Jókívánságokkal kezdődik Kabócáéknél az új év. Mert mire van a sok durrogás január elseje első perceiben, az újévi malac meg a négylevelű lóhere az ünnepi malacpecsenyén? Arra, hogy elűzzék a gonoszt, és szerencsét hozzanak az új esztendőben.
A szerencsét kitúró házi malacunkról aztán az is kiderül a lap évkezdő számából, hogy kiterjedt rokonságának egyes tagjai, mint az ecsetfülű, a varacskos vagy a szemölcsös disznók, a vadon mely részein élnek a nagyvilágban. Ha szerencsénk van, akkor hull elég hó a télen, és lehet síelni, szánkózni, örülni a fagynak, hidegnek, persze csak ha van megfelelő felszerelésünk.
A Kabóca most az is megírja kis barátainak, hogy hogyan készül a síléc, mi minden kell egy sípálya kialakításához, miféle felvonók, síliftek csábítják manapság a lesiklás szerelmeseit, és miért olyan drága sport a síelés.
Az angol rovat böngészői a szánkózás és a téli ruházat angol kifejezéseit tanulhatják meg a lapszámból, az egészségoldal olvasói számára pedig az is világossá válik, hogy miért is fázunk, amikor hideg van, mi az a fázás tulajdonképpen, és hogyan védjük a testünket ellene.
A meseoldalon a régi Pozsonyról és híres csodarabbijáról találnak egy tanulságos történetet a gyerekek Viera Kamenická tollából. A rigmusok és rímek faragása iránt érdeklődők Hajman Kornél verse nyomán próbálkozhatnak maguk is a versírással. A két nyelven, a magyar mellett szlovákul is olvasható kis mese egy újévi malacka születéséről (no meg a rokonairól), az időben barangoló rovat a tölgyfák népéről, gyógyító varázslókról és a végtelen csomók titkáról szól.
Az új évben is folytatódik a lapban Balla Margit meséje a kis tyúkocskáról, természetesen továbbra is van sok játék, fejtörő, kifestő és még egy kabócás kalendárium is az egész 2024-es évre a januári Kabócában.
(LZ/Felvidék.ma)
