B. Kovács István Rimaszombatban született 1953. július 4-én. Szlovákiai magyar régész, néprajzkutató, gömörológus.
A Rimaszombati járásbeli Baracáról származik. Kassán érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen néprajz és régészet szakon végzett 1977-ben. 1985-ben ugyanott bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
1977–1988 között a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum régész-muzeológusa. 1988–1990 között a rimaszécsi Honismereti Ház vezetője volt. 1990-1994 között a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója, majd 1995–1999 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanára. 2000–2002 között a Gömör-Kishonti Múzeum régésze. 2002-ben a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház rimaszombati Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója lett.
1990-től a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület újraindítója és elnöke, továbbá a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány célalapjaként működő Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás és a Simonyi Alapítvány elnöke. 2000-ben indította el a Gömörország folyóiratot, melynek alapító főszerkesztője volt 2021-ig. Elkészített egy antológiát Gömör-Kishont népköltészetéből, összeállított egy Tompa-breváriumot, s gondozta a Gömör-Kishonti Téka c. könyvsorozatot.
Régészeti ásatásai közül kiemelkedik a méhi rézkori temető feltárása. Javaslatára került vissza Tompa Mihály szobra a nevét viselő térre, s áll ott ma Petőfi Sándor egész alakos szobra. Részt vállalt a rimaszombatiak által Petőfi-házként ismert Huszth-ház felújításában, Radnóti Miklós radnóti szobrának a felállításában és Izsó Miklós zsípi emléktáblájának az elhelyezésében is.
2001-ben a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Széchényi Ferenc-díjjal tüntette ki. 2003-ban átvehette a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjét. 2004-ben megkapta a Posonium Irodalmi Díjat, 2012-ben A Magyar Kultúra Lovagja lett, ekkor kapta meg a Magyar Arany Érdemkeresztet, 2013-tól a Magyar Örökség díj birtokosa. 2014-ben átvehette az Ex Libris Magyar Művészetért Díjat is. 2016-ban a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesülettel Rimaszombat Város-díját kapta meg. 2022-ben az Erdélyi Zsuzsanna-díjat, az MMA Népművészeti-díját érdemelte ki.
Legfontosabb művei: Baracai népköltészet. Tóth Balázsné Csák Margit előadásában (1994); Szőlő-Szűlt-Kálmány. Öt gömöri hősmese (1998); Agyagkenyér. Fejezetek az agyagművesség történetéből Gömörben és Kishontban (2001); A méhi istentriász és népe (2002); Gömörológia. Írások a történelmi Gömör és Kishont vármegye múltjáról és jelenéről (2003); Gömörország. Egy tájhaza arcvonásai tényekben, képekben és gondolatokban (2004); Gemersko – Črty tváre regionálnej vlasti vo faktoch, obrazoch a myšlienkach (2005); Álomtitkárságom története avagy: „Pisti a vérzivatarban”. Adalékok egy értelmiségi közéleti szolgálatához (2009); Rimaszombat. Várostörténeti barangolások I–II. (2010-2012)
Felesége, Kovács Csilla éveken át a szülőföldje, a baracai alapiskola igazgatója volt. Két gyermeke, Szabolcs és Hajnalka négy unokával, Mátéval, Bíborkával, Vincével és Dorkával ajándékozták meg.
(adatbank.sk, HE/Felvidék.ma)
