Kodály Zoltán Gyermekkarok című írásában 1929-ban tette fel a kérdést, és adta meg a választ: „Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulóknak s egész életre beleoltsa a nemesebb zene szomját. (…) Nem algebrai jelek rendszerét, titkosírást egy, a gyermekre közömbös nyelvet kell benne láttatni, (…) Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola feladata.”
E kodályi üzenet egy friss zenei kiadvány – Zsákovics László 21 KÁNON ZENEI ALAPPAL szlovákiai magyar költők műveire – lapozgatása közben idéződött fel emlékezetemben, s az arra való késztetés is, hogy a kiadvány megjelenését közhírré tegyem, ajánljam a szakmának.
Zsákovics Lászlót, e friss kiadvány szerzőjét elég régen, ezáltal jól ismerem. Így kijelenthetem: művének megalkotására nem önző becsvágy késztette, hanem ízig vérig zenész volta, a kodályi üzenet szelleme, hogy hazai magyar költők verseit megzenésítve hiánypótló, újszerű dalokkal, kórusművekkel gazdagítsa a felvidéki gyermekeket, ifjúságot, kollégákat, így frissítve, bővítve a választékot.
Kodály Zoltán Az iskolai énekgyűjtemény előszava (1943) című dolgozatában így írt: „A népiskolai énektanítás gerince a népdal” – mondja a Tanterv és Útmutatások (V. 164.)
„A tanuló a dalkinccsel elsajátítja fajának zenei anyanyelvét, mely testvérként köt össze minden magyart.” (V. 160.) A Szlovák Köztársaság Iskolaügyi Minisztériuma által a magyar tannyelvű iskolák számára jóváhagyott Zenei nevelés tanterv, amelyre a használatban lévő, jóváhagyott tankönyveink is épülnek, többek között ekképpen fogalmazza meg az iskolai zenei nevelés rendeltetését: „A gyermeki játékosságot, amely az alsó tagozatos énekórákat jellemezte, fokozatosan felváltja a tudatos ismeretszerzés folyamata, amely különböző tevékenységformákban jelenik meg. E folyamatban meghatározó szerep jut a Kodály Zoltán, Ádám Jenő és tanítványaik által kidolgozott módszer központi gondolatainak. Közülük is talán a legfontosabb, hogy a népdal, mint nemzeti örökség épüljön bele az iskolai tananyagba (énekes és hangszeres népzene).”
A gyakorló, zenét tanító pedagógus számára a tanterv kötelező, de annak elsajátításához szabadon választ módszereket, taneszközöket. Ezen kiadvány rendeltetése pedig: segédanyag a zenére és zenével neveléshez a felvidéki magyar tannyelvű iskolák pedagógusai számára, mely szlovákiai magyar költők verseinek megzenésített változatait tartalmazza hanganyaggal együtt.
Megjelentetése a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének felettébb dicséretre méltó cselekedete, hiszen ez az összeállítás hiánypótló és sajátosan hazai. Ezért dicséretre méltó már az ötlet is: szlovákiai magyar költők verseinek megzenésítése.
Zsákovics László egyedi dallam- és ritmusvilága jellegzetesen mai: kicsit „odafordul az aktuális szórakoztató zenei világhoz” is. (Csík János megfogalmazása).
A kötetben a dalok ábécé sorrendben való közlése, a felhasználásukkal kapcsolatos hol, mikor, milyen alkalommal – teljes szabadságot sugall. Tanórán, a kóruspróbán az új dalok által egy-egy didaktikai feladat megoldása segíthető, gyakoroltatható. A szerző az efféléket „zenei izgalmaknak” nevezi, amelyekre, mint írja: „rá kell éreztetni”.
Lássunk erre néhány példát: sok dalban szerepelnek pontozott hangok, amik a magyar prozódia részei (élesen, nyújtva…). Pl: a Szemtelenke, A kőbábu címűekben pontozott nyolcad, negyed (tímri, ritím, táiti, titái) található. Ugyancsak rá kell éreztetni, hogy az Álmodozó című dal 15. ütemében a prozódia okán hangsúlyeltolódás, a 19. ütemnél 2x pontozott negyed van. A Csupa lila, Kék kakukkfű című dalok kiválóan alkalmasak kistriola tréningre ligatúrával. A Macskabál: szinkópa gyakorlat. A Hétfőtől vasárnapig jellemzője a szinkópa – nyújtott nyolcad váltakozás. A Rigó, rigó című dalban a hármas ütemnél az 1 kihagyása igényel odafigyelést.
A szerző arra is gondot fordított, hogy a hangnemeket a lehető legoptimálisabban, énekelhető gyermekhangra válassza meg.
A kiadvány melléklete, a hangzó anyag 2 variációban, A és B formában jelenik meg. Az A változat énekkel együtt hallható, a B változat zenei alapot ad a gyakorláshoz, saját előadáshoz.
A dalok természetesen nemcsak a tanórákon alkalmazhatók, kiváló választási lehetőséget nyújtanak a különféle iskolai és társadalmi rendezvények műsoraihoz, zenés irodalmi összeállításokhoz; de a kötet dalait kiváltképpen nagy ajándéknak tartom az énekkaraink számára, hiszen hazai szerzők megzenésített verseinek megjelenése a repertoárjukban különleges, egyedi értéket hordoz.
Jómagam (hosszú évtizedekre visszanyúló karvezetői múlttal és gazdag tapasztalatok birtokában) Kodállyal együtt vallom: „Leghálásabb tárgy a karének, mert legjobban fizet a ráfordított fáradságért. A tudományos tárgyak iskolai eredménye nem igen mérhető komoly tudományos mértékkel. Arra érettebb kor, hosszabb foglalkozás kell. Ellenben bármely iskola énekkara elérheti azt a színvonalat, amelyen alkalmassá válik az iskolán belüli nevelő szerepre. Egy lépéssel tovább: már a nyilvános zeneéletben is számottevő értéket jelenthet. A művészetnek ugyanis nem a technika a lényege, hanem a lélek.” (Gyermekkarok 1929.)
Ajánlómat hadd fejezzem be – az énektanítás magyar módszerének kidolgozója –, Ádám Jenő Módszeres énektanítás (Országos Közoktatási Tanács Bp. 1944) című könyvének Előszó című írásából való idézettel: „Gyakorlati pedagógus lévén, jól tudom, hogy a siker titka elsősorban a tanító arravalóságától függ, amely mindenkor megtalálja a helyes utat – módot a cél elérésére. (…) A lehetőségek nyitvatartása kedvez az ötletes tanítónak s egyéni munkára serkenti. A komoly igyekezet ekképpen végigtapogatva a lehetőségeket könnyebben napfényre találhat.”
Számomra felettébb megtisztelő volt a felkérés, hogy én ajánljam ezt az igényes, hasznos kiadványt mindazoknak, akik zenét oktatnak, zenével foglalkoznak. Bizonyosra veszem, hogy sokak számára szerez nagy örömöt, mert jómagam is szívesen lapozgattam, hallgattam, és szíves-örömest tettem eleget a felkérésnek.
(Stirber Lajos, a komáromi Jókai M. Alapiskola ny. pedagógusa, a Magyar Kultúra Lovagja)
