A Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre az Ipoly névnaphoz kapcsolódva immár 20. alkalommal szervezte meg az Ipoly-nap helytörténeti-természetismereti konferenciáját. Az augusztus 12-ei rendezvényen elhangzott: az Ipoly nem csupán összeköti a két partján élőket, hanem életet adó folyó is egyben.
A hagyományokhoz hűen az ünnepelt folyó megkoszorúzásával vette kezdetét a rendezvény. A helyi és környékbeli intézmények, partnerszervezetek virágcsokrai köszöntötték a folyót.
A koszorúzáskor Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője röviden összegezte az Ipoly-nap kezdeményezésének mozzanatait.
Kiemelte, a rendezvény teret ad az Ipoly mente értékeinek a bemutatására, s mindeközben figyelmet fordít a hagyományok és múltunk ápolására is.
A szakmai találkozónak a Pongrácz Magyar Közösségi Ház adott otthont.
Elsőként a közösségi összetartozás két meghatározó személyiségére emlékeztek. Hajdú Sándor és Mándli Gyula számára kiemelten fontos volt a Vác és Ipolyság közötti kapcsolatok elmélyítése. Az intézmények együttműködése mellett számtalan módon járultak hozzá a nemzetet és a közösséget erősítő kapcsolatokhoz – hangzott el a megemlékezésen.
Hajdú Sándor érdemeit Pálinkás Tibor méltatta. Mándli Gyuláról Debreczeni-Droppán Béla emlékezett meg.
Az előadások sorát Batizi Zoltán régész, intézményvezető nyitotta. Dél-Hont középkori etnikumait vette górcső alá kiselőadásában. Kitért arra, hogy igen nehéz az etnikumi hovatartozás középkori kutatása, mivel az akkori társadalom számára az etnikumnál fontosabb volt, hogy melyik uralkodót szolgálják.
A sírjelek és a török korból származó lakossági összeírásokból lehet következtetni az egyes települések összetételére. A modern kori vizsgálatok, DNS-vizsgálatok szintúgy segítik az útbaigazítást – jegyezte meg az előadó.
Koczó József helytörténész temetőkutatáson keresztül a vámosmikolai zsidóság történetét elevenítette fel. Mint elmondta, Vámosmikolán ortodox zsidó hitközség működött. Egykoron zsinagógájuk is volt, az 1870-es években létesítették a falu határában lévő zsidó temetőt. Erre a temetkezési helyre a helyi zsidók mellett az ipolybéli, ipolyszakállosi és ipolypásztói izraelita vallású lakosság is temetkezett.
A második világégést követően már nem használták a temetőt, a természet fokozatosan visszahódította a területet. Az utóbbi mintegy három évtized értékmentő munkájának köszönhetően feltérképezték, beazonosították a sírhelyeket, megoldották azok őrzését.
Egy méltatlanul elfeledett selmecbányai mineralógus életét vázolta fel dr. Kiss László orvostörténész, helytörténész. A fiatalon eltávozott Jónás József a magyar ásványtan nagy reménysége volt – szögezte le a helytörténész. A Magyar Nemzeti Múzeum múzeumőre, s az intézmény első mineralógusa több ásványtani kiadványt is megjelentetett.
A még csak gimnazista Hajdú Ferenc Bence az ipolysági cserkészcsapatról tartott előadást. Felvázolta a cserkészcsapat történetét.
Az 1927 májusában megalakult csapat a helyi gimnázium égisze alatt működött. A Mikszáth Kálmán Cserkészcsapat vezetői is a gimnázium tanárai közül kerültek ki. A bécsi döntést követően 122. számú Szent Imre Cserkészcsapat néven működtek tovább.
A második világháború után, a szocializmus időszakában beszüntették a mozgalom tevékenységét. Ipolyságon is a rendszerváltásig kellett várni a cserkészcsapat újjászervezésére. 1992-ben alakult újjá a 27. számú Szent Imre Cserkészcsapat, amely 90 tagjával a Felvidék egyik legnagyobb létszámú cserkészcsapata.
A cserkészcsapat novemberi jubileumáról bővebben ITT olvashatnak.
A nap utolsó előadásában a közel kétszáz éves lóversenyzés Hont vármegyei kötődéseiről hallhatott a közönség Száraz György tolmácsolásában.
A szakmai találkozó finom ebéd melletti kötetlen beszélgetéssel ért véget. A rendezvény Ipolyság városa támogatásával valósult meg.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
