A hétvégén ismét bebizonyosodott, hogy az eső a szabadtéri rendezvények egyik legnagyobb ellensége, viszont a vérbeli fesztiválozókat a kedvezőtlen időjárási viszonyok sem gátolják meg a felhőtlen szórakozásban. Estére viszont minden pincészetnél megteltek a teraszok. Így volt ez a negyedik alkalommal, Bátorkeszin szervezett Borpikniken is.
A községben évszázados hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek és a borászatnak. A hagyományokat manapság négy dűlőben, a Szentlászló-, a Galambos-, a Borkút- és a Tőkésút-dűlőben mintegy 100 hektárnyi szőlőben közel 400 szőlész-borász ápolja. Jelentős részük annak a Szegab Polgári Társulásnak tagja, amely 14 nagy sikerű borfesztiváljáról és borászainak kiváló eredményeiről híres.
Eseménydús év van a SZEGAB PT mögött: a jubileumi ünnepségen kívül borbált, borversenyeket szerveztek, illetve társszervezői voltak a májusi borfesztiválnak. 2013 után immár másodszor szervezhették meg az Ister-Granum Eurorégió Vándor Borversenyét is. Kitartó munkájuknak köszönhetően Bátorkeszi 2011-től a kitüntető Borfalu címmel is büszkélkedhet.
A község a Duna menti sík vidék és a Bátorkeszi-dombság átmenetén fekszik. A dombság nagyon jó mikroklímával rendelkezik. A napfényes déli oldalak, a dűlők kiváló fekvése, a jó minőségű termőföld, a gazdák évszázadok tapasztalatain alapuló szakértelme hozzájárult, hogy komoly borkultúra alakuljon ki ezen a településen.
Ebben az évben tizenhét pince nyitott ki a helyi borok kóstolására. Személyes találkozásra volt lehetőség a borásszal vagy a borászat képviselőjével, aki idegenvezetőként egy borászgeneráció, egy szőlőfajta, egy borstílus, de akár egy teljes borvidék izgalmas világába kalauzolta a részvevőket. A borászat látogatásának egy izgalmas pontja lehet a szőlőültetvényeken tett séta.
A szabadban, a szőlőtőkék között eltöltve az időt, a látványában is sokszínű talajt megismerve jobban megérthetjük, hogyan hat a sokszor emlegetett „terroir” a készülő borra. A borok magukban kóstolva tiszta képet adnak arról, hogy mit jelent egy-egy szőlőfajta vagy házasítás az ízek harmóniájának világában. A borszerető ember számára a bátorkeszi bor a barátság olaja, a nektár, melyben a dombvidék tüze ég tovább. Garantálják a feltöltődést, az élményt, mely emeli az élet fényét. Minden szőlőskert egy külön világ.
A Szentlászló-dűlőben lévő Bóna Winery Pincészet borait kóstolva Korpás András, a felvidéki szőlészet legendás alakja elmondta, bár a mezőgazdák tavasszal még örültek a sok csapadéknak, a borgazdák és gyümölcstermesztők esetében most nem akkora az öröm. A peronoszpóra katasztrofális állapotba juttatta a szőlőültetvényeket.
A május második felében esett 130 milliméternyi csapadék hatására a levélnedvesség időtartama hosszúra nyúlt, a magas páratartalom miatt pedig még délelőtt 11 órakor is nedvesek. Ilyen körülmények között nem meglepő a peronoszpóra erős fellépése már a virágzás alatt. Ennek köszönhetően pedig a szekértő szerint Szlovákiában jelenleg nincs olyan szőlészet, mely ne küzdene gondokkal. Az elmúlt napokban lehullott eső és a párás időjárás miatt több nehézséggel is küzdenek tehát egyszerre az ültetvényeken, nemcsak a lisztharmat, hanem a peronoszpóra és a fekete rothadás is megjelent.
A Galambos-dűlőben a Heiszki Gábor Pincészet borait kóstolgatták a vendégek. Változó klimatikus viszonyaink között növekszik az úgynevezett szalmabor előállításának jelentősége.
De mi is az a szalmabor? A kérdésre Heiszki Gábor adta meg a választ:
„Töppesztett szőlőből készülő borkülönlegesség, mely a szárítási folyamat során nedvességtartalmának jelentős részét elveszíti, aminek köszönhetően a bogyók koncentrált beltartalmi értékekkel bírnak az eljárás végére. Nevét a hagyományosnak tekinthető, szalmaágyon történő szárítási eljárásról kapta. Azonban mára megjelentek és elterjedtebbé váltak más módszerek is, mint például a ládákban történő, avagy a drótra felfűzött fürtök szárítása is. Egyébként Európa számos borvidékén évszázados tradícióval rendelkezik ez az eljárás és máig aktívan alkalmazzák. S könnyen lehet, hogy nagy jövő előtt áll, hiszen a szalmaborra különleges, koncentrált ízvilága okán van fizetőképes kereslet, előállítása pedig alacsonyabb kockázattal jár az egyre szélsőségesebbé váló klimatikus adottságok mellett, mint a hagyományos késői szüretelésű boroké. Azért, mert a szőlőt utóbbiakhoz képest korábban visszük be védett helyre, ahol a szárítási folyamat lezajlik, így rövidebb ideig van kitéve az időjárási anomáliáknak. A végeredmény pedig a Tokajihoz, annak az alsó minőségi szintjéhez hasonló árkategóriájú desszertbor.”
Gyöpös István, a Szegab Polgári Társulás elnöke örömtelinek nevezte, hogy a Borpiknik, vagy Nyitott Pincék Napja a település életében kiemelt jelentőségűnek számít. A jó hangulatú nap keretében olyan emberekkel is találkozhatunk, akikkel hosszú ideje nem beszéltünk, a rendezvény összehozza a közösséget. Említette továbbá, hogy az utóbbi években a borászatok nagyon szépen fejlődtek, mennyiség, de ami még fontosabb, minőség tekintetében is. Adott hozzá a jó alap, mivel itt jó szőlő terem. A községben mindig jó borok voltak, de a legfontosabb, hogy ami eddig jó volt, az még jobb lett. Minden pincészetnek voltak különlegességei, de a leglényegesebb a technológiaváltás, a nagyobb odafigyelés. A társulás elnöke örömmel tapasztalja, hogy egyre több fiatal csatlakozik a borkészítők népes táborához, ezzel is éltetve a borkultúrát. Az út során a szőlészeink, borászaink meséltek és bemutatták a borvidék történelmét, különlegességeit, legendáit és az itt élő embereket. „Az idei bortúránk valódi kaland és igazi kikapcsolódás volt annak, aki felkereste személyesen azokat a „szentélyeinket”, ahol születik és érik a BÁTORKESZI BOR!”
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
