Június 15-én IV. Béla magyar király leányára emlékezünk, akinek életét Lengyelországban is ismerik és számon tartják: mint magyar királylány, lengyel hercegnő, klarissza szerzetesnő, és a lengyel családok védőszentje. Neve több formában maradt fenn a leírásokban: Árpád-házi Jolán, Magyarországi Jolán, Lengyelországi Jolán vagy Jolánta néven ismert. A lengyel nép Jolenta Węgierska néven emlékezik rá.
Jolán 1235 körül, Esztergomban született a magyar királyi dinasztia, az Árpád-ház tagjaként. Apja IV. Béla magyar király, anyja a konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária, nagynénjei Árpád-házi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nővére Szent Kinga, húga Szent Margit, unokatestvére Boldog Gertrúd és Boldog Szalóme.
A szülői házban mindössze öt évet tölthetett, amely öt évbe beleesik a tatárjárás miatti menekülés is. Szülei ekkor Krakkóba vitték, és nővére, Kinga, Boleszláv lengyel király felesége gondjaira bízták. Szent életű nővérében Jolán megtalálta példaképét és a keresztény nő eszményét.
1256-ban felesége lett a kaliszi és gnieznói hercegnek, Boleszlávnak, akit a nép a „Jámbor” névvel illetett. A krakkói székesegyházban tartott esküvői szertartás után a fiatal pár a férj hazájába, Nyugat-Lengyelországba költözött, ahol huszonhárom évig éltek példás, keresztény házasságban.
Három gyermekük született: Hedvig, Anna és Erzsébet. Jolán napjai a gyermekek nevelése mellett állandó imádsággal, vezekléssel és jó cselekedetekkel teltek. Segített a templomokban, kórházakban, maga is gondozta a betegeket, árvákat, szegényeket, nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet példája szerint.
Abban a háborúsággal teli korban a lengyel fejedelem sokszor volt kénytelen harcba indulni hol a németek, hol a litvánok ellen. Jolán ilyenkor megsokszorozta imádságait, és nemcsak azt kérte Istentől, hogy hozza haza hitvesét és gyermekei atyját, hanem azt is, hogy a csatában is őrizze meg férje szívét a kegyetlenkedés és a bosszú indulatától, hogy ne a vérengzés, csupán hazája boldogulása vezesse. S amikor 1279-ben Boleszláv az egyik csatából halálos sebbel tért vissza, Jolán éjjel-nappal ágya mellett virrasztva felkészítette férjét a távozásra. Ezt követően a magára maradt asszony fölosztotta vagyonát az egyház és a rokonai között, és visszatért a krakkói udvarba, Kingához. Hamarosan Kinga is özvegy lett. Ezután a két nővér az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol tizenkét évet töltöttek egészen Istennek szentelt életben.
Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment a gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. Apátnővé választották, de úgy élt, mint mindenki szolgálója. Alázata, rejtve viselt szenvedései tökéletesen egyesítették a megfeszített Krisztussal, aki gyakran megjelent neki és kinyilatkoztatásokban részesítette. Így halála napját is tudva, 1298. június 11-én tért meg a Teremtőhöz. A gnieznói klarissza kolostor kápolnájában temették el.
Jolánt halála után azonnal tisztelet övezte, sírját zarándokok látogatták, és sokan nyertek rendkívüli kegyelmeket. A boldoggá avatási eljárást 1631-ben indították el. XII. Leó 1827. szeptember 22-én engedélyezte ünnepét a konventuális minoriták és a klarisszák számára, majd XIII. Leó kiterjesztette egész Lengyelországra.
A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Alapítvány 2011-ben megjelentette Piotr Stefaniak Árpád-házi Boldog Jolán című, 175 oldalas kötetét. A kétnyelvű – magyar és lengyel – kötet nemcsak az egyházi és világi kutatások eredményeit foglalja össze, hanem 113 képet is tartalmaz. Ez az ikonográfiai anyag Boldog Jolán életének helyszíneit, ábrázolásait és kultuszának dokumentumait tárja az olvasó elé.
Forrás: Magyar katolikus lexikon, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
