Fotó: FDI FB

2009-ben jelent meg az első, A magyar karikás ostor című könyve, és azóta már jó néhány könyvet megírt. Legújabb könyvét a szablyavívásról írta, amely magába foglalja a Felföldi Dalia Iskola vívórendszerét is. Erről az új könyvéről beszélgettem Gáborral, akivel az interjú tegeződési formában valósult meg, ismeretségünk révén.

Mi a könyv kiadásának célja?

Kutatómunkát végzek a magyar katonai és népi harci testkultúra terén, ami két fő részből áll: írásos források elemzéséből és élő gyűjtésből. 2007-ben végeztem az első élő gyűjtési munkát, azóta főleg a Felvidéken nagyon sok idős bácsihoz eljutottam. Önmagában a gyűjtés célja a Felföldi Dalia Iskola szakmai hátterének megalapozása, de emellett ebből az adatokból íródott könyvekkel a felgyűjtött tudásanyagot közkinccsé tudom tenni.

 Hogyan alakult ki a Felföldi Dalia Iskola vívórendszere?

Közel húszéves gyakorlati és elméleti tapasztalatokon alapszik, s mára már egy jól felvázolt rendszerré vált. Alapja a híres huszár hatvágás, erre épül a rendszer, és az irányvonalat a többéves edzés, oktatás és versenytapasztalat adta. A Dalia vívórendszere egyfajta régi-új vívó stílus, hiszen néhány mai modern vívóelem, képességfejlesztő gyakorlat is bekerült a rendszerbe.

Gyűjtöttél információkat élő személyektől is, vagy csak írásos forrásokat használtál fel?

A szablyavívásnál leginkább az írásos forrásokra és a saját gyakorlati tapasztalatokra építettem. Találkoztam néhány olyan idős bácsival, akik ugyan megkapták a huszár kiképzést, de pontos információkkal már nem rendelkeztek. Ehhez képest sokkal részletesebbek az írásos források, mivel elsősorban tapasztalt mesterek írták. Mindenesetre nagyon megtisztelő volt ilyen személyekkel találkozni.

Melyik részét élvezed jobban a munkának? A gyűjtést, vagy a könyv megírását?

Mindkét része önmagában érdekes, hiszen a gyűjtések közben nem tudja, hogy mikor és mire bukkan rá az ember. Nyilván van egy irányvonala az egész gyűjtésnek, de sokszor ért már meglepetés.

Ennek van egy további folyamata, amikor a gyűjtést feldolgozom, és ezután közkinccsé téve íródik a könyv. Nyilván ez a területi gyűjtésekre értendő, egy ilyen átfogó mű, mint a Szablyavívás c. könyv, rengeteg tapasztalatra és írásos forrásra támaszkodik. Ennél az írás egy picit eltérő. Készítek egy vázlatot és folyamatosan töltöm ki a benne lévő tartalmakat. Az írásos források pedig rengeteg könyv elolvasásának eredményei, amelyekből megjegyzem azokat a részeket, vagy mondatokat, amelyek egy-egy témához illenek.

Mi az, ami inspirál téged írás közben?

Egy-egy könyv megírásával értéket közvetítek, és ez megmarad az utókornak. Ezt érthetjük szűkebb és tágabb értelemben. Szűkebb értelemben elsősorban a Dalia Iskola tagjainak, művelőinek szól, hiszen ez egyfajta forrásanyag és útmutató, gyakorlati kézikönyv. Tágabb értelemben mindazoknak a hagyományőrzőknek, tanároknak, sportembereknek, akiket érdekel a téma. Tehát nagyon fontos, hogy az ilyen szakirodalom a lehető legpontosabb adatokat tartalmazza és használható legyen. Mindezen felül pedig a magyar harci testkultúra fontos értékét képviseli egy-egy ilyen kiadvány.

Kinek ajánlod a könyvet?

Konkrétan a Szablyavívás című könyvet elsősorban a szablyavívással, hagyományőrzéssel foglalkozó közösségeknek ajánlom, mint gyakorlati kézikönyvet, de ugyanakkor mindenkinek, aki érdeklődést tanúsít e nemes sport, hagyomány iránt.

Dolgozol már a következő könyveden, s ha igen, milyen témát fog feldolgozni?

Jelenleg gyűjtést végzek Nógrád Felvidékre eső részén, és most ennek feldolgozása és könyv formájában való megjelentetése a cél. Ezenkívül folyamatosan gyűlik az anyag az íjászathoz, illetve a botharcról szóló könyv is átdolgozásra kerül. Megemlíteném a saját edzésnaplómat is, amelyet 2011-től írok, amit szintén ki szeretnék adni majd könyv formájában. Ahogy az időm engedi, mindig dolgozom ilyen téren is.

Amennyiben Önt is érdekli Kopecsni Gábor legújabb könyve, a felfolddalia@gmail.com e-mail címen megrendelheti, vagy Gömörpéterfalán, a Felföldi Dalia Iskola központjában személyesen is megvásárolhatja. A könyv ára 7 €.

(Chovan Lilla/Felvidék.ma)