Csesznekné Petrik Jolán Dunasápújfalu legidősebb polgára. 1926. február 3-án látta meg a napvilágot. Szeretettel beszél régi emlékeiről, iskolás éveiről is, mint mondta, őt ott mindig szeretetre és alázatra nevelték, arra, hogy becsülje meg embertársait. Bizonyítványait, elemi népiskolai értesítő könyvecskéjét is őrzi, mint ahogyan azt az iskola füzetet is, amelybe a dolgozatokat írták.
Amikor nála jártam, szeretettel fogadott, korát meghazudtoló fürgeséggel mozgott a konyhában, almás pitével, ünnepi ebéddel várt. Beavatott az emlékeibe, nagyon sokat mesélt a háborús időszakról. Többek között arról, hogy a visszacsatolás után már nem Pozsonyba, hanem Budapestre jártak árulni a tömött kacsákat és libákat. Az egyik napon, mikor a piacról jött haza, látta, ahogy a villamost húzzák ki a Dunából, mert előző napon lebombázták a hidat. Aztán előkerültek a dokumentumok, egy érdekes füzet, amelybe a dolgozatokat írták, Joli néni csak addig, míg meg nem sérült a szeme egy balesetben. Ebben a füzetben van egy érdekes dolgozat, melyet 1939. november 17-én írt, „A visszatérés évfordulójára” címmel. Joli néni hetedikes volt ekkor.
Az első bécsi döntést 1938. november 2-án írták alá a bécsi Belvedere kastélyban. Miután a magyar és a csehszlovák hatóságok nem tudtak megegyezni a komáromi tárgyalásokon, Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter írták alá a bécsi döntést, melynek alapján a mai Dunasápújfalu, az akkori Dunasáp és Dunaújfalu is visszakerült Magyarországhoz. A korabeli eseményeket megélők pozitívan számoltak be arról, hogy 1938. november 10-én „bejöttek” a magyar katonák.
„Az édes magyar testvéreink 1938. november 10-én mentettek fel minket a húszévi rabiga alól. Örömmámorban úszott e napon a Felvidék tömérdek népe. Szívrepesve vártunk rájuk, több éven keresztül, végre e napon kiderült az égbolt felettünk. Örömtelt szívvel fogadtuk a magyar testvéreinket, mert szeretjük a véreinket. Hiszen mindig arra kértük a Boldogságos Szűz Máriát, Magyarország Védasszonyát, hogy csatoljon minket az édes anyaországhoz. Mintha a Mindenható Úr Jézus meghallgatta volna kérésünket, Magyarország gyermekeivé tett minket. Aznap este még a csillagok is szebben ragyogtak az új Magyarország felett. Ez idén már csak megemlékeztünk az elmúlt tettekről. Felejthetetlen nap ez a Felvidék összes népeinek. Az iskolában megemlékeztünk e nap évfordulójáról. Az ünnepélyt a Magyar Imával kezdtük, azután szavalatok, énekek és ünnepi beszédek hangzottak el. Nagyszámú közönség vett részt az ünnepélyen. A magyar himnusszal befejeztük az ünnepélyt. Adja a Mindenható Úr Jézus, hogy több éven keresztül megemlékezhessünk erről a felejthetetlen napról.”
Petrik Jolán a sápi elemi iskolában erre a dolgozatra jó jegyeket kapott. Ha belegondolunk, hogy egy 13 éves lány mennyire szépen megfogalmazta gondolatait, szinte hihetetlen az a mély meggyőződés és hit.
Sápnak, később Dunasápnak nem volt községi krónikája, legalábbis azt még a szájhagyomány sem említi, de Dunaújfalu község krónikája így ír a visszacsatolásról: „1938. november 10-én az esti órákban falunkba bevonultak a magyar katonák. A bécsi döntés alapján Szlovákia déli részét, a magyarok által lakott területet Magyarországhoz csatolták. A bevonuló katonákat és vezetőjüket, Zirci századost a sápi úton álló keresztnél Takács Ferenc (szül. 1902-ben) és Poór Titus (szül. 1918-ban) üdvözölték ünnepi beszéddel. 1945-ig falunk mellett volt az országhatár.”
A két említett községet a hatalom 1960-ban egyesítette.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
