűnő nyelvekről, Európa-kábulatról, ellenséggé vált sírkövekről, a régi kalendáriumok nyelvi gazdagságáról, önkéntes asszimilációról – hogy csak néhány példát említsünk.
A kötet címadó írásából kölcsönöztük tudósításunk címét, álljon itt szövegkörnyezetébe ágyazottan:
Hajdan erős magyar többségű falvakban, városokban is elhallgatott szavunk, s nemcsak pogromok, nemcsak deportálások jéghideg, agyonzsúfolt marhavagonjai miatt, hanem azért is, mert Jancsik, Pistik helyett Jánok és Stefánok kezdtek születni. Mert nem a fogyás okozza a nyelv elnémulását, hanem az elnémulás a nemzet fogyását. Egyszer azt kellene végre megértenie minden magyar gondolkodónak, ha nemzetünknek valódi jövőt akarunk.”
Az esten elhangzott részletek, a Juhász Judittal folytatott, humorban sem szűkölködő beszélgetés és a kötet minden írása érzékelteti, hogy Pomozi Péter saját felvidéki családja, és az egész Kárpát-medencei magyarság, keserves és megalázó kisebbségi sorsa tudatában is hangsúlyozza az egyén felelősségét.
A divat, a korszellem, az uniós intézmények közömbössége a nemzeti kisebbségek problémái, petíciói iránt nem indokolhatja a nyelvi, kulturális, közösségi önfeladást, mert kárpáti szőttesként egymásba fonódó kultúráink, közösségeink, nyelvünk megőrzése társadalmunk egészségének és megmaradásunk biztosítéka is.
A név és tárgymutató segít tájékozódni a kötetben, amelynek minden írásához egy fotót csatolt Karácsony Fanni tördelőszerkesztő. Például Görföl Jenő felvétele a gombaszögi néptáncos gyerekekről képi megerősítése a Törékeny örökség figyelmeztetésének: A magyar jövő gyermekeink nyelvi nevelésének minőségén is múlik.
Cservenka Judit/Felvidék.ma
